Gyűjtsetek raktárba!

Drága fivéreim, milyen áldottak vagyunk, hogy az Első Elnökséggel és a tizenkét apostollal együtt összegyűlhetünk! Minden egyes jelenlévő papságviselő, legyen akár 12, akár 112 éves, Szabadítónk, Jézus Krisztus miatt örökölheti az élet celesztiális rendjét, „ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”¹. Csodálatos ezen elgondolkozni, és én tudom, hogy ez igaz. Felelősek vagytok a saját világotokért!

Ezt az elvet szem előtt tartva, gondoljuk végig a következő történetet. Egy ambiciózus és energikus fiatal férfi beiratkozott egy kiváló egyetemre. Abban az időben az ároni papságban volt pap. Nagyra törő célt tűzött ki: orvos akart lenni. Becsvágyó volt: gazdaggá akart válni. Futballozni akart, így hát felkereste az edzőket, és végül bejutott a csapatba. Most már övéi lehetnek az egyetemi sportvilágra jellemző elismerések és a kérkedés joga. Ilyen gondolatok jártak a fejében.

Ám alig foglalkozott azzal, ami végül romba döntötte fennhéjázó és hiú törekvéseit – elmulasztott raktárba gyűjteni. Nem vett tudomást a megfelelő felkészülés fontosságáról, a rendszeres részvétel és a fegyelmezett tanulás követelményeiről, valamint az egyetemi kémia óráról. A következmény szinte azonnali és könyörtelen volt. Alig 90 napba tellett. A következőképpen történt:

Aznap, amikor 172 cm-es magasságával és 76 kg-jával az összecsapásnál az egyetemi csapat egyik behemót frontjátékosával találta szembe magát, tudta, hogy rossz sportot választott.

Mivel nem volt hozzászokva a kitartó tanuláshoz, szeme és elméje hamar felmondta a szolgálatot a könyvek előtt.

A kudarc csúcspontja az utolsó kémiavizsga volt. Elég annyi hozzá, hogy a feleletválasztós kérdésekre adott véletlenszerű válaszai meg sem közelítették az átlagot. Csúfos bukást szenvedett.

Kemény munkával, egy misszióval, ami felkeltette benne az élet céljairól alkotott helyes szemléletmódot, valamint elszánt felkészüléssel végül túljutott az ostobaság eme röpke időszakának következményein. Azért még mindig vannak rémálmaim azzal a kémia órával kapcsolatban.

Szerencsére az Úr megmutatta, hogyan kerülhetjük el az ilyesfajta ostobaságot. Ezt mondta:

„Hallgassatok ide, Ó ti, egyházam népe… Hallgassatok ide, ti messzi népek; és ti, akik a tenger szigetein vagytok – figyeljetek együtt…

Készüljetek fel, készüljetek fel arra, ami eljövendő, mert közel van az Úr.”²

A Messiás második eljövetelének tana az egyik legnagyszerűbb ösztönzés a felkészülésre és a helyes életre. Mennyei Atyánk tudja, hogy a megígért jutalmak igaz cselekedetekre ösztönzik a gyermekeit, a megígért büntetések pedig elrettentik őket attól, hogy gonosz dolgokat tegyenek. Ilyenek az Urunk második eljövetelével kapcsolatos kinyilatkoztatások is.³

Ezek a kinyilatkoztatások földi és mennyei jelekről és csodákról szólnak. Nyugtalan időkre és függőben lévő eseményekre mutatnak, amelyek mind hatásukat, mind időtartamukat tekintve hatalmasok. Ami pedig a legfontosabb, ezeket a mennyei ígéreteket kapjuk:

„[A]z Úrnak… hatalma lesz a szentjei felett, és uralkodik közöttük.”⁴

„[G]ondviselésem által, a reátok szálló megpróbáltatás ellenére, az egyház függetlenül állhasson a celesztiális világ alatti minden más teremtmény felett.”⁵

És „ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni”⁶.

A papságviselőket ezek az ígéretek vezérlik, hogy felkészítsék magukat és családjaikat az Úr eljövetelére⁷. Nem kell nyugtalankodni a második eljövetelhez vezető események miatt. Ehelyett töltsön el bennünket a hála az előttünk álló dolgokról való tudásunkért. Becsüljük meg azt, hogy mi vagyunk felelősek a saját világunkért, mivel az Úr megbízottai vagyunk afelett, amit Ő ránk bízott⁸. A képlet egyszerű: Legyetek hithűek! Tehermentesítsétek az életeteket! Gyűjtsetek raktárba!

Legyetek hithűek! Papságviselőkként a gyengéd érintés és a kedves beszéd szokását ápoljuk. Olyan férfiak vagyunk, akik imádkoznak, akik megszentelik a sabbat napját, és akik ismerik Isten szavát. Tizedet fizetünk, böjtölünk, és nagylelkű böjti felajánlást teszünk. Megtartjuk a szövetségeinket, és Isten királysága felépítésének szenteljük az életünket.

És fivérek – raktárba gyűjtünk! E dolgok megtételével „az Úrnak is hatalma lesz a szentjei felett, és uralkodik közöttü[nk]”⁹.

Tehermentesítsétek az életeteket! Isten férfijaiként a kicsapongást elhagyva az építő dolgok felé fordulunk, mert „ami nem épít, az nem Istentől való, és sötétség”¹⁰. Ha viselkedésünk, foglalatosságaink, törekvéseink vagy időbeosztásunk meggátolja, hogy Istent tegyük az első helyre, akkor meg kell metszenünk, és tehermentesítenünk kell az életünket.¹¹ Ha adósságaink vannak, akkor fizetjük azokat, és amennyire csak lehet, adósságoktól mentesen élünk.

