Maradj az ösvényen!

Kép

A házam közelében lévő egyik erdei úton van egy tábla, amin ez áll: Maradj az ösvényen! Ahogy az ember elindul azon az úton, rövidesen világossá válik, hogy ez egy bölcs tanács. Dombok, kanyarok és meredek lejtők követik egymást. Néhány helyen, az ösvényen túl, a talaj göröngyös, és az év bizonyos szakaszaiban előfordul, hogy egy-egy csörgőkígyó is megjelenik. A hozzátok szóló üzenetem ma este ugyanaz, mint a táblán álló üzenet: Maradjatok az ösvényen!

Néhány évvel ezelőtt a fiatal nők egy csoportjával hátizsákos kirándulásra mentem Wyoming Teton-hegységébe. Nehéz túra volt, és a második napon elérkeztünk túránk legveszélyesebb részéhez. A Hurrikán-hágón keresztül vezetett az utunk – találó nevét azok miatt az erős szelek miatt kapta, amelyek ott szinte állandóan fújnak. A vadőr arra figyelmeztetett bennünket, hogy maradjunk az ösvény közepén, az út védtelen részén hajoljunk le, amennyire csak lehetséges, rögzítsünk le mindent a táskánkon, és igyekezzünk. Nem olyan hely volt, ahol fényképezkedhettünk vagy elidőzhettünk volna. Nagyon megnyugodtam és örültem, amikor mindegyik fiatal nő sikeresen átjutott azon a ponton. És tudjátok: egyikőjük sem kérdezte meg, milyen közel mehetnek a széléhez!

Néha, miközben az élet ösvényein járunk, szívesen időzünk el veszélyes helyeken, azt gondolván, hogy az szórakoztató és izgalmas, és a kezünkben van az irányítás. Néha azt gondoljuk, élhetünk a szikla peremén, és közben még az erényünket is megtartjuk. Kockázatos azonban ott lenni. Ahogy Joseph Smith próféta megmondta nekünk: „A boldogság létezésünk tárgya és célja; és azzal is fog végződni, amennyiben azon az ösvényen haladunk, amely oda vezet; ez az ösvény pedig az erény” (History of the Church, 5: 134–35).

A Tan és a szövetségek 25. szakaszában az Úr, Emma Smithnek adott tanácsa mindegyik drága leányára vonatkozik. Ott a viselkedésnek egy törvénykönyve adatott a számunkra, és ezt a tanácsot kaptuk: „az erény ösvényein jár[j] énelőttem” (2. vers). Az erény „a magas erkölcsi normákra alapozott gondolatok és viselkedés mintája” (Prédikáljátok evangéliumomat!, [2004], 123). Melyek tehát azok a magas erkölcsi normák, amelyek segítenek nekünk abban, hogy erényesek legyünk?

Az erény magába foglalja a szolidságot – gondolatban, nyelvezetben, ruházatban és viselkedésben. A szolidság pedig az erkölcsösség alapköve. Ahogyan az ember nem vág neki egy csörgőkígyóktól hemzsegő erdei ösvénynek mezítláb, úgy a mai világban biztonságunk érdekében elengedhetetlen, hogy szolidak legyünk. Amikor szolidak vagyunk, megmutatjuk másoknak, hogy Mennyei Atyánk leányaiként értjük az Őhozzá fűződő kapcsolatunkat. Bebizonyítjuk, hogy szeretjük Őt, és hogy minden dologban tanúskodunk Őróla. Amikor szolidak vagyunk, tudatjuk másokkal, hogy mi „áld[juk] az erényt” („Dearest Children, God Is Near You,” Hymns, no. 96). A szolidság nem arról szól, hogy „menők” vagyunk-e. A szolidság szívből fakad, és arról szól, hogy szentek vagyunk. Nem a divatozásról szól. A szolidság arról szól, hogy hithűek vagyunk. Nem arról szól, hogy valaki vagány-e. A szolidság arról szól, hogy az ember erkölcsös, és betartja a szövetségeket. Nem a népszerűségről szól, hanem a tisztaságról. A szolidságon múlik, hogy az erkölcsösség és az erény ösvényén, biztos talajon állunk- -e. Világos, hogy az erény a felmagasztosulás követelménye. Mormon segít nekünk megérteni azt, hogy mind az erény, mind pedig az erkölcsösség „mindennél drágább és értékesebb” (Moróni 9:9). Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy könnyedén vesszük a dolgokat, vagy túl közel kerülünk a peremhez. Ez egy veszélyes talaj Isten bármely leánya számára.

