A visszaállítás üzenete
Kijelentjük a világnak, hogy Jézus Krisztus evangéliumának teljessége visszaállíttatott a földre.
Egyszer a Salt Lake-völgyben tartott egyik cövekkonferenciai beszédem részeként, kihívtam egy fiatal diakónusok kvóruma elnököt, hogy beszélgessen velem a papság kulcsairól. Azt akartam, hogy megértse, hogy egy nagyon különleges tisztséget visel, melynek részeként megvan a kulcsa a papság egyik kvóruma feletti elnökléshez. Beszélgettünk arról, milyen hatalmas felelősséget jelent a kulcsok viselése, és milyen különleges dolog egy kvórumhoz tartozni. A kis bemutató végén megkérdeztem tőle, hogy hány egyháztag tartozik az ő kvórumába. Azt válaszolta, hogy tizennégy.
Majd ezt kérdeztem: „Közülük hányan aktívak?”
A válasz: „Tizenkettő.”
Ezután azt kérdeztem: „Mi a helyzet a másik kettővel?”
Mire így felelt: „Hozzá kell látnom, és kvórumunk aktív részévé kell őket tennem.”
Ezt követően megkérdeztem, mennyi időbe fog mindez telleni. Úgy gondolta, hogy körülbelül három hónapba. Sok sikert kívántam az erőfeszítéseihez.
Három hónappal később, majdnem ugyanazon a napon, kaptam tőle egy levelet, melyben értesített arról, hogy most már a kvórumának minden tagja aktív. Azt mondta, hogy összebarátkozott velük, és az egyikük már jár a diakónusok kvóruma gyűlésekre, a másikat pedig a püspök tanítóvá rendelte. Lenyűgözött ez a válasz. Micsoda nagyszerű példája ez annak, hogy valaki megbecsüli a papságát, és arra használja a papsági kulcsait, hogy elvégezzen egy olyan feladatot, amelyet az Úr adott neki. Nem győztem ámulni azon, azon a terven, amelyet az Úr azért alkotott meg, hogy itt a földön elvégezze munkáját, a papság hatalmának használata által.
Ez a fiatal férfi, aki még be sem töltötte a tizennégyet, értékes képzésben részesül, hogy felkészüljön egy életen át tartó szolgálatra. Látom őt magam előtt, ahogy öt-hat év múlva tovább folytatja ezt a szolgálatot egy névtáblával az öltönyén, jelezve azt, hogy életéből két évet misszionáriusként felajánl Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának.
Azokon a tapasztalatokon kívül, amelyet a mások szolgálatára fordított papsága által szerez, e fiatal férfi felkészülése a visszaállítás üzenetének szilárd megértését is magába kell, hogy foglalja – az üzenetet, melyet ma misszionáriusok ezrei hirdetnek a világnak. Ez az üzenet pedig az, hogy napjainkban, az idők teljességének adományozási korszakában az evangélium visszaállíttatott mindazok megáldására, akik meghallgatják és engedelmeskednek annak.
Az első látomás
Az idők teljessége adományozási korszaka egy másik, alig tizenöt éves fiatal férfi látomásával kezdődött, aki kiment az erdőbe, hogy az elméjét foglalkoztató vallási kérdésekről imádkozzon és válaszokat kapjon rájuk. Joseph Smith e szavakkal írja le a dicsőséges látomást, amely feltárult előtte:
„Egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam.
[…] Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” (Joseph Smith története 1:16–17).
Ez a látomás kinyilatkoztatta előttünk, hogy Isten, a mi Atyánk, és Jézus Krisztus, az Ő Szeretett Fia, két külön személy. Mindkettejüknek húsból és csontból való felmagasztosult és tökéletes teste van, ezzel eloszlatta a sok évszázados téves elképzeléseket Isten fogalmával kapcsolatban. Csoda-e hát, hogy amikor Joseph Smith megírta a Hittételeket, az elsőben kijelentette: „Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben” (Hittételek 1:1.)?
