A sötétségből az Ő csodálatos világosságára

Miközben Salt Lake City otthont adott a 2002. téli olimpiai és a paralimpiai játékoknak, nagyon sok próféciának láthattuk a beteljesülését. A föld nemzetei és számos vezetői eljöttek. Láttak minket szolgálni barátainkkal ebben a közösségben és más egyházak tagjai oldalán. Látták a fényt a szemünkben és érezték meleg kézfogásainkat. „Az Úr házának hegye”³, a fényesen megvilágított tornyaival, az egész világon 3.5 milliárd ember számára volt látható. A népek hallották ennek a Tabernákulum kórusnak a dicsőséges hangját. Sok százezer ember vett részt azon az élő előadáson, melyet ebben a teremben mutattak be A világ Világossága: Az élet ünneplése – Ember szelleme, Isten dicsősége címmel, amely tartalmazta a Jézus Krisztusba vetett hitünk kijelentését. Alázattal fejezem ki a hálámat, hogy ezen és sok más egyéb eseményen keresztül Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát „kiemel[t]ék az ismeretlenségből és a sötétségből.”⁴

Az olimpia alatt a világosság nagyon sok megnyilvánulását láthattuk, ilyen volt az olimpiai láng; a világosság gyermeke; és a mottó: „Gyújts meg a lángot bensődben”.⁵ Talán a legemlékezetesebb világosság maguknak a versenyzőknek a szemében volt. De a legjobban nem a versenyek és a látvány indított meg minket. A mélyebb igazság indított meg, amelyet ezek jelképeztek – a fény forrása valamennyiünk bensőjében.

Ma reggel azokhoz szólok, akik azt kérdezték: „Mi volt az a fény, amit láttam és éreztem? Honnan származott? Hogyan lehet mindig az enyém és a szeretteimé?”

Mindegyikünk hoz világosságot a földre, Krisztus világosságát. „Én vagyok az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, aki a világra jön6 – mondta az Üdvözítő.

Ez a világosság van mindenben, ez ad életet mindennek.”⁷

Ez az a világosság, amely „állandóan jó cselekedetekre ösztökél és buzdít”⁸ és „minden embernek megadatott, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között”.⁹

Ha Krisztus világosságát használjuk a jó felismerésére és választására, egy nagyobb világosságra vezethetnek minket: a Szentlélek ajándékára. Bizonyságomat teszem, hogy az evangélium visszaállításával és Isten szent papságával, ezekben az utolsó napokban Jézus Krisztus tanítványainak hatalmukban áll, hogy megadják a Szentlélek ajándékát. Ezt kézrátétellel adományozzák azok, akik rendelkeznek a papság felhatalmazásával, és azok kapják, akik követték a hit és a bűnbánat tantételeit és részesültek az alámerítéssel való keresztelés szertartásában a bűnbocsánatért.

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, egy szellemi személy.¹⁰ Ő a Vigasztaló, Isten Szelleme, az Ígéret Szent Szelleme. Bizonyságot tesz Jézus Krisztusról, az Ő munkájáról, és szolgáinak munkájáról itt a földön. Tisztító szerepet játszik, hogy megtisztítson és megszenteljen minket a bűnöktől. Vigasztalást nyújt nekünk, és békét hoz a lelkünknek. A jog az Ő állandó társaságára az egyik legnagyobb ajándék, amelyet a halandóságban megkaphatunk, mert világos sugalmazásaival és tisztító hatalmával visszavezethet minket Isten jelenlétébe.¹¹

Gyermekként megtanultuk, hogyan tarthatjuk távol a sötétséget azáltal, hogy felkapcsoljuk a villanyt. Néha, amikor nem voltak otthon a szüleink, mi az összes villanyt felkapcsoltuk a házban. Megértettük a fizikai törvényt, amely egyben szellemi törvény is: világosság és sötétség nem lehet egy helyen ugyanabban az időben.

A világosság eloszlatja a sötétséget. Amikor jelen van a világosság a sötétség legyőzetik és mennie kell. Ennél sokkal fontosabb, hogy a sötétség nem tudja legyőzni a világosságot, hacsaknem a világosság csökken vagy eltávozik. Amikor jelen van a Szentlélek szellemi világossága, Sátán sötétsége eltávozik.

