Dolgok, amiket tudok

Szeretett fivéreim és nővéreim, nagyon örülök annak a lehetőségnek, hogy szólhatok hozzátok. Köszönöm az értem elmondott imáitokat. Mély hálával tartozom nektek. Az általános felhatalmazottként eltöltött 49 évem alatt jóval több mint 200 alkalommal mondtam beszédet általános konferencián. Most már a 97. életévemben járok. A szél fúj, és én úgy érzem, hogy én vagyok az utolsó levél a fán.

Valójában elég jó egészségnek örvendek, dacára az ellenkező híreszteléseknek. Képzett orvosok és nővérek gondoskodnak rólam. Néhányatok talán előbb elmegy, mint én. A koromat szem előtt tartva azonban szeretném megosztani veletek a bizonyságomat e munka alapvető igazságairól.

Bevallom, hogy nem tudok mindent, de egyes dolgokban bizonyos vagyok. Ma reggel azokról a dolgokról szólok hozzátok, amiket tudok.

Amikor Konstantin császár megtért a kereszténységhez, rájött, hogy a papságban nézeteltérések vannak az Istenség természetével kapcsolatban. Ezt megpróbálta azzal tisztázni, hogy 325-ben összehívta korának kiemelkedő hittudósait Nicea városába. Minden résztvevő lehetőséget kapott arra, hogy elmondja a nézeteit. A vita csak egyre hevesebb lett. Amikor nem tudtak dönteni, kompromisszumot kötöttek. Ez lett a Niceai hitvallás, melynek alapvető részeit a legtöbb keresztény hívő el tudja szavalni.

Ami engem illet, én nem tudom megérteni. Ez a hitvallás számomra zavaros.

Nagyon hálás vagyok, hogy eme egyház tagjaiként nem emberek által kreált kijelentésekre kell támaszkodnunk az Istenség természetével kapcsolatban. A mi tudásunk egyenesen Joseph Smith személyes élményéből fakad, aki még kisfiúként beszélt Istennel, az Örökkévaló Atyával, és az Ő Szeretett Fiával, a Feltámadt Úrral. A jelenlétükben térdelt; hallotta a hangjukat; és válaszolt nekik. Ők különálló személyek voltak. Nem csoda, hogy elmesélte az édesanyjának, hogy megtudta, hogy az édesanyja egyháza nem igaz. Ezért az egyház egyik nagyszerű, minden felett átívelő tana az Istenbe, az Örökkévaló Atyába, vetett hitünk. Ő egy lény, valós és egyedi. Ő a világegyetem nagyszerű irányítója, ugyanakkor Ő a mi Atyánk, és mi az Ő gyermekei vagyunk.

Hozzá imádkozunk, és ezek az imák Isten és az ember közötti beszélgetések. Biztos vagyok abban, hogy Ő hallja az imáinkat és válaszol is rájuk. Ezt nem tudnám megtagadni. Túl sok megválaszolt imával kapcsolatos tapasztalatom van már.

Alma ezt tanácsolta fiának, Hélamánnak: „Minden dolgodban tanácskozz az Úrral, és ő jóra fog vezetni; igen, amikor éjjel lefekszel, az Úrban feküdj le, hogy őrködjön feletted az álmodban; és amikor reggel felkelsz, legyen tele szíved köszönettel Istennek; és ha megteszed ezeket a dolgokat, akkor felemeltetsz az utolsó napon” (Alma 37:37).

A második nagyszerű bizonyosságom szintén Joseph próféta látomásán alapszik. Méghozzá az, hogy Jézus él. Ő az élő Krisztus. Ő az Ószövetség Jehovája és az Újszövetség Messiása. Atyjának irányítása alatt Ő volt a föld teremtője. János evangéliuma ezekkel a rendkívüli szavakkal kezdődik: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ez kezdetben az Istennél vala.

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (János 1:1–3).

Figyeljetek különösen az utolsó versre: „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.”

Ő volt a nagy Teremtő. Az Ő ujja írta a parancsolatokat a Hegyen. Ő volt az, aki elhagyta magasságos királyi udvarát, majd eljött a földre, hogy a legalázatosabb körülmények között szülessen meg. Rövid szolgálata alatt meggyógyította a betegeket, visszaadta a vakok látását, halottat támasztott fel, valamint megdorgálta az írnokokat és a farizeusokat. Ő volt az egyetlen tökéletes ember, aki valaha a földön járt. Mindez része volt az Ő Atyja tervének. A Gecsemáné kertjében olyan mérhetetlen szenvedésen ment keresztül, hogy vért verejtékezett, miközben az Atyjához könyörgött. Mindez azonban része volt az Ő nagyszerű engesztelő áldozatának. A csőcselék elhurcolta, megjelent Pilátus előtt, miközben a tömeg a halálát követelte. Cipelte a keresztet, halálának eszközét. A Golgotán életét adta, így kiáltván fel: „Ayám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Lukács 23:34).