A Mormon könyve
Isten, tudva azt, hogy a próféta első látomásáról szóló beszámolóját azonnal kétkedés, hitetlenség és téves információk követik majd, az Úr előhozta a Mormon könyvét, egy másik tanúbizonyságot Urunkról, Jézus Krisztusról. Ez az ősi szentíráskötet a Biblia szent társa, mely tartalmazza Jézus Krisztus örökkévaló evangéliumának teljességét. Meggyőző bizonyítékot is nyújt a világnak arról, hogy Joseph Smith valóban Isten prófétája. A Tan és a szövetségek a következőt jelenti ki Mormon könyve előjövetéléről:
„[Isten] parancsolatokat adott [Joseph Smithnek], amelyek megihlették őt;
És hatalmat kapott a magasságból, az előre elkészített eszközök által, a Mormon könyvének lefordítására;
Amely egy bukott nép feljegyzését tartalmazza, valamint Jézus Krisztus evangéliumának teljességét, a nemzsidóknak és a zsidóknak is;
Amely ihlet által adatott, és angyalok szolgálattétele erősíti meg azt másoknak, akik kijelentik azt a világnak –
Bizonyítván a világnak, hogy a szentírások igazak, és hogy Isten igenis megihleti az embereket, és elhívja őket az ő szent munkájára ebben a korban és nemzedékben éppen úgy, mint a régi nemzedékekben” (T&Sz 20:7–11).
A Mormon könyve lefordítása önmagában egy csoda, és ez is bizonyítja a könyv isteni eredetét. Amikor Oliver Cowdery 1829. április 5-én a pennsylvaniai Harmonyba érkezett, hogy a próféta írnokaként szolgáljon, csupán néhány oldal volt lefordítva. Azon az estén Joseph és Oliver összeültek, és éjszakába nyúlóan beszélgettek a próféta élményeiről. Két nappal később, április 7-én hozzáfogtak a mű lefordításához. A következő három hónap folyamán Joseph elképesztő gyorsasággal fordított – megközelítőleg 500 nyomtatott oldalt körülbelül 60 munkanap alatt.
Oliver így írt erről a rendkívüli élményről: „Feledhetetlen napok voltak ezek – azon hang hangzása alatt ülni, amit a menny sugalmazása diktál, e kebel legteljesebb háláját ébresztette fel! Nap nap után folytattam megszakítás nélkül mindazon dolgok leírását, amiket a száján kiejtett, míg az Urim és Tummim… segítségével lefordította a Mormon könyvének nevezett történetet, vagyis feljegyzést” (Messenger and Advocate, Oct. 1834, 14; lásd még Joseph Smith története 1:71, jegyzet).
A papság
Ahogy haladtak, Josephet és Olivert fellelkesítették az e könyvben található tanok. Különösen a keresztelés tett rájuk mély benyomást, ahogyan arról a feltámadt Szabadító tanított a nyugati félteke lakói között tett látogatása során. A keresztelés tanának fontossága világosan feltárult az elméjükben. Elhatározták, hogy buzgó imában fordulnak az Úrhoz, hogy megtudják, hogyan tudnák saját maguk számára elnyerni a keresztelés áldásait.
1829. május 15-én kimentek a Susquehanna-folyó melletti erdőbe és letérdeltek imádkozni. Oliver leírja, hogy mi történt ezt követően: „Hirtelen, akár az örökkévalóság közepéből, a Megváltó hangja békességet szólt hozzánk, míg szétnyílt a fátyol, Isten angyala lejött dicsőségbe öltözve, és átadta a várva várt üzenetet, valamint a bűnbánat evangéliumának kulcsait. Mily öröm! Mily csoda! Mily bámulat! Míg a világ gyötrődött és másra figyelt – míg milliók tapogatóztak, akár vakok a fal után, és míg minden ember tömegesen bizonytalanságon állt, a mi szemeink láttak, a mi füleink hallottak” (Messenger and Advocate, Oct. 1834, 15; lásd még Joseph Smith története 1:71, jegyzet).
Az angyal János néven mutatkozott be, ugyanaz volt, akit az Újszövetségben Keresztelő Jánosnak neveztek. Joseph és Oliver fejére helyezte kezét, és azt mondta:
„Szolgatársaim, a Messiás nevében rátok ruházom Áron papságát, amely rendelkezik az angyalok szolgálattételének, és a bűnbánat evangéliumának, és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival; és ez soha többé nem vétetik el ismét a földről, míg Lévi fiai Ismét igazlelkűségben nem ajánlanak felajánlást az Úrnak.
Azt mondta, hogy ez az ároni papság nem rendelkezik hatalommal a Szentlélek ajándékának kézrátétel általi adományozására, de ez majd később ránk lesz ruházva; és megparancsolta nekünk, hogy menjünk és keresztelkedjünk meg, és utasításokat adott, hogy én kereszteljem meg Oliver Cowderyt, és hogy utána ő kereszteljen meg engem.
