Az ároni papsághoz: a döntéshozatal évtizedére való felkészülés

Kép

Mily nagy öröm együtt lenni veletek, fivérek, most, hogy a világ minden táján összegyűltetek! Eszembe jutnak egy egyházi ének sorai: „Lásd, a királyi sereg zászlókkal, kardokkal győzelemre menetel az élet harcmezején”¹. Ti valóban Isten királyi serege vagytok, hithűek és igazak.

Ma e királyi sereg legifjabb tagjaihoz kívánok szólni – az ároni papsághoz: a diakónusokhoz, a tanítókhoz és a papokhoz, kik bátran menetelnek előre az élet harcmezején. Bár nem emlékeztek rá, de hajdan, a halandóság előtti létünkben, egyetlen döntés meghozatalával esküdtetek fel erre az ügyre. Ott, a nagy mennyei tanácsban elhatároztátok, hogy engedelmeskedni fogtok Mennyei Atyátoknak és az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak. Ne feledjétek: Isten fiai vagytok, akik elhatározták, hogy követni fogják a Szabadítót, amikor az a leginkább számít, és ez igazán nagyszerű férfiakká tesz benneteket.

Ama isteni döntéshozatalnak köszönhetően, mely meghatározta örök fejlődéseteket, fizikai testet kaptatok, elnyertétek az önrendelkezést, hogy a jó és gonosz között választhassatok, és most növekedtek és felkészültök arra, hogy magatokra vegyétek Szabadítónk jellemvonásait. Megkeresztelkedtetek és elnyertétek a Szentlelket. Most tanuljátok meg, hogy kik vagytok, miért vagytok itt, és hová mentek. Mára pedig már elnyertétek az ároni papságot is!

Az ároni papság az előkészítő papság, melyet életetek e felkészülési idejére adnak nektek. Az, hogy most hogyan viselitek e papságot, felkészít benneteket a legfontosabb döntések meghozatalára a jövőben. E döntések közé tartozik a melkisédeki papság elnyerése, a templomba történő belépés, a misszió szolgálata, az oktatás, egy szakma választása, valamint a társatok megválasztása és a szent templomban történő összepecsételésetek az időre és az örökkévalóságra. Minden döntésünknek megvan a maga ideje. Győződjetek meg róla, hogy döntéseiteket a megfelelő időben hozzátok meg. Mindezen életbevágó döntéseket a húszas éveitek nagyon sűrű, viszonylag rövid időszakában hozzátok majd – ezt hívom én a „döntéshozatal évtizedének”.

Miközben vadászgép pilótai kiképzésben részesültem, egy repülőgép szimulátorban készültem fel arra, hogy ilyen létfontosságú döntéseket meghozzak. Például, gyakoroltam, hogy mikor kell katapultálnom a repülőgépből, ha felgyullad a tűzjelző lámpa, és kezdem elveszíteni az uralmat a gép felett. Emlékszem egy kedves barátomra, aki nem tette meg ezeket az előkészületeket. Mindig meglógott a szimulátor kiképzésekről, és helyette golfozni vagy úszni ment. Soha nem tanulta meg, mit kell tennie vészhelyzet esetén! Néhány hónappal később tűz ütött ki a gépén, amely elkezdett lángolva zuhanni a föld felé. A tűzjelző lámpa felgyulladásakor fiatalabb társa, aki akkorra már ösztönösen tudta, mit kell tennie, időben katapultált, és ejtőernyőjével biztonságban földet ért. A barátom azonban, aki nem készült fel arra, hogy meghozza ezt a döntést, a repülőben maradt, és életét vesztette a becsapódáskor.

Az elkövetkezendő évtizedben a felkészülési időtök korlátozva lesz. Az ároni papság viselőiként fontos, hogy már most felkészüljetek. Ki kell fejlesztenetek a saját ösztönös válaszaitokat azon fontos döntésekre, melyeket életetek következő évtizedében hoztok majd. Tudnotok kell, mit tegyetek, és mikor tegyétek, amikor szembekerültök az egyes döntésekkel. Ne feledjétek, hogy ha egy döntést egyáltalán nem hoztok meg, az legalább olyan halálos lehet, mint egy rossz döntés meghozatala. Számos döntésnek, melyet meghoztok – vagy nem hoztok meg –, örökkévaló következményei lesznek.

