A biztonságos visszatérés pontja

Sátán, aki „minden hazugság atyja” (2 Nefi 2:18), „a viszálykodás atyja” (3 Nefi 11:29), „minden bűnnek a szerzője” (Hélamán 6:30) és „ellensége Istennek” (Moróni 7:12), arra használja fel a gonosz erőit, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy ez a fogalom mindannyiszor érvényes, valahányszor bűnt követünk el. A szentírások „vádolónak” nevezik, mert azt akarja, hogy úgy érezzük, túlléptük a megbocsátás hatáskörét (lásd Jelenések 12:10). Sátán azt akarja, hogy azt higgyük, hogy amikor bűnt követtünk el, túlhaladtunk azon a ponton, ahonnan nincs visszatérés – vagyis túl késő irányt változtatnunk. A mi gyönyörű, de zaklatott világunkban az a szomorú valóság, hogy ez a hozzáállás jelenti a családok, a házasságok és az egyéni életek hatalmas gyötrelmének, fájdalmának és bánatának forrását.

Sátán megpróbálja Isten munkáját utánozni, és mindeközben talán sokakat megtéveszt. Ahhoz, hogy reményt veszítsünk, hogy olyan nyomorultnak érezzük magunkat, mint ő maga, és hogy elhiggyük, hogy átléptük a megbocsátás határát, sátán képes akár azokkal a szentírásbeli igékkel is visszaélni, amelyek Isten igazságosságát hangsúlyozzák, ahhoz, hogy arra utaljon, nincs irgalom.

Az ördög hatása elleni védelem Jézus Krisztus evangéliumán keresztül érkezik. Ez az a jó hír, mely szerint Jézus Krisztus tökéletes engesztelést hozott az emberiség számára. Ez a szeretet, a remény és az irgalom ama üzenete, mely szerint az ember kibékülhet Istennel.

A bűn az isteni törvény elleni szándékos vétkezés. Jézus Krisztus engesztelése Isten ajándéka az Ő gyermekei számára, hogy azáltal helyrehozhassák és legyőzhessék a bűn következményeit. Isten minden gyermekét szereti, és soha sem fog megszűnni minket szeretni, és értünk reménykedni. Mennyei Atyánk terve világos, ígéretei pedig nagyszerűek: „Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa” (János 3:17).

Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket. Ha rossz irányt vettünk, Jézus Krisztus engesztelése azt a biztosítékot nyújthatja számunkra, hogy a bűn nem olyan pont, ahonnan nincs visszatérés. Lehetséges a biztonságos visszatérés, amennyiben követjük Isten, szabadulásunkra készített tervét.

Ezt a tervet a világegyetem legmagasabb hatalmasságától, méghozzá Istentől, a mi Mennyei Atyánktól kaptuk. Ezt a tervet a föld megalapítása előtt készítették. Ez a boldogság nagyszerű terve, az irgalmasság terve, a megváltás terve, a szabadulás terve. Ez a terv képessé tesz minket arra, hogy megtapasztaljuk a fizikai létezést, beleértve a halandóságot, a megpróbáltatás idejét, és hogy visszatérjünk Isten színe elé, és örökkévaló boldogságban és dicsőségben éljünk vele. Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának tana elmagyarázza mindezt.

Ennek a tervnek a követése gyönyörű örökkévaló következményekkel jár számunkra egyénileg, a családunk számára, az eljövendő nemzedékek számára, sőt még az elmúlt nemzedékek számára is. A terv magába foglalja az isteni megbékülést és a megbocsátást.

Elismerjük, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül” (Rómabeliek 3:23), ugyanakkor azt is szilárdan kijelentjük, hogy a bűnbánat és a megbocsátás ugyanolyan valóságos tud lenni, mint a bűn.

Jézus Krisztus engesztelése minden egyes személyt felelőssé tesz a saját egyéni bűneiért. Az egyéni bűn következményeit úgy győzhetjük le, hogy igényt tartunk az engesztelés áldásaira és előnyeire.

David O. McKay elnök ezt mondta: „Jézus Krisztus evangéliumának minden tantétele és szertartása jelentőségteljes és fontos…, az emberi család szabadulásához azonban semmi sem elengedhetetlenebb, mint a bűnbánat isteni és örökérvényű tantétele” (Gospel Ideals [1953], 13).

„Mert senki[hez]… nem jön el a szabadulás, csakis bűnbánat és az Úr, Jézus Krisztusba vetett hit által” (Móziás 3:12).

