Hála: A boldogsághoz vezető ösvény

Hadd osszak meg veletek egy kedves történetet! Volt egy család, akik éppen nehéz időszakon mentek keresztül. Nehéz volt nekik nem a kihívásaikra összpontosítani. Az édesanya ezt írta: „Az életünk teljesen összekuszálódott, így hát Mennyei Atyánkhoz fordultunk útmutatásért. Majdnem azonnal felismertük, hogy jóság vesz körül bennünket, és mindenhonnan bátorítást kapunk. Családként elkezdtük naponta kifejezni egymás és az Úr iránti hálánkat. Egy közeli barátom rámutatott, hogy a családunk »áldáskosara« túlcsordult. Ez a beszélgetés egyfajta játékot indított el, amelyet a gyermekeimmel nagyon megszerettünk. Minden este, a családi ima előtt beszélgettünk arról, hogy milyen volt a napunk, majd megosztottuk egymással mindazt a rengeteg áldást, amely gazdagította az »áldáskosarunkat«. Minél gyakrabban fejeztük ki a hálánkat, annál több mindenért lehettünk hálásak. Amikor fejlődési lehetőségek mutatkoztak meg, különösképpen éreztük az Úr szeretetét.”²

Mennyivel gyarapítaná a családotokat egy ilyen »áldáskosár«?

A hála odafigyelést és erőfeszítést igényel, nem csak az érzése, hanem a kifejezése is. Gyakran megfeledkezünk az Úr kezéről. Zúgolódunk, panaszkodunk, ellenkezünk, kritizálunk; oly gyakran vagyunk hálátlanok. A Mormon könyvéből megtudjuk, hogy azok, akik zúgolódnak, nem ismerik „annak az Istennek a cselekedeteit, aki teremtette őket”³. Az Úr azt tanácsolja, hogy ne zúgolódjunk, mert akkor a Lélek nehezebben tud dolgozni velünk.

A hála egy Lélekkel teli tantétel. Megnyitja az elménket egy élő Isten gazdagságával átitatott világmindenség előtt. Általa lelkileg tudatában leszünk a legkisebb dolgoknak, amelyek Isten szeretetét sugárzó üzenetükkel felvidítják a szívünket. Ez a hálás odafigyelés érzékenyebbé tesz bennünket az isteni vezetés iránt. Amikor kifejezzük a hálánkat, eltölthet bennünket a Lélek, és összeköttetésbe kerülhetünk a körülöttünk lévőkkel és az Úrral. A hála boldogságra ösztönöz, és isteni befolyással bír. „Éljetek naponta hálaadásban – mondta Amulek – a sok irgalomért és áldásért, amivel igenis elhalmoz benneteket.”⁴

Az irgalom és az áldások különböző formában jöhetnek – néha nehéz dolgok képében. Az Úr mégis azt mondta: „Mondj köszönetet az Úrnak, a te istenednek minden dologban.”⁵ A minden dologban csak azt jelenti: jó dolgokban, nehéz dolgokban – nem csupán néhány dologban. Ő azt parancsolta nekünk, hogy legyünk hálásak, mert tudja, hogy a hála boldoggá tesz bennünket. Ez egy másik bizonyítéka az Ő szeretetének.

Mit éreztek, amikor valaki a háláját fejezi ki nektek? Egyik vasárnap egy segítőegyleti nőtestvér mellett ültem, akit sikerült kicsit jobban megismernem. Néhány nappal később a következő e-mailt kaptam: „Köszönöm, hogy a Segítőegyleten a lányom mellett ült. Átkarolta őt. Nem is tudja, hogy mennyit jelentett ez számára és az én számomra is.”⁶ Ennek az édesanyának a szavai megleptek engem és boldogságot hoztak.