A Tan és a szövetségek 25. szakaszában azt tanácsolják nekünk, hogy ragaszkodnunk kell a szövetségeinkhez (lásd 13. vers). Ragaszkodni – számomra – azt jelenti, hogy megmaradunk, hogy kitartunk, és valóban erősen megkapaszkodunk azokban az ígéretekben, amelyeket az Úrral kötünk. A szövetségeink meg fognak erősíteni bennünket a kísértéssel szembeni ellenállásunk során. Szövetségeink betartása megszilárdít bennünket az erény ösvényén. Ha betartjuk a kereszteléskor kötött szövetségeinket, az ösvény közepén maradunk. Jeffrey R. Holland elder a következőkre emlékeztet bennünket:

„A keresztelőnkkel kezdve szövetségeket kötünk, miközben az örök élet felé vezető ösvényen haladunk, és akkor maradunk rajta az ösvényen, ha megtartjuk ezeket a szövetségeket.

[…] A Szentlélek sugalmazásai mindig elegendőek lesznek a szükségleteinkhez, ha a szövetség ösvényén maradunk. Az ösvény legtöbbször hegynek felfelé halad, ám az a segítség, melyet a mászás során kapunk, szó szerint isteni segítség. Az általunk megkötött szövetségeknek köszönhetően az Istenség három tagja – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – segít nekünk.

E szövetségekre való emlékezésképpen veszünk minden héten az úrvacsorából. A kenyér megáldásakor mondott imában „tanúsít[juk] neked, Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, hogy Fiad nevét készek [vagyunk] magu[n]kra venni, őrá mindenkor emlékezni, és parancsolatait betartani, melyeket nek[ünk] adott, hogy Lelke mindig velü[n]k legyen [T&Sz 20:77] („Amit szeretném, ha minden új egyháztag tudna – és amire minden régi egyháztag emlékezne”, Liahóna, 2006. okt., 11–12).

Az Ő Lelke által irányítva magabiztosak és boldogok lesztek, és szüntelenül erény fogja díszíteni a gondolataitokat. A Mormon könyve leírja, mi történt akkor, amikor egy egész társadalom megtartotta a szövetségeit, és tiszta és erényes életet élt: „És bizonyos, hogy nem lehetett volna náluk boldogabb nép mindazon emberek között, akiket Isten keze teremtett” (4 Nefi 1:16). Továbbá, a Szentlélek által irányítva másokra is igazlelkű hatást gyakorolhattok.

Az irodámban ki van rakva egy kép a családom női nemzedékéről – a dédnagymamámról, a nagymamámról, az édesanyámról és a lányomról, Emiről. A tervbe vetett elkötelezettséggel és hittel teli életük segített nekem magasabbra másznom, és folytatni az utamat. Ránézve arra a képre, most már nagyon is világosan látom az erényes élet fontosságát. Ma nemcsak egy lányom van, hanem öt menyem és öt kicsi leányunokám, akiket hozzáadhatok ahhoz a képhez. Mély felelősséget érzek azzal kapcsolatban, hogy az erény és a szentség példamutató életét éljem előttük. Még akkor is, ha elsők vagytok a nemzedékek sorában, ti is felelősséggel tartoztok azok iránt, akik követni fognak benneteket.

