„Anyu, mi keresztények vagyunk?”

Kép

A kereszténység Isten, az Örökkévaló Atya Egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak életét és szolgálatát ünnepli. A keresztény egyházak szerteágazó tanokkal világszerte jelen vannak az egész földön. Amikor a tizennégy éves Cortnee, egy misszió elnök leánya, az első osztályt új középiskolában kezdte, az osztálytársai megkérdezték tőle, hogy keresztény- -e. Kinevették, amiért azt válaszolta, hogy ő mormon, ahogy általában Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházára utalnak. Mikor hazaért, megkérdezte édesanyját: „Anyu, mi keresztények vagyunk?”

A családomban felnőve egy másik keresztény vallás elkötelezett tagjaiként éltünk. Abban az egyházban nem sokkal a születésem után lettem megkeresztelve. Családunk minden héten eljárt az egyházba. Fivéreim és én több éven keresztül segítettünk a lelkipásztoroknak, akik a vasárnapi istentiszteleteket vezették. Megtanultam a családi ima fontosságát azáltal, hogy családunk minden nap együtt imádkozott. Azt gondoltam, hogy egy nap én is teljes idejű szolgálatba fogok lépni az egyházamban. Kétségtelenül elkötelezett keresztényeknek hívhattuk magunkat.

Egyetemistaként azonban megismerkedtem Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaival és tanításaival, egy olyan keresztény hittel, amely a Szabadító köré épült. Elkezdtem tanulni Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának tanáról ezekben az utolsó napokban. Olyan igazságokról tanultam, amelyekről azelőtt nem tudtam, amelyek megváltoztatták az életemet, és azt, ahogy az evangéliumra tekintek. Sok tanulmányozás, ima és hit alapján úgy döntöttem, hogy elfogadom a csodálatos visszaállított igazságokat, amelyek csak ebben az egyházban találhatók.

Az első visszaállított igazság, amelyet megtudtam, az Istenség természete volt. Az igaz keresztény tan, miszerint az Istenség három különálló lényből áll, ismert volt a bibliai időkben. Isten több alkalommal tett tanúságot Jézusról, az Ő Egyszülött Fiáról. Megszólalt Jézus keresztelőjén: „Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.”¹ Jézus maga is bizonyságot tett Istenről, az Ő Atyjáról, amikor ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”² Jézus halálát és feltámadását követőn megtudjuk, hogy István, „mivel pedig teljes vala a Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől! És monda: Ímé, látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani”³! Micsoda drámai bizonyság ez az Istenségről Krisztusnak e tanítványától!

Istenről és a Fiától és a Szentlélektől való fizikai különállóságáról való tudás elveszett Krisztus és az Ő apostolainak halála után. A Niceai hitvallás és a konstantinápolyi zsinatok, ahol az emberek kijelentették, hogy az Istenség nem három különálló személy, hanem három személy egy Istenben, vagyis a Szentháromságban, zűrzavart és hamis tanokat keltettek az Istenséggel kapcsolatban. A keresztény protestáns hitújítókhoz hasonlóan nekem is nehézségeim voltak az embereknek e hitvallásával. A Szentháromságról szóló tanítások, amelyeket fiatalkoromban tanultam, felfoghatatlanok voltak a számomra.

Amikor azonban megismertették velem Joseph Smith próféta első látomásának dicsőséges igazságait, megdöbbenve ébredtem rá és értettem végre meg Istennek, az Örökkévaló Atyának és az Ő Egyszülött Fiának a természetéről szóló igazságokat. Joseph kijelentette: „Két személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”⁴ Ez a mennyei látomás visszaállította a földre Istenről és az Ő Fiáról szóló csodálatos, mégis egyszerű és értékes tudást, azonnal eloszlatva azokat a tanításokat, amelyeket korábban a Szentháromságról tanultam.

Tudom, hogy a mennyből jött kinyilatkoztatások felváltották az ember által fabrikált tanok durva hibáit az Istenségre vonatkozóan. Tudom, hogy Isten a mi Mennyei Atyánk. Az Ő Fia, Jézus Krisztus, az én Szabadítóm. A Szentlélek bizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról. A legmélyebb köszönetemet fejezem ki Istennek, amiért ezekben az utolsó napokban bemutatta az emberiségnek a feltámadott Úr Jézus Krisztust. A Szabadító él; látták Őt, Ő beszélt; ma Ő irányítja egyházának munkáját apostolokon és prófétákon keresztül. Micsoda fenséges igazságokat tanított a Jó Pásztorként, aki továbbra is vigyázza az Ő nyáját!

