Taníthatónak lenni

A Mester igaz tanítványai taníthatóak. Ábrahám néhány szóban rengeteg betekintéssel szolgál arra, miért volt annyira áldott. Úgy élt, hogy „akart[a] a tanításokat befogadni és Isten parancsolatait megtartani”.¹ A tanítások befogadásának vágya több, mint a meghallgatásukra való puszta hajlandóság. Akkor válunk taníthatóvá, amikor a tanulás iránti vágyunk nagyobb, mint pillanatnyi helyzetünk megtartásának vágya.

Brigham Young elnök azt tanította, hogy „első és legfontosabb kötelességünk az Urat keresni, míg meg nem nyitjuk a kommunikáció csatornáit Isten és a saját lelkünk között”.² Joseph Smith próféta röviddel halála után megjelent Brigham Young álmában, és erre utasította: „Mondd meg az embereknek, hogy legyenek alázatosak és hithűek, és győződjenek meg arról, hogy maguk mellett tartják az Úr Szellemét, mely a helyes úton vezeti majd őket. Legyenek óvatosak, és ne utasítsák vissza a halk és szelíd hangot; az fogja nekik megtanítani, hogy mit tegyenek és merre menjenek; az fogja meghozni a Királyság gyümölcseit.”³

Hogyan lobbantjuk lángra életünkben az isteni tanítás erejét? Először is készen kell állnunk a tanítás befogadására. Míg sokan természetes módon éhezik és szomjúhozzák az igazságot, másokat esetleg alázatra kell kényszeríteni.⁴ Néhányunk inkább megváltoztatná a szabályokat az utasítások követése és önmagunk megváltoztatása helyett. Naámán bizonyára szerette volna, ha leprás teste megújul, ám haragra gerjedt, amikor a próféta hírnöke egyszerűen azt mondta, fürödjön meg hétszer a Jordánban. Nem erre számított, nem egy ilyen kis dologra, ráadásul úgy érezte, az ő országának folyói jobbak a Jordánnál. Leprája azonban meggyógyult, amikor szolgáira hallgatva meggondolta magát, és „az Isten emberének beszéde szerint” cselekedett.⁵ Drámai módon látta meg, hogy van egy próféta és Isten Izráelben. Nekünk is fel kell ismernünk, hogy Istennek vannak irányító törvényei6, és hogy az Ő bölcsessége nagyobb a miénknél. Még Mózes is, miután meglátta Isten nagyságát és kezének műveit, ezt mondta: „az ember semmi, és ezt sohasem gondoltam volna”.⁷

Másodszor szükséges, hogy elménk és szívünk a megfelelő állapotban legyen. Ez imádságos elmélkedés és sok lelki gyötrődés által történik meg.⁸ Ez valóságos munkát jelent. Részét képezik a keresés, az odafigyelés, a szentírások tanulmányozásának nagyon is tevékeny lépései. Amikor megalázkodunk és levetjük gőgünket, szívünk meglágyul, és így már képesek vagyunk a mennyei tanácsra és tanításra összpontosítani. Lamóni atyja, a hatalmas lámánita király megtette ugyanezt az összpontosításbeli változást, leborulván a földre, így téve tanúságot Isten megismerése iránti nagy elkötelezettségéről. Kijelentette: „Én minden bűnömmel felhagyok, hogy téged megismerhesselek és hogy a halálból feltámadhassak és az utolsó napon üdvözülhessek.”⁹

Harmadszor, engedelmeskednünk kell a kapott tanításnak. Alma azt mondta: „ha szavaim hatására megpróbálnátok hinni”.¹⁰ Nefi egyszerűen így szólt: „megyek és megteszem”.¹¹ Milyen csodálatos alázatos, engedelmes volt hozzáállása, amikor megfogadta atyja tanácsát a rézlemezek megszerzésére, amikor megtudta, hol vadásszon vagy amikor az Úr tanácsokat adott neki a hajóépítésre vonatkozóan!¹² Mindezen esetekben bizalommal lépett tovább, „nem tud[ván] előre”¹³, hogy mit kell tennie, vagy mi lesz az eredmény. Ám mivel szabadon választhatunk, az élet néha egy nehéz utazásnak tűnik, ami során szívünket és elménket alá kell vetnünk Isten igazságainak. Mindazonáltal, ahogy Thomas S. Monson elnök is mondta: „Az Úr elvárja, hogy gondolkodjunk. Hogy cselekedjünk. Hogy munkálkodjunk.”¹⁴

A taníthatóvá válás a sorról sorra történő tanulás folyamata. Ezen folyamat során gondolatainkat és érzéseinket tettekre váltjuk. És milyen jutalmat kapunk hitünk efféle gyakorlásáért, amikor megnyitjuk az Úrral való kommunikáció csatornáit? Az Úr azt mondta: „áldottak, akik figyelnek tanításomra és hallgatnak tanácsomra, mert bölcsességet tanulnak”.¹⁵ Azt is mondta: „És mindenki, aki engedelmeskedik a Szellem hangjának, az Istenhez jut, magához az Atyához”.¹⁶

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt megkérdeztem apósomat, egy tapasztalt püspököt, miért tart mindig ingzsebében egy kis kártyát. Azt felelte, azért, mert időnként benyomásokat vagy sugalmazásokat kap, és ilyenkor szereti elővenni a lapot, hogy leírja érzéseit, bármikor is érkezzenek. Majd megpróbált engedelmeskedni nekik, amilyen gyorsan csak lehetett. Alázatra indít a felismerés, hogy a halk, szelíd hang mindig rendelkezésünkre áll, hogy megtanítsa, mit tegyünk és merre menjünk. Az Úr azt mondja nekünk, hogy amikor megfogadjuk sugalmazásait, akkor még többet ad majd. Ha nem követjük őket, a sugalmazások idővel abbamaradnak.

A taníthatóság eredményeként még nagyobb bizonyságot nyerünk Mennyei Atyánk irántunk tanúsított törődéséről. Elnyerjük a bizonyosságot, hogy életünk útja összhangban van az Ő akaratával.¹⁷ Okunk lesz jónak és erkölcsösnek lenni, és okunk lesz változtatni viselkedésünkön. Azáltal, hogy taníthatók vagyunk, életünkben működésbe hozzuk a kiengesztelés teljes erejét és összes áldását. Érzékennyé válunk a Szent Szellem suttogásai iránt, hogy a próféták által tanított igazlelkű alapelvek és a föld igazságai elmélyíthessék Krisztust az életünkben.¹⁸ Az Ő igaz tanítványaivá válunk.

Ezen igazságok teljes szívünkkel való szeretése által alakul ki vonzódás közöttünk és az igazság Forrása között, „mert az értelem ragaszkodik az értelemhez; a bölcsesség elfogadja a bölcsességet; az igazság megragadja az igazságot; [és] az erény szereti az erényt”.¹⁹ Emiatt felismerjük, hogy az általunk legnagyobbra értékelt és becsült dolgok azok, amelyeket személyesen az Úrtól tanultunk.

Tanúságomat teszem, hogy Joseph Smith prófétán keresztül számtalan kinyilatkoztatást kaptunk az igazságról, bizonyságot téve Jézus Krisztus engesztelő áldozatáról. Tanítható lévén tisztábban látjuk, halljuk és fogadjuk el majd a kinyilatkoztatásokat, melyek ma is folytatódnak élő apostolaink, prófétáink, látnokaink és kinyilatkoztatóink által. Jézus Krisztus nevében, ámen.