Testét gyengéden arimathiai József sírjába fektették. De három nappal később, az első húsvéti reggelen, a sír megüresedett. Mária Magdaléna szólt Hozzá, Ő pedig Máriához. Megjelent az apostolainak. Együtt gyalogolt két tanítvánnyal az Emmausba vezető úton. Az elmondások szerint még 500 másik ember is látta (lásd 1 Korinthusbeliek 15:6).

Ő azt mondta: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor” (János 10:16). Ennek megfelelően megjelent azoknak is, akik Bőség földjén gyűltek össze a nyugati féltekén. Itt úgy tanította az embereket, ahogy azt az Óvilágban tette. Mindez részletesen feljegyzésre került a Mormon könyvében, amely egyben Urunk istenségének második tanúja.

Újra elmondom, hogy Ő és Atyja megjelentek a kisfiú Josephnek, amikor is az Atya így mutatta be Fiát: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:17)

Most pedig a következő dolog, amiben biztos vagyok, és amiről tanúbizonyságot teszek, az az Úr Jézus Krisztus engesztelése. E nélkül az életnek nincs értelme. Ez létezésünk boltívének záróköve. Az engesztelés megerősíti, hogy mi már azelőtt is éltünk, hogy megszülettünk volna a halandóságban. A halandóság csak egy lépcsőfok egy sokkal dicsőségesebb jövőbeli létezés felé. A halál fájdalmát enyhíti a feltámadás ígérete. Nem lenne Karácsony, ha nem lenne Húsvét.

Most pedig arról a nagyszerű bizonyosságról szólok, amely Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításával érkezett. Az pedig a papságnak, vagyis annak a felhatalmazásnak a visszaállítása, amelynek birtokában az ember Isten nevében szólhat. Ennek a papságnak két rendje van: az alacsonyabb, vagyis az ároni, Keresztelő János keze alatt lett visszaállítva. A papság magasabb rendje, vagyis a melkisédeki, Péter, Jakab és János keze alatt lett visszaállítva.

Az ároni papság visszaállításakor a feltámadt Keresztelő János kezét Joseph Smith és Oliver Cowdery fejére helyezte, és azt mondta: „Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát, amely rendelkezik az angyalok szolgálattételének, és a bűnbánat evangéliumának és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival” (T&Sz 13:1).

Wilford Woodruff elnök idős korában beszédet intézett az egyház fiatal férfiaihoz, amelyben ezt mondta: „Szeretném nyomatékosítani bennetek azt a tényt, hogy nem számít, hogy egy férfi pap vagy apostol, amennyiben felmagasztalja az elhívását. A pap rendelkezik az angyalok szolgálattételének kulcsaival. Életemben soha – apostolként, hetvenesként vagy elderként – nem volt jobban velem az Úr védelme, mint amíg a papi hivatalt viseltem” (Millennial Star, Oct. 5, 1891, 629).

A melkisédeki, vagyis a magasabb papság, felhatalmazást ad a férfiak számára, hogy mások fejére helyezzék a kezüket, és áldásokat adjanak. Megáldják a betegeket. Ahogy Jakab az Újszövetségben kijelentette: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében” (Jakab 5:14).

Végül pedig szeretném megemlíteni az Úr házának áldásait, amelyek az ősi evangélium visszaállításával érkeztek.

Ezek a templomok – amelyek számát az elmúlt években jelentősen megsokszoroztuk – olyan áldásokat nyújtanak, amelyeket sehol máshol nem lehet elérni. Minden, ami e szentséges házakban történik, az ember örökkévaló természetével kapcsolatos. Itt a férjet, a feleséget és a gyermekeket családként egymáshoz pecsételik az örökkévalóságra. A házasság nem csak „holtodiglan holtomiglan” érvényes. A házasság örök érvényű, amennyiben a felek méltó életükkel kiérdemlik ezt az áldást. Minden dolog közül a legrendkívülibb az a felhatalmazás, amellyel helyettesítő munkát végezhetünk az Úr házában. Itt szertartásokat végeznek azokért a halottakért, akiknek az életükben nem volt lehetőségük részesülni azokban.

Nemrég Idaho Falls-ban meséltek nekem egy asszonyról, egy özvegyasszonyról. 15 év alatt, amíg helyettesítőként szolgált, 20 000 embernek adta meg a felruházását az Idaho Falls Idaho templomban. Egy péntek délután fejezte be a 20 000. felruházását, majd szombaton visszatért, hogy elvégezzen még ötöt. Rá egy hétre az özvegyasszony meghalt.

Gondoljatok csak bele, hogy mit végzett el ez a törékeny asszony! Annyi emberért végezte el a helyettesítő munkát, ahány ember ma délelőtt összegyűlt ebben a Konferencia-központban. Gondoljátok el, milyen fogadtatásban lehetett része a másik oldalon!

Hát ez az én bizonyságom, fivéreim és nővéreim, melyet ünnepélyesen kijelentek nektek.

Isten áldjon meg benneteket, mindannyiótokat, hithű utolsó napi szentek. Legyen békesség és szeretet az otthonotokban, hit és ima vezessen benneteket minden dolgotokban, ez az én alázatos imám Jézus Krisztus szent nevében, ámen.