Nemrég ismét nekiindultam annak a túrának a Tetonokban, amelyről korábban beszéltem, de ez alkalommal a férjemmel és a korunkbeli barátok egy csoportjával. Amikor nekivágtunk, izgalmas volt és könnyű, mielőtt azonban elértük volna a célállomásunkat, kimerültünk, én pedig tudtam, hogy bajban vagyok. Fizikailag nem voltam annyira felkészülve erre a túrára, mint amikor a fiatal nőkkel túráztam évekkel azelőtt – felszerelésemet gondatlanul pakoltam össze, és túl sok mindent vittem magammal. A hátizsákom súlya kezdett kifárasztani engem, és kész voltam feladni. A többiek is megérezték a magassági szint zordságát, a meredek terepet és a nehéz hátizsákokat. A férjem észrevette ezt, és előre sietett. Elhagyatottnak éreztem magam. Körülbelül egy órával később azonban megpillantottam a férjemet, ahogy a völgy másik oldalán ereszkedett le az úton. Felém rohant. Amikor odaért hozzám, átvette a hátizsákomat, letörölte a könnyeimet, és elvezetett a célállomásunkhoz – egy magas fenyőfákkal körbevett kristálytiszta tóhoz. Majd megfordult, visszament az úton, és ugyanezt megtette még négyszer a többi túrázóért. Miközben figyeltem őt, nagyon sajnáltam, amiért ennyire felkészületlen voltam, és még inkább sajnáltam azt, hogy olyan sok plusz dolgot pakoltam a zsákomba, amely hozzátett ahhoz a súlyhoz, amelyet neki kellett értem cipelnie. Hálás voltam azonban az ő erejéért, önzetlenségéért, felkészültségéért és szeretetéért.

Miközben az élet hegyeit másszátok, maradjatok az erény ösvényén! Ott lesznek mások is, hogy segítsenek nektek – a szüleitek, családtagjaitok, püspökeitek, tanácsadóitok és igazlelkű barátaitok minden korosztályból. És ha elfáradtok, vagy rossz helyen tértek le, változtassatok irány, és térjetek vissza az erény ösvényére. Soha ne feledjétek, hogy a Szabadító ott van mellettetek. Képessé fog tenni benneteket arra, hogy megbánjátok a bűneiteket, meg fog erősíteni titeket, megkönnyíti majd a terheiteket, felszárítja a könnyeiteket, megvigasztal benneteket, és továbbra is segíteni fog nektek abban, hogy az ösvényen maradjatok.

A Szabadító az erény tökéletes példája. Amikor Jézus a Szentföld útjait rótta, „széjjeljárt jót tévén” (Cselekedetek 10:38). Meggyógyította a betegeket, visszaadta a vakok látását, és feltámasztotta a halottakat. „Az örökkévalóság igazságairól, a halandóság előtti létünk valóságáról, földi életünk céljáról, valamint Isten lányai[ként] az elkövetkezendő életben való lehetőségei[nk]ről tanított” (lásd „Az Élő Krisztus: Az apostolok bizonysága”, Liahóna, 2000. ápr., 2–3 ). Az egyik kedvenc szentírásom így szól: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” (Példabeszédek 3:5–6).

Bizonyságomat teszem arról, hogy ez igaz. Nemcsak kijelölte az utat, de időnként kézen fogva vezetett engem. Az Ő útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet” („Az Élő Krisztus”, Liahóna, 2000. ápr., 3). Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő él! Meg fogja hallgatni az imáitokat, és irányítani fogja a lépéseiteket. Jézus Krisztus a mi Példaképünk és Vezetőnk. Maradjatok az ösvényen! Legyetek szolidak! Ragaszkodjatok a szövetségeitekhez, és legyetek méltóak a Szentlélek társaságára! Az Úr megígéri: „Bízzatok, mert én továbbvezetlek titeket. Tiétek a királyság, és tiétek annak áldásai, és tiétek az örökkévalóság kincsei” (T&Sz 78:18). Valóban, csodálattal bámulom az Ő páratlan életét és az Ő nagyszerű engesztelő áldozatának végtelen erényét („Az élő Krisztus”, Liahóna, 2000. ápr., 2; kiemelés hozzáadva). Jézus Krisztus nevében, ámen.