Nagy hasznára válni az embertársainknak

1834. november 5-én 27 éves fiatalemberként Wilford Woodruffot pappá szentelték. Nyolc nappal később elkezdte a kétéves misszióját az Egyesült Államok déli részében.¹ Egy éjszaka társával együtt megszálltak egy családnál, akik az üres padlóra fektették őket, amiről azt mondta, hogy „elég kemény volt azután, hogy 100 kilométert gyalogoltunk mindenféle étel nélkül.”²

Másnap 20 kilométert gyalogoltak az esőben, amikor elérkeztek egy ember házához, aki történetesen a Missiouri állambeli csőcselék tagja volt. Woodruff testvér azt mondta: „A család éppen a reggelihez készülődött, amikor megérkeztünk. Abban az időben az volt a szokás a Missouri állambeliek között, hogy akkor is meghívtak az asztalukhoz, ha ellenségesek voltak hozzátok; ezért megkértek minket, hogy reggelizzünk velük, és mi örömmel elfogadtuk a meghívást. Tudta, hogy mormonok vagyunk; és abban a pillanatban, amikor elkezdtünk enni, szidni kezdte a mormonokat. Egy nagy tányér szalonnát és tojást evett, továbbá rengeteg kenyér volt az asztalon, és a káromkodása nem akadályozott minket az evésben, mert minél hevesebben szitkozódott, annál gyorsabban ettünk, amíg jól nem laktunk; azután felálltunk az asztaltól, fogtuk a kalapunkat és megköszöntük neki a reggelit. Amit utoljára hallottunk tőle, az is káromkodás volt. Bízom benne, hogy az Úr megjutalmazza őt a reggelinkért.”³

Missziója első évének végén megszámolta, hogy „5 228 kilométert utazott, 170 gyűlést tartott, [és] negyvenhárom embert keresztelt meg.”⁴

A déli államokban szolgált misszióját két rövidebb misszió követte a Main állam partjai közelében lévő Fox szigetekre,⁵ majd két ezt követő misszió Angliába.⁶ Az utóbbi missziója közben, 1840-ben, megállapította, hogy „Isten áldásai által” eszköz volt abban, hogy nyolc hónap leforgása alatt 1800 lelket hozzon az egyházba.⁷

Wilford Woodruff bebizonyította magának a Mormon könyve ígéretét, hogy „az ember hit által hatalmas csodákat művelhessen, és ezáltal embertársainak nagy hasznára legyen.”⁸ Fiatal testvéreim az ároni papságban, emlékeztetlek benneteket, hogy Mennyei Atyánk nemcsak azt akarja, hogy legyetek jók, hanem legyetek jók valamire, hogy szolgáljátok és áldjátok meg mások életét, és váljatok hasznára az embertársaitoknak.

Lukács evangéliumában azt olvashatjuk, hogy „Jézus gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.”⁹ Mivel a tökéletesség iránti földi törekvésünkbe beletartozik az is, hogy mindinkább hasonlóvá váljunk az Üdvözítőhöz, ezek után nekünk is gyarapodni kell bölcsességben és testünk állapotában, és Isten és ember előtt való kedvességben.

A papsági kvórumok tevékenységei és a Közös tevékenységek a Fiatal Nőkkel, amikor azokat körültekintően és imádsággal megtervezik és megbeszélik a püspökségi ifjúsági bizottságban,¹⁰ minden fiatal férfinak és nőnek segíteni fog, hogy bölcsességben gyarapodjanak, miközben egyre inkább megbecsülik a szentírásokat és az élő próféták szavait, és részt vesznek olyan Közös tevékenységeken, amelyek „erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó” dolgokat tartalmaznak.”¹¹

A püspökségi ifjúsági bizottságon belül történő közös tanácskozás szintén értékes képzést nyújt a jövő vezetői egész nemzedékének, akik megtanulják, hogyan kell hatékonyan együtt dolgozni a tanácsokban.

Ti fiatal férfiak gyarapodni fogtok testetek állapotában és növekedni fog az erőtök, ha népitáncoltok, sportoltok, és egészséges, barátságos versenyeken vesztek részt, amiket a sportszerűség jellemez. Gyarapodni fogtok Isten előtti kedvességben, ha munkálkodtok a családkutatáson, keresztelkedéseket végeztek a templomokban az elhunyt ősökért, ha hithű házitanítók vagytok, gyakran takarítjátok a kápolnát, ellátogattok az öregek otthonába, és segítetek szépíteni a környezeteteket. Ha így tesztek, Benjámin király tanácsát példázzátok, azaz „hogyha felebarátotokat szolgáljátok, azzal Istent szolgáljátok”.¹² A bölcs ifjúsági vezető kisebb hangsúlyt fektet a pénzgyűjtő tevékenységekre és sokkal nagyobb hangsúlyt a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatra.

Ti, fiatal testvéreim gyarapodni fogtok az ember előtti kedvességben és felkészültebbek lesztek a missziótokra, a házasságra és a jövőbeli munkátokra, miközben többet tanultok a különféle életpályákról és nagyobb önbizalmat fejlesztetek ki azáltal, hogy beszédeket mondotok, hogy részt vesztek eredeti egyfelvonásos darabokban és „Ki mit tud?”-okon.

A fiatalságnak szervezett tevékenységeknek tükrözniük kell a hitünket, hogy „az emberek pedig azért vannak, hogy boldogok legyenek,”¹³ és hajlandóknak kell lennünk megosztani ezt az örömöt másokkal is. Nem túl régen találkoztam egy nővel a keleti partról, aki most a Sóstó-völgyben lakik. Egy másik keresztény egyház hithű tagja, így megkérdeztem őt, hogy milyen az utolsó napi szentek között élni. Azt válaszolta: „A férjem és én jól kijövünk velük, de aggódom a tizenéves lányunk miatt. Minden szerda este hét óra körül néhány lány a szomszédságból együtt elmegy a házunk előtt valahová, és soha, egyetlen egyszer sem álltak meg nálunk, hogy meghívják a 14 éves lányunkat, hogy csatlakozzon hozzájuk.”