A bűnbánat önmagában nem szabadítja meg az embert. Jézus Krisztus vére az, ami megszabadít minket. Nem egyedül a magatartásunk őszinte és jóravaló megváltozása által szabadulunk meg, hanem „kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni” (2 Nefi 25:23). Az igazi bűnbánat azonban Isten, életünkbe belépő megbocsátásának követelménye. Az igaz bűnbánat „a legsötétebb éjszakából ragyogó nappalt” varázsol (Spencer W. Kimball, The Miracle of Forgiveness [1969], 362).

Krisztusba vetett erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bűnbánatot tudjunk tartani. Hitünknek magába kell foglalnia Isten „jellemének, tökéletességeinek és tulajdonságainak helyes elképzelés[ét]” (Lectures on Faith [1985], 38). Amennyiben hiszünk abban, hogy Isten mindent tud, hogy szeretettel teljes és irgalmas, képesek leszünk minden habozás nélkül Őbelé vetni a bizodalmunkat a szabadulásunkhoz. A Krisztusba vetett hit megváltoztatja azon gondolatainkat, hiedelmeinket és viselkedésformáinkat, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával.

Az igaz bűnbánat visszavezet bennünket a helyes cselekedetekhez. Ahhoz, hogy igaz bűnbánatot tartsunk, fel kell ismernünk a bűneinket, lelkiismeret-furdalást vagy isteni szomorúságot kell éreznünk, és meg kell vallanunk e bűnöket Istennek. Amennyiben komolyak a bűneink, egy felhatalmazott papsági vezetőnek is meg kell őket vallanunk. Kérnünk kell Istent, hogy bocsásson meg nekünk, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy helyrehozzuk a cselekedeteink által okozott kárt. A bűnbánat a gondolkodásmód és a szív változását jelenti – abbahagyjuk azokat a dolgokat, amelyek rosszak, és elkezdjük azokat, amelyek helyesek. Egy újfajta hozzáállást eredményez bennünk Isten, önmagunk és úgy általában az élet felé.

Az igazi bűnbánat az engesztelés hatásaival áldja meg az életünket: érezzük Isten bocsánatát és az Ő békéjét, továbbá bűntudatunk és szomorúságunk feloldódik; nagyobb mértékben élvezzük a Lélek hatását, és felkészültebbek vagyunk arra, hogy Mennyei Atyánkkal éljünk.

Spencer W. Kimball elnök ezt tanította: „A megbocsátás csodájának lényege az, hogy a korábban szorongó, nyugtalan, frusztrált, talán meggyötört léleknek békét ad… Isten eltörli… a gyötrődés, a lelkiismeret-furdalás, …a félelem és a bűntudat könnyeit” (The Miracle of Forgiveness, 363, 368).

Jézus azt ígérte: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: […] Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” (János 14:27).

Alma próféta, aki Isten bocsánata által a bűnből visszakerült a boldogság állapotába, kijelentette: „a gonoszság sohasem volt boldogság” (Alma 41:10). Tanúja volt a bűn keserű kínjainak, de lelkesen beszélt arról a boldogságról, amely az igazi bűnbánattal és megbocsátással jár. „Igen, azt mondom neked, …semmi nem lehet olyan átható és édes, amilyen az örömöm volt” (Alma 36:21). Alma ezzel az erőteljes és bölcs tanáccsal zárta mindazok számára, akik megbocsátásra törekednek: „És most…, azt szeretném, ha nem engednéd, hogy tovább nyugtalanítsanak téged ezek a dolgok, és csak azt engednéd, hogy a bűneid nyugtalanítsanak, azzal a nyugtalansággal, mely bűnbánathoz visz le téged” (Alma 42:29).

Harold B. Lee elnök ezt mondta: „Amikor megtettél minden erődből telhetőt, hogy legyőzd a hibáidat, és szívedben elhatároztad, hogy soha többé nem fogod elkövetni őket, akkor nyugodt lelkiismeret [fog eltölteni], amely által tudni fogod, hogy bűneid megbocsáttattak” („Law of Chastity Vital, Girls Told,” Church News, Sept. 2, 1972, 7).

Miután igazán megbántuk a bűneinket, Krisztus el fogja venni a bűneink miatt érzett bűntudat terhét. Megtudhatjuk, hogy megbocsáttattunk és megtisztultunk. A Szentlélek igazolja ezt a számunkra; Ő a Megszentelő. A bűnbocsánatnak semmilyen más bizonysága nem lehet ennél nagyszerűbb.