A második visszaállított igazság, amelyet ennek az egyháznak az érdeklődőjeként megtanultam, a további szentírások és kinyilatkoztatások valósága volt. Ésaiás próféta látomásban látott egy könyvet, amiről kijelentette, hogy ez egy csodálatos cselekedet és csoda⁵ része. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez a könyv a Mormon könyve: Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról. Ez egy szent feljegyzés, amelyet Isten prófétái írtak, hogy meggyőzzenek minden népet arról, hogy jöjjenek Krisztushoz, és ez segít kinyilatkoztatni Jézus Krisztus evangéliumát annak teljességében. A Mormon könyve olyan prófétákról és az egyháznak olyan hithű tagjairól szól, akik még a Szabadító születése előtt magukra vették Krisztus nevét⁶. Ez a könyv beszél a feltámadott Krisztusról, aki megtanította az embereknek, hogy mit kell tenniük annak érdekében, hogy ebben az életben békére találjanak, az eljövendő világban pedig örök szabadulást nyerhessenek. Mi lehetne keresztényebb annál, mint arra törekedni, hogy magunkra vegyük az Ő nevét, és kövessük az Ő tanácsait, hogy olyanokká váljunk, mint Ő?

Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta: „Nem tudom megérteni, hogy a keresztény világ miért nem fogadja el ezt a könyvet.”⁷ Én először huszonegy évesen olvastam a Mormon könyvét. Majd megkérdeztem Istent, hogy igaz-e. Igazsága a Szentlélek vigasztaló erején keresztül került számomra kinyilatkoztatásra.⁸ Tudom, hogy a Mormon könyve egy Jézus Krisztusról szóló második bizonyság. Bizonyságommal csatlakozom e szent könyv prófétáihoz, és kijelentem, hogy „Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk”⁹. Mélységesen hálás vagyok minden szóért, amit Ő szólt, és minden szóért, amit továbbra is szólni fog, hogy szomjunkat élő vízzel oltsa.

Az evangélium egy másik visszaállított igazsága, amellyel megismerkedtem, a papsági felhatalmazás, vagyis az Isten nevében való cselekvés hatalmának a visszaállítása volt. Korábbi próféták és apostolok, mint Illés, Mózes, Keresztelő János, Péter, Jakab és János leküldettek napjainkban Isten és Krisztus megbízásából, hogy visszaállítsák Isten szent papságát. Ebben az egyházban minden papságviselő egyenesen Jézus Krisztusig vissza tudja vezetni a saját papsági felhatalmazását. Most már az emberek birtokában vannak az egyház megalapításához szükséges kulcsok, hogy Krisztushoz térhessünk, és részesülhessünk az Ő szabadításának örökkévaló szertartásaiban¹⁰. Bizonyságomat teszem arról, hogy ez Jézus Krisztus Egyháza – az egyetlen egyház, amely igaz papsági felhatalmazással van felhatalmazva, hogy a szabadulás kulcsait szent szertartásokon keresztül gyakorolja.

Cortnee ezt kérdezte: „Anyu, mi keresztények vagyunk?” Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként keresztény vagy, és én is. Elkötelezett keresztény vagyok, és rendkívüli szerencsének örvendek, hogy a visszaállított egyházhoz való megtérésem óta nagyobb tudásom van „Krisztus [igaz] tanáról”¹¹. Ezek az igazságok határozzák meg ezt az egyházat, amely rendelkezik Jézus Krisztus evangéliumának a teljességével. Az egyház többi tagjához hasonlóan most már értem az Istenség igazi természetét, további szentírások és kinyilatkoztatások állnak a rendelkezésemre, és részesülhetek a papsági felhatalmazás áldásaiban. Igen Cortnee, mi keresztények vagyunk, és bizonyságomat teszem ezekről az igazságokról, Jézus Krisztus nevében, ámen.