A Szent Biblia csodája

Kedves testvéreim, a Szent Biblia egy csoda! Csoda az, hogy a Biblia 4 000 éves szent és világi történelmét a próféták, apostolok és sugalmazott egyházi emberek feljegyezték és megőrizték.

Csoda az, hogy megvan nekünk a Biblia erőteljes tana, tantételei, költészete és történetei. Mindenek előtt azonban a legnagyszerűbb csoda az, hogy megvan nekünk a Jézus életéről, szolgálatáról és szavairól szóló beszámoló, amely a sötét középkoron és számtalan nemzedék viszálykodásán keresztül is megőriztetett, hogy mi ma rendelkezhessünk vele.

Ez egy csoda, hogy a Biblia a lapjain szó szerint magába foglalja Krisztus térítő, gyógyító Lelkét, ami évszázadokon át megváltoztatta az emberek szívét, rávezette őket arra, hogy imádkozzanak, hogy helyes ösvényeket válasszanak, és hogy kutassanak Szabadítójuk után.

A Szent Bibliát jól nevezték el. Szent, mert az igazságot tanítja, szent, mert lelkével felmelegít bennünket, szent, mert arra tanít, hogy megismerjük Istent, és megértsük az emberekkel kapcsolatos dolgait, és szent, mert minden lapján bizonyságot tesz az Úr Jézus Krisztusról.

Abraham Lincoln ezt mondta a Bibliáról: „Ez a nagyszerű könyv… a legjobb ajándék, melyet Isten az embereknek adott. Minden jó, amit a Szabadító a világnak adott, ezen a könyvön keresztül lett közölve. Nélküle nem tudnánk különbséget tenni jó és rossz között” (Speeches and Writings, 1859–1865 [1989], 628).

Az, hogy ma rendelkezhetünk a Bibliával, nem a véletlen műve. A Lélek arra ösztönzött igazlelkű személyeket, hogy jegyezzék fel a szent dolgokat, melyeknek szemtanúi voltak, és a sugalmazott szavakat, melyeket hallottak és mondtak. Más elkötelezett emberek arra kaptak sugalmazást, hogy megvédjék és megőrizzék ezeket a feljegyzéseket. Olyan férfiak, mint John Wycliffe, a bátor William Tyndale és Johannes Gutenberg a sok támadás ellenére arra kaptak sugalmazást, hogy lefordítsák a Bibliát egy olyan nyelvre, amelyet az emberek értenek, és könyv formájában kiadják, amit az emberek el tudnak olvasni. Hiszem, hogy még Jakab király tudósai is lelkileg sugalmazottak voltak fordítási munkájukban.

A sötét középkor azért volt sötét, mert az evangélium világossága rejtve volt az emberek elől. Nem voltak apostolaik, sem prófétáik, és nem tudtak hozzáférni a Bibliához sem. A papok elrejtették a szentírásokat, és az emberek számára elérhetetlenné tették őket. Sokkal tartozunk a Luther Mártonhoz, Kálvin Jánoshoz és Husz Jánoshoz hasonló mártíroknak és reformátoroknak, akik a hódolat szabadságát és e szent könyvekhez való széleskörű hozzáférést követelték.

William Tyndale az életét adta azért, mert oly mélyen hitt a Biblia hatalmában. Ezt mondta: „Isten szava azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy bárkit, aki elolvassa, vagy értelmesen elmagyarázzák neki, azt azonnal elkezdi napról napra jobbá tenni, míg tökéletes emberré nem fejlődik” (S. Michael Wilcox, Fire in the Bones: Willaim Tyndale – Martyr, Father of the English Bible [2004], xv).

A Biblia őszinte, szorgalmas tanulmányozása valóban egyre jobbá tesz minket, és mindig emlékeznünk kell arra a sok vértanúra, akik ismerték annak erejét és akik életüket adták azért, hogy annak szavaiban rátaláljunk az örök boldogsághoz vezető ösvényre, és Mennyei Atyánk királyságának nyugalmára.

Bár e korai keresztény reformátorok sok mindenben egyetértettek, végső soron a tan számos pontját illetően eltérő véleményen voltak. Ez rengeteg keresztény felekezet megalapításához vezetett. Roger Williams, a vallási szabadság egyik korai bajnoka arra a következtetésre jutott, hogy „nincs a földön szabályosan megalapított egyház, sem egy arra jogosult személy, aki bármilyen egyházi szertartást el tudna végezni; és nem is lesz mindaddig, míg az egyház Nagy Vezetője – akinek eljövetelére várok – új apostolokat nem küld” (lásd William Cullen Bryant, ed., Picturesque America; or, the Land We Live In, 2 vols. [1872–74], 1:502).