Az Úr ezt mondta: „Aki bűnbánatot tart és az Úr parancsolatait cselekszi, annak megbocsáttatik” (T&Sz 1:32; kiemelés hozzáadva). Majd ezt mondta: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). „Legyél hűséges és szorgalmas…, és én szeretetem karjaiba vonlak téged” (T&Sz 6:20).

Továbbá kijelentette: „Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé” (T&Sz 58:42).

Sátán megpróbálja majd elhitetni velünk, hogy bűneink nincsenek megbocsátva, mert mi még mindig emlékszünk rájuk. Sátán hazug; megpróbálja elhomályosítani a látásunkat, és megpróbál letéríteni bennünket a bűnbánat és a megbocsátás ösvényéről. Isten nem azt ígérte, hogy nem fogunk többé emlékezni a bűneinkre. Az emlékezés segíteni fog nekünk abban, hogy nehogy újra elkövessük ugyanazokat a hibákat. Ha azonban igazak és hithűek maradunk, bűneink emléke idővel enyhülni fog. Ez része lesz a szükséges gyógyító és megszentelő folyamatnak. Alma bizonyságát tette arról, hogy miután Jézushoz kiáltott irgalomért, még mindig emlékezett a bűneire, de bűnei emléke többé már nem gyötörte és kínozta őt, mert tudta, hogy megbocsátást nyert (lásd Alma 36:17–19).

A mi felelősségünk az, hogy minden olyan dolgot elkerüljünk, ami visszahozná a régi, bűnnel teli emlékeket. Ha továbbra is „megtört szívvel és töredelmes lélekkel” (3 Nefi 12:19) rendelkezünk, bízhatunk benne, hogy Isten „többé nem fog emlékezni” a bűneinkre.

Jézus örök igazságot tanított nekünk, amikor imádkozni tanított minket: „És bocsásd meg az adósságainkat, ahogy mi megbocsátunk az adósainknak. […] Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek a vétkeiket, akkor a ti mennyeit Atyátok is meg fog bocsátani nektek; de ha nem bocsát[o]tok meg…, akkor a ti Atyátok sem fogja megbocsátani a ti vétkeiteket” (3 Nefi 13:11, 14–15).

Ezért a másoknak történő megbocsátás a bűnbocsánat elnyerésének előfeltétele.

Saját érdekünkben erkölcsi bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy megbocsássunk, és hogy bocsánatot kérjünk. A lélek akkor a legnemesebb és legbátrabb, amikor megbocsát. Ez magába foglalja azt, hogy magunknak is megbocsássunk.

Mindannyian Isten által adott kötelezettség alatt állunk, hogy elnézéssel és irgalommal nyújtsuk ki karunkat egymás felé, és bocsássunk meg egymásnak. Hatalmas szükség van e krisztusi tulajdonságra a családunkban, a házasságunkban, az egyházközségünkben és a cövekünkben, a közösségünkben és a nemzetünkben.

Elnyerjük a megbocsátás örömét a saját életünkben, ha hajlandóak vagyunk mások felé is kiterjeszteni ezt az örömöt. A szavak nem elegendőek. Meg kell tisztítani a szívünket és az elménket a keserűség érzéseitől és gondolataitól, és be kell engednünk Krisztus világosságát és szeretetét. Ennek eredményeképpen az Úr Lelke a lelkiismeret isteni nyugalmát kísérő örömmel fogja eltölteni a lelkünket (lásd Móziás 4:2–3).

Kedves fivéreim és nőtestvéreim, drága fiatal barátaim, amikor a távolsági sugárhajtású repülőgép kapitánya túlhalad a biztonságos visszatérés pontján, és az ellenszél túl erős, vagy az utazómagasság túl alacsony, arra kényszerülhet, hogy a tervezettől eltérő repülőtéren szálljon le. Ez nem így van a mi mennyei otthonunk felé vezető utazásunk során. Akárhol is találjátok magatokat az életen keresztül vezető úton, akármilyen megpróbáltatásokkal is kelljen szembenéznetek, mindig létezik olyan pont, ahonnan biztonságban visszatérhettek; mindig van remény. Ti vagytok életetek kapitányai, és Isten elkészített egy tervet, amely által biztonságban visszavezet titeket magához, a ti isteni célállomásotokhoz.

Jézus Krisztus engesztelésének ajándéka mindenkor és mindenhol biztosítja számunkra a bűnbánat és a megbocsátás áldásait. Eme adomány miatt mindannyiunk számára elérhető a bűn végzetes útjáról való biztonságos visszatérés lehetősége.

Ezért köszönetet mondok Mennyei Atyánknak, és erről teszem a bizonyságomat teljes szívemből és lelkemből, Jézus Krisztus nevében, ámen.