Szeretett fiatal férfiak és fiatal nők az egyházban, a világosság és a sötétség erői között csatázunk. Ha nem lenne Jézus Krisztus világossága és az Ő evangéliuma, akkor a sötétség pusztítására lennénk ítélve. De az Üdvözítő azt mondta: „Én világosságul jöttem a világra”.¹² „A ki engem követ nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”¹³

Az Úr a világosságunk, és szó szerint a mi üdvözülésünk.¹⁴ A szent tűzhöz hasonlóan, amely körbevette a gyermekeket 3. Nefiben,¹⁵ az Ő világossága is védőpajzsot formál közöttetek és a gonosz sötétsége között, ha arra érdemesen éltek. Szükségetek van arra a világosságra. Szükségünk van arra a világosságra. Gondosan tanulmányozzátok a szentírásokat és A fiatalság erősségéért című füzetet és hallgassatok a szüleitek és a vezetőitek tanításaira! Ezután engedelmeskedve a bölcs tanácsoknak, tanuljátok meg saját magatok igénybe venni az evangélium védelmező világosságát!

Tűnődhettek azon, hogy „Hogyan tegyem ezt meg?” Egyetlen módja van ennek: meg kell tanulnotok ezt a világosságot minden nap kifejleszteni, azáltal, hogy hisztek Jézus Krisztusban és követitek az Ő parancsolatait.

Az elmúlt télen lehetőségem volt többet megtudni a tüdőmről. Rájöttem, hogy nem vagyunk képesek oxigént tárolni. Nem tudjuk eltárolni a légzéshez szükséges levegőt, bármennyire keményen is próbálkozunk. Egyik pillanatról a másikra, lélegzetről lélegzetre kapjuk ajándékként az életünket, amit folyamatosan meg kell újítani. Így van ez a lelki világossággal is. Rendszeresen meg kell újítani magunkban. Fejlesztenünk kell napról-napra, gondolatról-gondolatra, és mindennapos igazlelkű cselekedetekkel, ha a gonosz sötétségét távol akarjuk tartani.

Amikor kisfiú voltam, estefelé a kosárlabda edzésről biciklivel szoktam hazamenni. A biciklim kerekéhez egy borsó alakú generátort csatlakoztattam. Ezután, ahogy pedáloztam a kerékgumi elforgatott egy apró forgórészt, amely áramot fejlesztett és egy megnyugvást hozó kis fényt bocsátott ki. Ez egy egyszerű, de hatékony szerkezet volt, de pedáloznom kellett, hogy működjön! Hamar megtanultam, hogy ha nem pedálozom a biciklimet, kialszik a fény. Azt is megtanultam, hogy amikor „buzgón munkálkod[tam]”¹⁶ a pedálozással, erősebb lett a fény és az előttem lévő sötétség eloszlott.

A lelki fény fejlesztése a mindennapi lelki könyörgésből származik. Az imából, a szentírások tanulmányozásából, a böjtből és a szolgálatból ered – az evangélium szerinti életből és a parancsolatok megtartásából. „Aki betartja az ő parancsolatait, igazságot és világosságot kap17 – mondta az Úr – és aki befogadja a világosságot és megmarad Istenben, az még több világosságot kap, és az a világosság egyre fényesebb lesz benne, míg elérkezik a tökéletes nap.”¹⁸ Testvéreim, ez a tökéletes nap akkor érkezik el, amikor az Atyaisten és Jézus Krisztus jelenlétében állunk.

Néha az emberek megkérdezik: „Miért kell istentiszteletre járnom?” vagy „Miért kell a Bölcsesség szava szerint élnem és tizedet fizetnem?” „Miért nem állhatok egy lábbal Babilonban?” Elmondhatom nektek, hogy miért? Mert a lelki pedálozáshoz mindkét lábra szükségünk van! Ha nem éltek teljesen az evangélium szerint – „teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel”¹⁹ – akkor nem tudtok elegendő lelki világosságot fejleszteni, hogy visszanyomjátok a sötétséget.

És ebben a világban a sötétség soha sincs túl messze. Sőt, mindig itt van a sarkon, arra várva, hogy be tudjon jönni. „Ha pedig nem jól cselekszel – mondta az Úr –, a bűn az ajtó előtt leselkedik.”²⁰

Ez legalább annyira kiszámítható, mint bármely fizikai törvény: ha hagyjuk, hogy a Szellem világossága pusztán pislákoljon vagy el is halványuljon azáltal, hogy kudarcot vallunk a parancsolatok betartásában vagy nem veszünk az úrvacsorából, vagy nem imádkozunk, vagy nem tanulmányozzuk a szentírásokat, a gonosz sötétsége bizonyosan eljön. „A gonosz azonban eljön, és elveszi az emberek fiaitól a világosságot és az igazságot engedetlenségük által.”²¹

A szentírásokban azt olvashatjuk, hogy néhányan „világtalan setétben tapogatóznak” és „tántorognak, mint a részeg”.²² Botorkálva hozzászokhatunk a környezetünk homályához és elfelejthetjük, hogy milyen dicsőséges a világosságban járni.