Most van itt az ideje annak, hogy Jézus Krisztus tanítványaivá váljatok, ami azt jelenti, hogy elfogadjátok a felhívását: „Jer[tek], kövess[etek] engem.”² Ez az a döntés, melyet már a halandóság előtti életünkben meghoztunk. Most ismét meg kell hoznunk azt minden nap, minden helyzetben itt, a halandóságban, azáltal, hogy magunkra vesszük a Szabadító nevét, emlékszünk az Ő engesztelő áldozatára, és betartjuk az Ő parancsolatait. Keresztelkedésünkkor szövetségben fogadtuk meg, hogy ezt megtesszük, és lehetőségünk van minden héten megújítani e szövetséget, amikor veszünk az úrvacsorából.

Most van itt az ideje annak, hogy rendbe szedjük és felkészítsük magunkat arra, hogy a Szentlélek állandó társunk legyen. Ez azt jelenti, hogy azt teszitek, amit a szüleitek és a vezetőitek tanítottak nektek: tanulmányozzátok a szentírásokat, imádkozzatok reggel és este, megjelenésetek legyen tiszta és ápolt, osszátok be az időtöket, tűzzetek ki és érjetek el célokat, legyetek becsületesek minden dologban, tartsátok meg kötelezettségeiteket, és legyetek érdemesek arra a papságra, melyet viseltek. Mindig, mindig éljetek a próféták által kinyilatkoztatott normák szerint, melyek A fiatalság erősségéért című füzetben fel vannak sorolva.

Most van itt az ideje annak, hogy elhatározzátok, kik lesznek a barátaitok, és hogy érdemessé váljatok egy igazlelkű örökkévaló társra. Ez nagyon egyszerű, fivéreim. Ahogyan az édesanyám tanította nekem: „Madarat tolláról, embert barátjáról.” A korcsoportotok nagyszerű dolgok megtételére ösztönözhet, vagy idegen és hitvány ösvényekre vezethet benneteket. Az igaz barátok megkönnyítik, hogy az evangélium szerint éljetek. Soha nem kérnek minket arra, hogy válasszunk köztük és az Úr között. Segítenek nekünk olyan emberré válnunk, aki további igaz barátokat vonz magához. És segítenek nekünk olyan emberré válnunk, akit egy igazlelkű társ majd választhat magának, hogy örökké együtt legyen vele. Ha ilyen barátokat szeretnétek, tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Én is ilyen barát vagyok mások számára? Olyan ember vagyok, amilyen szeretném, hogy az örökkévaló társam legyen?”

Most van itt az ideje annak, hogy felkészüljetek a missziótokra. Egyéni körülményeitektől függően lehetőségetek lehet arra, hogy teljes idejű térítő missziót szolgáljatok. Bár ez is fontos, ne feledjétek, hogy még fontosabb a misszióra való készülésetek során az, hogy felkészüljetek a templomba való belépésre. A misszió felbecsülhetetlen lehetőség arra, hogy megtartsátok a templomi szövetségeket azáltal, hogy a felajánlás törvénye szerint éltek: odaadjátok minden időtöket, ajándékotokat és tehetségeteket az Úrnak, és Őt szolgáljátok teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel. Mindig is úgy éreztem, hogy az a kétéves szolgálat életetek első húsz évének tizede lesz majd. De még ha nem is vagytok képesek teljes idejű missziót szolgálni, felkészülhettek arra, hogy a jövőben egy nap, amikor eljön az ideje, belépjetek a templomba, hogy szent szövetségeket kössetek, és elnyerhessétek örökkévaló áldásaitokat.