Emberek tízmilliói kezdtek hinni Istenben és Jézus Krisztusban azáltal, hogy a Szent Bibliában keresték az igazságot. Számtalan sokan közülük semmi mással nem rendelkeztek, ami táplálta vagy irányíthatta volna a hitüket, csak a Bibliával.

A reformátorok erőfeszítései miatt a „Biblia családi értéktárggyá vált. Isten szavát mind a szerény hajlékokban, mind pedig az előkelő szalonokban a családi tűzhely körül olvasták” (Elder John A. Widtsoe, Conference Report, April 1939, 20).

Családok milliói törekedtek együtt arra, hogy megtalálják Jézus Krisztus egyházát a Biblia tanulmányozásának segítségével. Az egyik ilyen család az 1800-as évek kezdetén a felső New Yorkban élő id. Joseph Smith családja volt. Az egyik fia, ifj. Joseph Smith tanulmányozta a Bibliát, és arra törekedett, hogy megtudja: a sok felekezet közül melyik az az egyház, amit Jézus Krisztus alapított. A Biblia szavai arra ihlették, hogy imádkozzon, hogy további lelki világosságot és tudást kapjon Istentől. Elhatározva, hogy a szentírásban megígért bölcsességre fog törekedni, Joseph 1820 tavaszán letérdelt alázatos imában. Ó, mily bámulatos világosság és igazság árasztotta őt el azon a napon, amikor tanúja volt Isten, az Atya és az Úr Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésének! Isten újra elhívott egy prófétát, ahogyan azt Noé, Ábrahám és Mózes idejében tette.

Milyen hálásnak kellene lennünk a Szent Bibliáért! Abból nem csak Krisztus életéről, tanításairól és tanairól tanulhatunk, hanem az Ő egyházáról, az Ő papságáról és arról a szervezetről, amelyet Ő alapított, és amelyet Jézus Krisztus Egyházának nevezett el ama korai napokban. Hiszünk abban az egyházban, és hisszük azt, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza ugyanaz az egyház, melyet visszaállítottak a földre, annak teljességében, ugyanazzal a szervezettel és ugyanazzal a papsággal.

A Biblia nélkül nem lenne tudomásunk az Ő akkori egyházáról, és most nem rendelkezhetnénk az Ő evangéliumának teljességével.

Szeretem a Bibliát, annak tanításait, a leckéit és a lelkületét. Szeretem az Ószövetség lenyűgöző, mély történeteit és nagyszerű prófétáit, akik Krisztus eljöveteléről tanúskodtak. Szeretem az Újszövetség apostoli utazásait és csodáit, és Pál leveleit. A legjobban a Szabadítónk, Jézus Krisztus szavairól, példájáról és engeszteléséről szóló, szemtanúktól származó beszámolóit szeretem. Szeretem azt a szemléletmódot és azt a békét, amelyet a Biblia olvasása nyújt.

Kedves testvérek, biztos vagyok benne, hogy sokan hallottátok már másoktól: „A mormonok nem is keresztények, mert van saját Bibliájuk, a Mormon könyve.” Azoknak, akik ebben a tévhitben élnek, azt mondjuk, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, mint Szabadítónkban és szabadulásunk szerzőjében, és hiszünk a Szent Bibliában, nagyra becsüljük és szeretjük azt. Valóban rendelkezünk további szentírásokkal, beleértve a Mormon könyvét is, de ezek alátámasztják a Bibliát, nem pedig helyettesítik azt.

Jézus azt tanította, hogy „tudakozzátok az írásokat, mert… ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” (János 5:39). Ezek a szavak betekintést és sugalmazást nyújtanak mindazok számára, akik őszintén törekednek arra, hogy ismerjék és megértsék az igazságot Jézus Krisztussal kapcsolatban. A szentírások bővelkednek történelemben, tanban, történetekben, beszédekben és tanúbizonyságokban, amelyek végső soron mind az örökkévaló Krisztusra és Mennyei Atya gyermekeit szolgáló fizikai és lelki küldetésére összpontosítanak.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai hisznek abban, hogy „[minden] [szent]írás Istentől ihletett és hasznos” (2 Timótheus 3:16). Szeretjük a Bibliát és a többi szentírást. Ez talán meglepő lehet azok számára, akik nem tudják, hogy mi Isten kinyilatkoztatott szavaként hiszünk a Bibliában. Ez hitünk egyik tartóoszlopa, amely erőteljes tanúbizonyságot tesz a Szabadítóról és Krisztus folyamatos hatásáról mindazok életében, akik hódolnak neki, és Őt követik. Minél többet olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát és annak tanításait, annál világosabban látjuk benne Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának tanbéli alátámasztását. Általában azokat a szentírásokat szeretjük, amelyekkel időt töltünk. Talán egyensúlyba kell hoznunk a tanulmányozásunkat annak érdekében, hogy minden szentírást megszeressünk és megértsünk.

