Újjá kell születnetek

Az uborkából meghatározott recept és lépések egész sorozata útján válik savanyú uborka. Az elkészítés folyamatának első lépései az előkészítés és a megtisztítás. Emlékszem, órákat töltöttem a hátsó verandánkon azzal, hogy leszedjem a kiválogatott uborkák szárát, és lesikáljam róluk a földet. Édesanyám különleges figyelmet fordított az uborkák előkészítésére és megtisztítására. Nagyon igényes volt a tisztaságra, és mindig megvizsgálta a munkámat, hogy meggyőződjön, megfelelően végeztem-e el ezt a fontos feladatot.

A folyamat következő lépései közé tartozik, hogy az uborkákat hosszú ideig ecetes, sós lében áztassák és pácolják. Az ecetes, sós lé elkészítéséhez édesanyám mindig az ő édesanyjától tanult receptet használta, amely tartalmazta a különleges hozzávalókat és az elkészítés pontos leírását. Az uborkákból csak akkor lesz savanyú uborka, ha az előírt időtartamig teljesen ellepi az ecetes, sós lé. A folyamat fokozatosan megváltoztatja az uborka állagát, majd előidézi a savanyú uborkára jellemző áttetsző színt és sajátos ízt. Ha alkalmanként locsolnánk az uborkára az ecetes, sós lét, vagy csak belemártogatnánk a lébe, nem történne meg a szükséges átalakulás. Folyamatos, hosszan tartó és teljes alámerítés szükséges, hogy elérjük a kívánt változást.

A folyamat utolsó lépése a savanyítani való uborkák fertőtlenített és megtisztított üvegekbe történő lezárása. A savanyú uborkákat befőttes üvegekbe tesszük, ráöntjük a forró ecetes lét, majd lezárjuk. Az uborkákat és az üvegeket tökéletesen meg kell tisztítani, hogy megóvjuk, és tartósítani tudjuk a készterméket. Amennyiben megfelelően végezzük ezt az eljárást, sokáig tárolhatjuk és élvezhetjük a savanyú uborkát.

Összefoglalva, egy uborkából úgy lesz savanyú uborka, ha előkészítjük és megtisztítjuk, ecetes, sós lében áztatjuk és pácoljuk, valamint fertőtlenített tárolóedénybe zárjuk. E folyamat időt igényel, és nem lehet siettetni, továbbá egyik elengedhetetlen lépést sem lehet figyelmen kívül hagyni vagy elhanyagolni.

Az Úr felhatalmazott szolgái újra meg újra azt tanítják, hogy halandó létünk egyik alapvető célja, hogy lelkileg megváltozzunk és átalakuljunk Jézus Krisztus engesztelése által. Alma kijelentette:

„Ne csodálkozz azon, hogy az egész emberiségnek, igen, férfiaknak és nőknek, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek újjá kell születnie; igen, Istentől kell születnie, megváltozva testi és bukott állapotukból az igazlelkűségnek egy állapotába, megváltatván Isten által, fiaivá és leányaivá lévén;

És így új teremtmények lesznek; és ha nem teszik meg ezt, akkor semmiképpen sem örökölhetik Isten királyságát” (Móziás 27:25–26).

Arra utasítanak minket, hogy „jöjj[ünk] Krisztushoz, és legy[ünk] benne tökéletessé, és tartóztass[uk] meg mag[unkat] minden istentelenségtől” (Moróni 10:32), hogy váljunk „új teremtéssé” Krisztusban (lásd 2 Korintusbeliek 5:17), hogy vetkőzzük le „a természetes embert” (Móziás 3:19), és tapasztaljuk meg azt a „hatalmas változást [magunkban], vagyis a szívünkben, [hogy] már nincs hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk” (Móziás 5:2). Kérlek, figyeljétek meg, hogy az előző versekben említett megtérés hatalmas, nem pedig apró, az pedig egy lelki újjászületést jelent, amikor teljes mértékben megváltozik, hogy mit érzünk, mire vágyunk, mit gondolunk és teszünk, és kik vagyunk. Valójában Jézus Krisztus evangéliumának lényege alapvető és maradandó változást von maga után a természetünkben, mely „a Szent Messiás érdemei[re], és irgalm[ára] és kegyelm[ére]” támaszkodva lehetséges (2 Nefi 2:8). Ha úgy döntünk, hogy a Mestert követjük, azt választjuk, hogy megváltozunk, vagyis lelkileg újjászületünk.