Azt feleltem: „Hát akkor, ez a te napod! Abban a helyzetben vagyok, hogy ezt a problémát meg tudom oldani.” Ő készségesen megadta nekem a lánya nevét és címét, mi pedig kapcsolatba léptünk a cövekelnökkel és a szeminárium igazgatóval is.

A barátaink és szomszédaink egy szerető Mennyei Atya gyermekei, aki szeretné, hogy mindannyian visszatérjünk hozzá. Elégedettek lehetünk-e, ha nincs jelen a kvórumunk minden tagja vasárnap reggel? Karjainkat bizonyára ki tudjuk nyújtani a kevésbé tevékeny tagok felé, és azok felé, akik más egyházakhoz tartoznak, és kedvesen meghívhatjuk őket a Fiatal Férfiak és Fiatal Nők Közös tevékenységeire, a szemináriumra, a Vasárnapi Iskola óráira, és az úrvacsora gyűlésre.

Amikor Joseph Smith és Oliver Cowdery megkapta az ároni papságot a feltámadt Keresztelő János kezei alatt, akkor megkapták az „angyalok szolgálatának” kulcsait,¹⁴ ahogy ti is, amikor felszenteltek titeket. Imádkozom azért, hogy ti, csodálatos fiatal férfiak, ne csak arra legyetek érdemesek, hogy szolgáló angyalokat kapjatok, hanem a fiatal Wilford Woodruffhoz hasonlóan szolgáló angyalokká váljatok mások életében, miközben a hiteteket gyakoroljátok és „nagy csodákat” tesztek, ami által „nagy hasznára” váltok az embertársaitoknak.

Sátán elpusztítaná a hiteteket és gyengítené a papsági erőtöket, amivel nagy csodákat végezhettek, de egy szerető Mennyei Atya gondoskodott védelemről, a Szentlélek ajándékáról. A Mormon könyve első fejezetében azt olvashatjuk, hogy miközben Léhi olvasta a szentírásokat „eltelt az Úr lelkével”¹⁵ Nefi később azt ígéri nekünk, hogy éljünk „Krisztus szavával …, mert Krisztus szava mindent megmond nek[ünk], hogy mit kell cselekedn[ünk]”.¹⁶

Misszióval, jövőbeli életpályával, végül pedig a házassággal kapcsolatos döntésekkel kell majd szembenéznetek. Miközben olvassátok a szentírásokat és útmutatásért imádkoztok, nem biztos, hogy a választ nyomtatott szavak formájában látjátok majd, de miközben olvastok, határozott benyomásokat és sugalmazásokat kaptok, és az ígéret szerint, a Szentlélek „mindent megmutat nektek, hogy mit kell cselekednetek”.¹⁷

A Sátán azt akarja, hogy adjátok fel az erkölcsi akaratotokat mindenféle függőséget okozó magatartásért, de egy szerető Mennyei Atya megígérte nektek Ésaiás prófétáján keresztül, hogy őszinte böjttel, amikor is legyőzitek fizikai étvágyatokat, segíteni fog nektek megnyitni „a gonoszságnak bilincseit” és megoldani „az igának köteleit”.¹⁸ Bizonyítsátok be magatoknak ezt az ígéretet a böjt által. A böjtölésből eredő fizikai üresség segíteni fog nekünk elegendő szellemi helyet teremteni az evangélium teljességének befogadására. A megtisztulás előtt böjtölnünk kell.

A szentírás-tanulmányozás és a böjt, amit ima előz meg és követ, tényleg „az éjszakát nappallá változtatja.”¹⁹ Joseph Smith próféta egész élete az ima erejét és az Úr ígéretének beteljesülését szemlélteti, hogy „ha kérsz, akkor egyik kinyilatkoztatást kapod majd a másik után.”²⁰ Az egyik ilyen fontos kinyilatkoztatás, amelyet majd kapsz, az lesz, hogy hogyan kell azoknak az életét megérinteni, akik eltévelyedtek. Eközben emlékezzünk Hinckley elnök bölcs tanácsára: „A Szentlélek az igazság Tanúsítója, aki olyan dolgokat tud tanítani az embernek, amit egymásnak nem tudnak.”²¹

Gordon B. Hinckley úgy véli, hogy a jó barátok az egyik kulcselemei az új megtértek megtartásának és a kevésbé aktív tagok visszaszerzésének, Robert Browning pedig kifejezően leírta, hogyan kell ezt elvégezni:

Életének vége felé, az egyház elnökeként Wilford Woodruff azt nyilatkozta, hogy „nincs különbség aközött, hogy egy férfi pap vagy apostol, ha felmagasztalja az elhívását. A pap rendelkezik az angyalok szolgálatának kulcsával. Életemben soha – apostolként, hetvenesként vagy elderként – nem volt velem jobban az Úr védelme, mint amíg a pap hivatalát viseltem. Az Úr nagyon sok dolgot nyilatkoztatott ki nekem, amik rám vártak, látomásokban, kinyilatkoztatásokban, és a Szent Szellem által.²³

Szeretett fiatal testvéreim, imádkozom, hogy a hitünk által mindannyian használjuk a papsági erőnket, hogy az evangélium megosztásával és mások szolgálatával nagy csodákat vigyünk véghez, és hogy nagy hasznára váljunk az embertársainknak, Jézus Krisztus nevében, ámen.