Mit éreztek, amikor kifejezitek valakinek a hálátokat? Szeretném a hálámat kifejezni valakiért, aki gondoskodik az unokáimról. Néhány hónappal ezelőtt, mikor látogatóban voltam Texasban, arra kértem a hatéves Thomast, hogy meséljen a püspökéről. Ezt mondta: „Ó, nagymama, rá fogsz ismerni. Sötét öltönyt és fehér inget visel, mint a papa, fényes a cipője és vörös a nyakkendője. Szemüveget hord, és mindig mosolyog.” Amint megláttam, felismertem Thomas püspökét. A szívem hálával telt meg iránta. Köszönöm, Goodman püspök, és nektek is mind, ti csodálatos püspökök!

Lukács 17. fejezete feljegyzi a Szabadító azon élményét, amikor meggyógyított tíz bélpoklost. Biztosan emlékeztek, hogy a megtisztított bélpoklosok közül csak egy tért vissza, hogy köszönetet mondjon neki. Nem találjátok érdekesnek, hogy az Úr nem azt mondta, hogy „a te hálád téged megtartott”? Ehelyett azt mondta: „A te hited téged megtartott.”⁷

A Szabadító a bélpoklos háláját a hite kifejezéseként ismerte el. Mikor imádkozunk, és a hálánkat fejezzük ki egy szerető, ám nem látható Mennyei Atyának, azzal belé vetett hitünket is kifejezzük. A hálánkkal kedvesen elismerjük az Úr kezét az életünkben; az a hitünk egyik kifejeződése.

1832-ben az Úr szükségét látta annak, hogy felkészítse az egyházat a közelgő megpróbáltatásokra. A megpróbáltatások rémisztőek. Az Úr mégis azt mondta: „Bízzatok, mert én továbbvezetlek titeket. Tiétek a királyság, és tiétek annak áldásai, és tiétek az örökkévalóság kincsei.

És aki minden dolgot hálásan fogad, dicsőségessé tétetik.”⁸

Az a hála, amely még a megpróbáltatásokat is köszönettel fogadja, megtört szívet és töredelmes lelket kíván; alázatot, hogy elfogadjuk azt, amin nem tudunk változtatni; hajlandóságot arra, hogy mindent az Úrra bízzunk – még akkor is, amikor nem értjük; hálát a rejtett lehetőségekért, melyek a jövőben mutatkoznak meg. Ezután egyfajta nyugalom tölt el bennünket.

Legutoljára mikor mondtatok köszönetet az Úrnak egy próbatételért vagy megpróbáltatásért? A csapások a térdeinkre kényszerítenek bennünket; ezt teszi-e velünk a csapásokért érzett hála is?

David O. McKay elnök ezt az észrevételt tette: „A csapások keserves nehézségei teszik próbára a hálánkat…, amely …mélyebbre nyúlik az élet felszínénél, akár szomorú, akár örömteli.”⁹

Nektek pedig, az egyház figyelemre méltó, hithű nőtestvéreinek, köszönöm azt, ahogy a szolgálataitok által átadjátok az Úr szeretetét: köszönöm, hogy gondoskodtok a családokról, amikor egy szerettük meghal; köszönöm a látogató tanítókként tanúsított figyelő gondoskodásotokat; hogy hajlandóak vagytok építeni a gyermekek bizonyságát, miközben az Elemiben szolgáltok; az időt, amit a fiatal nőkre szakítotok, hogy felkészítsétek őket a női létre. Köszönöm az odaadásotokat. Hithűségeteken keresztül megtapasztaltam az Úr szeretetét. Áldott vagyok, hogy közöttetek szolgálhatok; a szívem túlárad a hálától és az irántatok érzett szeretettől. Mély hálát érzek azokért a papságviselő fivérekért, akikkel együtt szolgáltam.

Hálám a Szabadítóm iránt a legmélyebb – egy engedelmes Fiú iránt, aki megtett mindent, amit az Ő Atyja kért, és engesztelést hozott mindannyiunkért. Miközben Őrá emlékezem, és megköszönöm a jóságát, arra vágyom, hogy olyan lehessek, mint Ő. Áldjon meg bennünket azzal, hogy naponta érezzük az Ő szeretetét az életünkben. „Istennek legyen… hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.”¹⁰ Az Ő szent nevében, Jézus Krisztus nevében, ámen.