Ahogyan az uborkát elő kell készíteni és meg kell tisztítani, mielőtt savanyú uborka lehet belőle, úgy nektek és nekem is fel kell készülnünk „a hitnek és jó tudománynak beszédeivel” (1 Timótheus 4:6), és először meg kell tisztulnunk az ároni papság felhatalmazásával végzett szertartások és szövetségek által.

„És maradt az alacsonyabb papság, amely papságnál az angyalok szolgálatának és az előkészítő evangéliumnak a kulcsa van;

Amely evangélium a bűnbánat és a megkeresztelkedés, valamint a bűnök bocsánatának evangéliuma” (T&Sz 84:26–27).

Az Úr továbbá magas megtisztulási normát állított fel.

„Tanítsd tehát meg a gyermekeidnek, hogy mindenhol, minden embernek bűnbánatot kell tartania, különben semmiképpen nem örökölhetik Isten királyságát, mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem lakhat az ő jelenlétében” (Mózes 6:57).

A megfelelő előkészület és megtisztulás az újjászületés folyamatának első lépései.

Ahogyan az uborkából ecetes, sós lében történő áztatás és pácolás útján savanyú uborka lesz, úgy születünk ti és én is újjá, ha elmerülünk Jézus Krisztus evangéliumában és magunkba szívjuk azt. Ha tiszteljük és „ügyel[ünk] a szövetségekre” (T&Sz 42:13), melyeket megkötöttünk, ha „lakmároz[unk] Krisztus szavain” (2 Nefi 32:3), ha „szív[ünk] minden erejével az Atyához [imádkozunk]” (Moróni 7:48), és ha teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szolgáljuk Istent (lásd T&Sz 4:2), akkor:

„A szövetség miatt, melyet kötöttetek, Krisztus gyermekeinek fognak nevezni benneteket, az ő fiainak és leányainak; mert íme, ezen a napon nemzett benneteket lelkileg; mert azt mondjátok, hogy szívetek megváltozott a nevébe vetett hit által, mert tőle születettetek, és fiaivá és leányaivá lettetek” (Móziás 5:7).

Az ebben a versben leírt lelki újjászületés általában nem gyorsan vagy egyszerre történik; ez egy hosszan tartó folyamat; nem egy egyszeri esemény. Sort sorra, előírást előírásra, fokozatosan és szinte észrevehetetlenül, a motivációink, a gondolataink, a szavaink és a tetteink összehangolódnak Isten akaratával. Eme átalakulási folyamat időt, kitartást és türelmet igényel.

Az uborka csak akkor válik savanyú uborkává, ha folyamatosan, hosszú időn keresztül és teljesen alámerítve áztatják az ecetes, sós lében. Így hát a só a recept kulcsfontosságú alapanyaga. A szentírásokban gyakran használják a sót mind a szövetség, mind pedig a szövetséges nép jelképeként. Ahogyan a só nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az uborkából savanyú uborka legyen, úgy a szövetségek is központi szerepet töltenek be a lelki újjászületésünkben.

Az újjászületés folyamatát azzal kezdjük, hogy hitet gyakorlunk Krisztusban, megbánjuk a bűneinket, és megkeresztelkedünk alámerítéssel a bűneink bocsánatára egy papsági felhatalmazással bíró személy által.

„Eltemettetünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk” (Rómabeliek 6:4).

Miután pedig kijövünk a keresztelővízből, a lelkünket bele kell merítenünk, és folyamatosan a Szabadító evangéliumának igazságában és világosságában kell áztatnunk. A Krisztus tanában való időnkénti és felületes megmártózás, valamint a visszaállított egyházában történő részleges részvétel nem eredményez olyan lelki átalakulást, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új életben járjunk. Ehelyett a szövetségek iránti hűség, állandó elkötelezettség, és egész lelkünk Istennek történő felajánlása szükséges ahhoz, hogy elnyerjük az örökkévalóság áldásait.

„Szeretném, ha Krisztushoz jönnétek, aki Izráel Szentje, és részesülnétek az ő szabadításában, és megváltásának hatalmában. Igen, jöjjetek hozzá, és ajánljátok fel neki teljes lelketeket, felajánlásként, és rendületlenül böjtöljetek és imádkozzatok tovább, és tartsatok ki mindvégig; és ahogy él az Úr, megszabadultok” (Omni 1:26).