És fivérek – raktárba gyűjtünk! Akkor majd „[az Úr gondviselése] által, a… megpróbáltatás ellenére, az egyház [és annak népe] függetlenül [fog állni]”¹².

Gyűjtsetek raktárba! A feleségek nélkülözhetetlenek ebben a munkában, de szükségük van olyan férjekre, akik élen járnak a család felkészítésében. A gyermekeknek olyan szülőkre van szükségük, akik ezt az igazlelkű hagyományt csepegtetik beléjük. Akkor majd ők is hasonlóképpen tesznek a saját gyermekeikkel, készleteik pedig elegendőek lesznek.

Az evangélium egyik legfőbb tantétele az ínség idejére való felkészülés. A munka, az igyekezet és a takarékosság részét képezik az élet fenséges rendjének. Emlékezzetek Pál e szavaira: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.”¹³

Előttünk foglal helyet a három elnöklő főpap, akik az egyház Első Elnökségét alkotják.

James E. Faust elnök, a második tanácsos ezt mondja: „Minden apa és anya a saját családjának raktárosa. Raktározzanak el minden olyasmit, amivel a saját családjuk vészhelyzet esetén rendelkezni szeretne… Isten pedig támogatni fog bennünket a megpróbáltatásaink idején.”¹⁴

Thomas S. Monson elnöktől, az első tanácsostól ezt halljuk: „Sokkal többen tudnának kilábalni gazdasági életük viharos hullámaiból, ha rendelkeznének egyéves élelmiszer-tartalékkal, és nem lennének adósságaik. Úgy látjuk, hogy ma sokan ennek a tanácsnak épp az ellenkezőjét teszik: Legalább egyéves adóssággal rendelkeznek, és nincs élelmük.”¹⁵

Gordon B. Hinckley elnöktől, az Úr prófétájától ezt hallhatjuk:

„A legjobb hely, ahol félre tehetünk némi élelmiszert, az otthonunk…

Nagyon kevéssel is elkezdhetjük. Kezdhetjük egy hétre való élelem beszerzésével, amit aztán fokozatosan növelhetünk egy hónapra, majd háromra… Félek azonban, sokan úgy érzik, hogy a hosszú távú élelmiszer-tartalék annyira elérhetetlen számukra, hogy egyáltalán nem is próbálkoznak.

Kezdjétek el apránként…, majd fokozatosan haladjatok egy ésszerű cél felé!”¹⁶

A sugalmazott felkészülés a Jézus Krisztusba vetett hiten, az engedelmességen és egy előrelátó életmódon alapszik. Az egyháztagoknak nem kell túlzásba vinniük, de kezdjék el.

Felszólítjuk a papságviselőket, hogy tartalékoljanak elegendő mennyiséget ahhoz, hogy ők és a családjuk át tudják vészelni az élet viszontagságait. Kérlek, győződjetek meg arról, hogy azok, akiket a ti figyelő gondoskodásotokra bíztak, megkapják ezt a két füzetet, melyeknek a címe: Minden gondosan be van gyűjtve. Figyelmeztessétek őket, hogy már most készüljenek a közelgő esős napokra!

Papsági vezetők, vonjátok be a Segítőegyletet a családi felkészültség és az otthonteremtés ügyének előmozdítására. Az egyház asszonyainak szükségük van a támogatásotokra, és reagálni fognak a vezetésetekre.

Buzdítsátok egyháztagjainkat, hogy házi raktárukat bővítsék némi tápláló, alapvető élelmiszerrel, és egy bizonyos mennyiségű iható vízzel. Tegyenek félre egy kis pénzt, ha csak hetente pár érmét is. Ez a szerény hozzáállás hamarosan lehetővé teszi számukra, hogy néhány hónapnyi tartalékuk legyen. Idővel ezeket az egyszerű készleteket hosszabb távú tartalékká bővíthetik olyan alapanyagokkal, mint a gabona, a hüvelyesek és más tartós élelem, amelyek életben tartják őket, ha semmi más ennivalójuk nem maradt.¹⁷

Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy „a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül”¹⁸. Nagyobb bölcsességnek, biztonságnak, lelki nyugalomnak és személyes jólétnek örvendhetünk majd. Felkészültek leszünk, és mivel felkészültek vagyunk, „nem fog[unk] félni”¹⁹.

Végezetül bemutatom nektek Luca és Patrizia Vaccarono családját. Olaszországban, egy Róma melletti kisvárosban élnek. Nemrégen írt levelükben ez áll:

„Volt néhány tapasztalatunk, ami után úgy döntöttünk, hogy fontos tartalékolni az általunk használt dolgokból. Néha változtatnunk kell bizonyos fajta ételek fogyasztásával kapcsolatos szokásunkon…

A békés érzés és az a vágyunk, hogy hűek legyünk az Úr modernkori prófétája által adott parancsolathoz, segít éreznünk a Szentlelket, …hogy ne féljünk, és értsük azt, hogy az Úr második eljövetele idejének jelei áldást jelentenek, és nem pedig valami félelmeteset. Örvendezünk benne… Ez arra ösztönöz bennünket, hogy hithűek legyünk, mindvégig kitartsunk, megszabaduljunk, és elnyerjük az örök életet.”²⁰

Zárógondolatként Vaccarono testvér ezt írja: „Elnézést az angolomért. Remélem értik majd, hogy mit próbáltam elmagyarázni.” Vaccarono testvér és nőtestvér, megértjük, hiszen a szentírások ezt írják: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”²¹ Jézus Krisztus nevében, ámen.