Van kiút a „sötétség köd[éből]”²³ arra az ösvényre, amely boldogsághoz vezet ebben az életben és az örökkévaló életben az eljövendő világban. Az Úr azt mondta Ésaiásnak: „A vakokat olyan úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyet nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem.”²⁴

Nefi próféta körvonalazta az ösvényt: „Ezért szeretett testvéreim, tudom, hogy ha Isten előtt minden álnokság és képmutatás nélkül, teljes szívetekből követitek a Fiút, és őszintén megbánjátok bűneiteket, és megmutatjátok az Atyának, hogy hajlandók vagytok Krisztus nevét keresztség által magatokra venni, … akkor ti is elnyeritek majd a Szentlelket. Igen, akkor jön majd a tűzzel és Szentlélekkel való keresztség.”²⁵

A kereszteléskor kötött és az úrvacsora vételekor megújított szövetségünk – hogy magunkra vesszük Krisztus nevét, mindig megemlékezünk róla, és betartjuk a parancsolatait – tartalmaz egy ígéretet, miszerint Szelleme mindig velünk lesz, hogy a fénye mindig velünk lesz.²⁶ Az Üdvözítő kiengesztelésének jelképei emlékeztetnek minket arra, hogy nem kell a sötétben botorkálnunk. Mindig velünk lehet a világossága.

Long Islanden, New York államban felnőve, megértettem milyen létfontosságú a világosság azok számára, akik sötétben utaznak a nyílt tengeren. Milyen veszélyes egy tönkrement világítótorony! Milyen pusztító egy olyan világítótorony, amelynek tönkrement fénye!

Nekünk, akik rendelkezünk a Szentlélek ajándékával, igaznak kell lennünk a sugalmazásaihoz, hogy mások számára világosság lehessünk.

„Úgy fényljék tehát a ti világosságtok az emberek előtt – mondja az Úr –, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”²⁷

Soha sem tudhatjuk, hogy ki függ tőlünk. És ahogy az Üdvözítő mondta: „mivel nem tudjátok, hogy az ilyenek egykor majd nem fognak-e visszatérni és bűneiket megbánva őszinte szívvel hozzám fordulni, és akkor én meggyógyítom őket; így tehát ti lesztek azok, akik által üdvösséget nyernek.”²⁸

Nos, kedves testvérek, ebben az utolsó nagy küzdelemben a világosság és a sötétség között, hálás vagyok a lehetőségért, hogy úgy viselhetem a nehézségeket, mint „Jézus Krisztus … vitéze”.²⁹ Pállal együtt kijelentem: „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.”³⁰ Különleges tanúságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus a világ világossága és élete, az „örök világosság, mert fényét nem lehet kioltani”.³¹

Ő Betlehem világossága, aki Máriától, az Ő halandó anyjától született, és az Ő Atyja a Mindenható Isten.

Ő a világosság, akit alámerítéssel megkeresztelt Keresztelő János, akin a Szentlélek úgy nyilvánult meg Szellemben, mint ahogy egy galamb leszáll.

Ő a világosság, akiben az Atya annyira gyönyörködött.

Ő a világosság az ősi egyház élén, amely tizenkettő apostollal, prófétákkal és hetvenesekkel lett megszervezve.

Ő a Gecsemáné kertjében és a Golgotán betöltött kiengesztelés fénye, aki magára vette a világ bűneit, hogy az egész emberiség örök üdvözülést szerezhessen.

Ő az üres sír világossága, a feltámadt Úr, húsból és csontból álló dicsőséges testtel, aki elszakította a halál kötelékeit és örökkévaló győzelmet aratott a sír felett.

Ő a világosság, aki felszállt a mennybe a tanítványai szeme láttára, azzal az ígérettel, hogy ugyanígy fog újra eljönni.

Ő a világosság, amely megjelent az Atyával és Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította ugyanazt az egyházat, amelyet a földi szolgálata alatt alapított.

Ő a világosság, amely ma a prófétának, a tanácsosainak és a tizenkét apostolnak adott kinyilatkoztatáson keresztül vezeti és irányítja az egyházat.

Ő az én világosságom, Megváltóm és Üdvözítőm – és a tiétek is.

Tudom, hogy Isten él. Tudom, hogy Ő hívott el minket „a sötétségből az ő csodálatos világosságára”.³² Imádkozom, hogy a visszaállított evangélium világossága továbbra is terjedjen a világban, hogy mindenkinek lehetősége legyen azt hallani és választani, és hogy az Úr egyháza „kibontakozzék a sötét vadonból és tündököljön, mint a hold, fényes legyen, mint a nap”, hogy dicsősége „betölthesse a földet”.³³

Jézus Krisztus nevében, ámen.