Ennek megfelelően elmentünk és megkeresztelkedtünk. Először én kereszteltem meg őt, és utána ő keresztelt meg engem – minekutána kezeimet a fejére tettem, és elrendeltem őt az ároni papságba, utána pedig ő tette rám a kezeit, és rendelt el ugyanabba a papságba – mert ezt a parancsot kaptuk” (Joseph Smith története 1: 69–71).
Nem sokkal később Péter, Jakab és János apostol jelent meg, és kezeiket e két szolgatárs fejére helyezve rájuk ruházták a melkisédeki papságot.
Jézus Krisztus Egyháza
Most, hogy az Úr nevében való cselekvés hatalma újra itt volt a földön, Joseph azt a parancsot kapta, hogy hivatalosan is szervezze meg az egyházat. 1830. április 6-án id. Peter Whitmernek a New York-i Fayette-ben található otthonában hat, korábban már megkeresztelt férfi egyhangúlag megszavazta, hogy Isten parancsolatai szerint megszervezzék Jézus Krisztus egyházát. Ezen a gyűlésen kaptak egy kinyilatkoztatást is:
Íme, vezessetek magatok között feljegyzést, és ebben te [Joseph Smith] neveztessél látnoknak, fordítónak, prófétának, Jézus Krisztus apostolának, az egyház elderének, az Atyaisten akarata és a ti Uratok, Jézus Krisztus kegyelme által,
Ihletve lévén a Szentlélektől, hogy lefektesd annak alapját, és felépítsd azt a legszentebb hitté.
Amely egyház megszervezésére és megalapítására Uratok ezernyolcszázharmincadik esztendejében került sor, a negyedik hónapban, és az áprilisnak nevezett hónap hatodik napján.
Ezért ti, az egyházat értve ez alatt, szívleljétek meg minden szavát és parancsolatát, amelyet úgy ad nektek, ahogyan ő kapja azokat, teljes szentségben járva énelőttem;
Mert az ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne, teljes türelemmel és hittel” (T&Sz 21:1–5).
Jézus Krisztus egyháza tehát ismét működött a földön, hogy megáldja az emberiséget a Szabadító tanával és tanításaival. Ezt az egyházat az Úr ősi időkben lefektetett terve szerint szervezték meg.
A Bibliában, az Efézusbeliek könyvében, Pál kijelentette:
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban” (Efézusbeliek 4:11–15).
Hinckley elnök így szólt a visszaállítással kapcsolatban: „[O]ly sok nemzedék után, melyekben sokan viszálykodásban, gyűlöletben, sötétségben és gonoszságban éltek, megérkezett a visszaállítás nagyszerű, új napja. Ezt a dicsőséges napot az Atya és a Fiú az ifjú Josephnek való megjelenése nyitotta meg. Az idők teljessége adományozási korszakának hajnala köszöntött a világra. Ekkor minden visszaállíttatott, ami a korábbi adományozási korszakokban jó, gyönyörű és fenséges volt” („Egy fényesebb nap hajnala”, Liahóna, 2004. máj., 83–84).
Üzenetünk egyedülálló. Kijelentjük a világnak, hogy Jézus Krisztus evangéliumának teljessége visszaállíttatott a földre. Bátran kijelentjük, hogy a papság kulcsait visszaállították az emberek számára, a földön és a mennyekben való összepecsételő hatalommal. Az Úr által kinyilatkoztatott szabadító szertartásokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy belépjünk vele az örök életbe, összekötő hatalmuknál fogva most már azok is elvégezhetik, akik érdemesen gyakorolják az Ő szent papságát. Kijelentjük a világnak, hogy ez az a nap, amelyre a bibliai próféták az utolsó napokként utalnak. Ez az az idő, amely Jézus Krisztus második eljövetelét előzi meg, amikor eljön, hogy uralkodjon a föld felett és kormányozza azt.
Mindenkit meghívunk, hogy hallgassa meg tőlünk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét. Így majd össze tudjátok hasonlítani ezt a dicsőséges evangéliumot a többivel, amit hallotok, és el tudjátok dönteni, hogy melyik az, amelyik Istentől és melyik az, amelyik az embertől származik.
Tanúbizonyságomat teszem nektek arról, hogy ez Jézus Krisztus egyháza abban a formájában, ahogyan azt az utolsó napokban megalapították. Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében, ámen.