A Szabadító evangéliumában történő tökéletes elmélyedés elengedhetetlen lépése az újjászületés folyamatának.

A pácolt uborkákat fertőtlenített befőttes üvegekbe rakják és hőkezelik, hogy eltávolítsanak minden szennyeződést, valamint hogy a tárolóedények jól szigeteljenek a külső szennyeződésekkel szemben. A forró vízzel történő kezelés lehetővé teszi, hogy a savanyú uborka sokáig védett és tárolható legyen. Hasonlóképpen mi is fokozatosan megtisztulunk és megszentelődünk, amint ti és én megmosatunk a Bárány vérében, újjászületünk, és elnyerjük a melkisédeki papság felhatalmazása által végzett szertartásokat, valamint tiszteljük az azokkal járó szövetségeket.

„Mindazonáltal ezek gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus hitében, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük, igen, és megtisztult és megszentelődött a szívük, mely megszentelődés abból ered, hogy átengedték a szívüket Istennek” (Hélamán 3:35).

Mai üzenetemben a „pecsételés” szó nem kizárólag az örökkévaló házasság szertartására korlátozódik, melyet az Úr házában végzünk el. Ehelyett a Tan és a szövetségek 76. szakaszában elmagyarázott módon használom ezt a rendkívüli kifejezést.

„Ez Krisztus evangéliumának tanúbizonysága azokat illetően, akik előjönnek az igazak feltámadásakor –

Ők azok, akik befogadták Jézus tanúbizonyságát, és hittek az ő nevében, és megkeresztelkedtek temetésének módja szerint, eltemettetve a vízben az ő nevében, és ezt az általa adott parancsolat szerint –

Hogy a parancsolatok betartása által minden bűnüktől meg lehessen mosni és tisztítani őket, és megkaphassák a Szent Lelket annak kézrátétele által, akit e hatalomra elrendeltek és pecsételtek;

És akik hit által győznek, és akiket megpecsétel az ígéret Szent Lelke, amelyet az Atya mindazokra kiáraszt, akik igazak és hűek” (50–53).

Az ígéret Szent Lelke a Szentlélek megerősítő hatalma. Amikor az ígéret Szent Lelke megpecsétel egy szertartást, esküt vagy szövetséget, az a földön és a mennyben is megköttetik. (Lásd T&Sz 132:7.) A Szentlélek eme „jóváhagyó pecsétjének” megszerzése a hithűség, a feddhetetlenség, valamint „idővel” (Mózes 7:21) az evangéliumi szövetségek tiszteletében mutatott állhatatosság eredménye. E pecsételés azonban elveszíthető gonoszság és vétkezés által.

Az ígéret Szent Lelke által történő megtisztulás és pecsételés jelentik az újjászületés folyamatának legfontosabb lépéseit.

Szeretett testvéreim, imádkozom, hogy a savanyú uborka példázata segítsen nektek felbecsülni életetek értékét, és jobban megérteni az lelki újjászületés örökkévaló fontosságát. Almával együtt „lelkem energiájával szólok” (Alma 5:43).

„Azt mondom nektek, hogy ezen rend szerint hívattam el, igen, hogy szeretett testvéreimnek prédikáljak, igen, és mindenkinek, aki ezen a földön lakik; igen, hogy mindenkinek prédikáljak, öregnek és fiatalnak is, szolgának és szabadnak is; igen, mondom nektek az időseknek, és a középkorúaknak is, és a felnövekvő nemzedékeknek; igen, hogy kiáltsak hozzájuk, hogy bűnbánatot kell tartaniuk és újjá kell születniük” (Alma 5:49).

Tanúságomat teszem az élő Szabadító valóságáról és istenségéről, aki hív bennünket, hogy jöjjünk Őhozzá, és változzunk meg. Bizonyságomat teszem, hogy Joseph Smith prófétán keresztül visszaállíttatott az Ő egyháza és a papsági felhatalmazása. A Krisztusba vetett hit által lelkileg felkészülhetünk és megtisztulhatunk a bűntől, elmélyedhetünk az evangéliumában, továbbá megtisztulhatunk és megszentelődhetünk az ígéret Szent Lelke által: igen, újjászülethetünk. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.