Most van itt az ideje annak, hogy felkészüljetek a képzésre, oktatásra és szakmára. Az ároni papság fiatal férfiaiként jelenleg az élet szakmai gyakorlatát végzitek. A jelenlegi iskolai szorgalmatok a jövőben képessé tesz benneteket Hinckley elnök tanácsának követésére, miszerint: részesüljetek annyi oktatásban, amennyiben csak tudtok!³ Már most határozzátok el, hogy a tőletek telhető legtöbbet nyújtjátok majd az iskolában és a munkátokban. Így, amikor lehetőségek adódnak, készek lesztek élni velük, és hasznotokra fordítani azokat. Nem szabad elfelednünk, hogy: „Minden embernek adatik ajándék.”⁴ Fejlesszétek ki az ajándékaitokat és a tehetségeiteket! Fiatal férfiak, imádságos lélekkel válasszatok olyan órákat, képzéseket és munkákat, amelyek nagyobb lehetőségekre és még több felelősségre készítenek fel benneteket a jövőben.

Most van itt az ideje az engedelmességnek. A halandóság előtti létben nem csupán részben engedelmeskedtünk. Nem válogattunk, hogy az örökkévaló terv mely részeit fogjuk követni. Ezt a leckét azon az éjszakán tanultam, amikor először repültem egyedül a pilóta képzés során, és mindannyiunknak a következő utasítást adták: „Ne végezzenek akrobata elemeket éjjel! Önök kezdő pilóták, nem részesültek még vakon repülési képzésben.” Nem sokkal később, egy máskülönben jó pilóta és nagyszerű barátom úgy döntött, nem engedelmeskedik ennek a parancsnak. Miközben bukfenceket és orsókat vetett az éjszakai texasi égbolton, kinézett a pilótafülke tetején, és azt hitte, a csillagokat látja maga fölött, holott ő valójában egy lenti olajfúró torony fényeit látta. Térzavarba került, azaz a repülője gravitációs ereje miatt úgy tűnt számára, hogy megfelelő állásban van, noha fejjel lefelé repült. Amikor meghúzta a kart, hogy feljebb emelje a gépet az éjszakai égbolton, tovább zuhant a föld felé, és belecsapódott az alatta lévő olajmező csillogó fényeibe.

Amikor repülővel repültök, és egyszerre csupán egyetlen fokkal változtattok helyzetet, a belső fületek nem képes érzékelni a változást. Fivérek, fiatalok és idősebbek, amikor szelektív engedelmességet gyakorlunk, megváltoztatjuk az Úrhoz viszonyított helyzetünket: és általában ezt fokonként tesszük. Miközben az ellenség megtévesztő ereje munkálkodik rajtunk, nem tudjuk felismerni azt, és lelki térzavarba kerülünk. Bár úgy tűnhet, biztonságos irányban haladunk, valójában katasztrófa felé tartunk. A halandóság előtti létben azon elhatározásunk, hogy az Urat követjük, „mindent vagy semmit” típusú döntés volt. E minta követése a halandó próbatételünk során mindannyiunknak segít majd visszajutnunk Mennyei Atyánkhoz.

Most van itt az ideje annak, hogy helyesen használjuk fel az időnket. „Az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra.”⁵ Tanúságomat teszem, hogy az időtök a földön elegendő lesz, ha már fiatalon megtanuljátok azt bölcsen használni. „Ó fiam, emlékezz erre, és fiatalon tanulj bölcsességet; igen, fiatalon tanuld meg betartani Isten parancsolatait.”⁶

Most van itt az ideje annak, hogy megvédjétek születési előjogotokat. Élete végéhez közeledve az ószövetségi Jákób próféta atyai áldást adott mindegyik fiának. Rúben volt az elsőszülött, így őt illette az elsőszülöttségi jog: különleges áldások, melyeket kizárólag neki szántak. Az áldásban azonban atyja ezt mondta Rúbennek: „Állhatatlan [vagy], mint a víz, nem leszesz első”⁷. Gondolkodjatok el egy pillanatra azon, hogy mit jelenthet az állhatatlan, mint a víz kifejezés. Amikor a víz felforr, elpárolog. Amikor lehűl, megfagy. Ha nem szabályozzák, eróziót okoz, és elpusztít mindent, ami az útjába kerül.