Különösen ti, fiatalok, ne fokozzátok le vagy becsüljétek alá a Szent Bibliát. Ez az Úr életéről készített szent feljegyzés. A Biblia több száz oldallal terjedelmesebb, mint az összes többi szentírásunk együttvéve. Ez az egész kereszténység alapja. Mi nem kritizáljuk vagy kicsinyeljük le senki hitét. Keresztényekként az a mi hatalmas felelősségünk, hogy Isten minden fiával és leányával megosszuk mindazt, amit Ő kinyilatkoztatott.

Azok, akik csatlakoznak ehhez az egyházhoz, nem adják fel a Bibliába vetett hitüket, hanem megerősítik azt. A Mormon könyve nem gyengíti, csökkenti vagy szorítja háttérbe a Biblia jelentőségét. Ellenkezőleg – kiterjeszti, megnöveli és felmagasztalja azt. A Mormon könyve bizonyságot tesz a Bibliáról, és együtt bizonyságot tesznek Krisztusról.

Krisztus első testamentuma a Biblia Ószövetsége, amely a Szabadító eljöveteléről, az Ő mindent felülmúló életéről és felszabadító engeszteléséről jövendölt és prófétált.

A Krisztusról szóló második bibliai testamentum az Újszövetség, amely feljegyzi az Ő születését, az életét, a szolgálatát, az evangéliumát, az egyházát, az engesztelését, a feltámadását, valamint apostolainak bizonyságait.

Krisztus harmadik testamentuma a Mormon könyve, amely szintén megjövendöli Krisztus eljövetelét, megerősíti a Bibliának az Ő szabadító engeszteléséről adott beszámolóját, majd kinyilatkoztatja a feltámadott Úrnak a föld a másik féltekéjén tett látogatását. A Mormon könyve alcíme – mely egy tisztázó kijelentés, és amit minden könyv borítójára rányomtatnak – az, hogy „Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról”.

E három testamentum közül mindegyik a részét képezi annak a fel nem osztható egésznek, amely az Úr gyermekeinek kinyilatkoztatott szava. Ezek Krisztus szavait tartalmazzák, amelyek lakmározására buzdítottak bennünket, melyek által jogosultak leszünk az örök életre (lásd 2 Nefi 31:20). Azok, akik azt gondolják, hogy az egyik rész fontosabb vagy igazabb, mint a többi, azok nem látják meg az ősi szentírás-kánon teljes szépségét és teljességét.

Azok pedig, akik azt gondolják, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai nem hisznek Jézus Krisztusban vagy a Bibliában, szakítsanak időt arra, hogy megértsék az egyházat, nevének jelentőségét és üzenetének hatalmát.

Számomra rejtély az, hogy miért kérdőjelezik meg ennek az egyháznak a Bibliába vetett hitét, és azt, hogy keresztények vagyunk. Az egyház neve az, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Legutóbbi általános konferenciánkon, itt, ebben az épületben egyházi vezetőink mintegy 200-szor idéztek a Bibliából. Ez az egyház úgy lett megszervezve és úgy működik, mint az az egyház, amelyet Krisztus és az ő apostolai alapítottak meg az Újszövetségben. Az emelvényen ma itt ül az Úr Jézus Krisztus prófétája és apostolai.

Ünnepélyes bizonyságomat teszem arról, hogy igazán és teljes mértékig hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, és a Szent Biblián keresztül kinyilatkoztatott szavában. Nem csak hogy hiszünk a Bibliában, de igyekszünk követni annak előírásait és tanítani az üzenetét. Misszionáriusaink üzenetei Krisztusról, az Ő evangéliumáról, az Ő engeszteléséről szólnak, és a szentírásokból veszik ennek az üzenetnek a szövegét. Minden emberhez szólunk: „Szeretetünket fejezzük ki irántatok, és hívunk, hogy jöjjetek. Hadd osszuk meg veletek mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott.”

Kedves testvéreim, mindenkinek segítenünk kell, beleértve saját egyháztagjainkat is, hogy megértsék a Szent Biblia hatalmát és jelentőségét. A Biblia egy szentírás, amely arra ösztönöz bennünket és minden embert, hogy Szabadítónkként elfogadjuk Jézus Krisztust. Az Úr adjon nekünk vágyat és képességet arra, hogy elfogadjuk az Ő tanításait és azok szerint éljünk, ezért imádkozom alázatosan, Jézus Krisztus nevében, ámen.