Az ároni papság viselőiként ti is születési joggal rendelkeztek. Azt a felhívást intézem felétek, hogy legyetek engedelmesek és erősek. Felhívlak benneteket, hogy ne engedjétek, hogy elhatározásotok meggyengüljön, és azon kötelezettségvállalásotok, hogy a Szabadítót követitek, elpárologjon. Legyetek szikla szilárdak az evangélium megélésében. Egyikünk sem ismeri mindazt az áldást, ami még reánk vár. Az egyetlen módja annak, hogy elveszítsük ezeket az áldásokat az, ha engedetlenség által feladjuk azokat. Ne adjátok fel örökkévaló örökségeteket e világ dolgaiért! Legyünk engedelmesek, és már most készüljünk fel arra, hogy tiszteljük, megvédjük és elnyerjük dicsőséges születési jogunkat.

Fiatal férfiak, ti létfontosságú ereje vagytok az Úr seregének, az utolsó napok ifjú harcosai⁸. „Amit elvettek, azt fogjátok aratni”⁹. Az előttünk álló dicsőséges aratást szem előtt tartva, felkérlek benneteket, hogy gondolkodjatok el, miként fogtok döntéseket hozni az elkövetkezendő évtizedben.

Az aratás törvénye jól szemlélteti, hogyan hozzunk döntéseket. Készítsétek elő a talajt imádság által, tudván, hogy Isten fiai vagytok. Vessétek el a magokat azáltal, hogy olyan emberekkel tanácskoztok, akik jó tanácsokkal látnak el benneteket; majd pedig törekedjetek a Szentlélek útmutatására. Engedjétek, hogy a sugalmazás magjai növekedjenek bennetek. A még bimbózó ötletek törődést igényelnek. Időre van szükségük ahhoz, hogy megérjenek. A sugalmazás fénye elhozza a lelki aratást, amely akkor jön el, amikor imában megkérdezzük Mennyei Atyánkat, hogy helyes döntést hoztunk-e. Miközben ezt a fényt követjük, a sötétség eloszlik, és a világosság „fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig”¹⁰ – addig a napig, amikor Mennyei Atyánk jelenlétében lehetünk.

Végül pedig: Legyetek a helyeteken! Mindannyian a helyünkön voltunk a mennyei tanácsban, hogy a boldogság nagyszerű tervét válasszuk, melyet jelenleg élvezünk. Fiatal férfiak, amikor kötelezettséget vállaltok saját magatok, családotok, püspökötök, munkáltatótok felé, legyetek a helyeteken! Amikor eljön az ideje annak, hogy ott legyetek az egyházban, a közös tevékenységen, vagy egy papsági feladat elvégzésén, legyetek a helyeteken! Amikor eljön az érettségi vagy egy képzés befejezésének az ideje, legyetek a helyeteken! Amikor eljön a missziós szolgálat ideje, legyetek a helyeteken! Amikor a fiatal nő, akit szerettek, ott térdel Isten szent templomának oltáránál, legyetek a helyeteken (és ne tanúként)! Amikor a családotok összegyűlik a celesztiális királyságban, legyetek a helyeteken! Amikor a Szabadító üdvözölni szeretne benneteket e földön eltöltött életetekből való méltóságos visszatértetekkor, és Mennyei Atyátok kitárt karokkal vár, hogy szeretetével átöleljen benneteket, legyetek a helyeteken!

A döntéshozatal évtizede után haladjatok tovább! „[Ti] Isten férfiai, keljetek fel!”¹¹ Legyetek hithű férjek és apák! Legyetek hűek! Keljetek fel, és legyetek méltóak Isten érdemes leányaira, akik támogatnak bennünket! Tiszteljük őket úgy, ahogyan az Urat tiszteljük!

Tanúságomat teszem, hogy Mennyei Atyátok tudja, hogy itt vagytok ma este. Az Ő hatalmas királyi seregének tagjai vagytok, amelyben „erősek a vitézek és nemes a szívük, követik Parancsnokuk, és száll az énekük: Győzelem, győzelem jó Megváltónk által, Győzelem, győzelem Jézus Krisztus által!”¹² Ő a helyén van, és azt szeretné, hogy mi is Vele legyünk, Ő vezet bennünket, és Őbenne van győzelmünk. Erről teszem tanúságomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.