Érezni az Úr szeretetét

Kedves testvérek, van egy mondás, miszerint: „Ha növekedni akarsz, ragadd meg a lehetőséget, ami segít túljutnod átlagos önmagadon.” Biztos vagyok abban, hogy növekedni fogok. Szeretném kifejezni köszönetünket Sister Smootnak, Sister Dewnak és Sister Jensennek nagyszerű szolgálatukért, amint mindannyiunknak tettek, akik az egyház tagjai vagyunk. Hálámat fejezem ki tanácsosaimnak, Kathynek és Anne-nek, hogy készek a szolgálatra. Igazi hithű nők mindannyian.

Nagyon hálás vagyok ma édesanyámért és édesapámért, azokért a tanításokért, amiket tőlük kaptam, a szeretetükért, valamint azért, hogy megtanítottak dolgozni. Mert bizony tudom, hogyan kell dolgozni. Hálás vagyok a férjemért. Jim csodálatos társ. Szeretem őt, és hálás vagyok a támogatásáért. Igazán feddhetetlen ember. Hálás vagyok a fiainkért és az ő feleségeikért, akik segítettek nekik jobbá válni. Hálás vagyok az unokákért. Valamelyik este elmentünk egyik fiunk otthonába, hogy elmondjuk nekik ezt az elhívást. A gyerekeket már lefektették. Azt mondtam Brettnek és Angie-nek: „Elhívtak a Segítőegylet általános elnökének.” Erre Brett azt mondta: „Téged? Az egész egyház Segítőegylete elnökének?” Hát nem csodálatosak a gyermekek? Kimondta, amit már hetek óta éreztem.

Tegnap, amikor hazaérkeztünk, egy faxot találtam a fiunktól, Davidtől és Jennifertől, a feleségétől, akik Belgiumban élnek. David azt írta: „Anya, tudom, hogy képes vagy rá. Lehet, hogy már nem emlékszel, de volt régen egy szentírás a hűtőn, ami így szólt: ‚én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.’ (Józsué 24:15.) Állandóan a hűtőben kotorásztam, és így tudtam, hogy ezt komolyan gondoljátok apával.” – mondta. Nagyon hálás vagyok a gyermekeinkért.

Hálás vagyok az egyház asszonyaiért, akik okítottak, szerettek, tanítottak engem, és hittek bennem. Hálás vagyok a misszionáriusoknak az Anglia, Dél-London Misszióban a jóságukért, valamint azért, ahogyan betartották a szövetségeiket. Hálás vagyok a brit szentekért, akik szerettek és segítettek engem, hogy annak a csodás országnak a része lehessek.

Nos, testvérek, nem tudom, miért hívtak el, azt viszont tudom, hogy elhívtak. A szeretetemet és a támogatásomat ígérem nektek, és a türelmeteket kérem, amíg tanulok.

Felhívom az egyházban lévő fiatal felnőtt nőket, bárhol is legyenek, hogy forduljanak a Segítőegylet felé, hogy tudják, hogy szükség van rájuk, szeretjük őket, és hogy együtt nagyszerűen érezhetjük magunkat. Gyertek és legyetek együtt velünk!

Amint azt Wallace Stegner a mormonokról írta: „Asszonyaik elképesztőek voltak.”¹ És azok ma is! Tudom, hogy az Úr szereti az egyház asszonyait. Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, hogy minden nő ebben az egyházban naponta érezze az Úr szeretetét az életében. Én már éreztem az Úr szeretetét az életemben, és nagyon hálás vagyok ezért. Hálás vagyok a békéért, amit érezhettem.

Bizonyságot teszek Üdvözítőmről, Jézus Krisztusról. Tudom, hogy Ő él. Éreztem a szeretetét. Éreztem a megbocsátását. Egy misszionárius sister jut eszembe, aki éppen befejezte a misszióját. Utolsó bizonyságában azt mondta: „Azért jöttem misszióba, hogy megmutassam Mennyei Atyámnak, mennyire szeretem Őt, hogy kifejezzem a nagyrabecsülésemet iránta, és hogy visszafizessek neki mindent. – Majd hozzátette. – Most úgy megyek el, hogy sokkal inkább adósa vagyok, mint amikor megérkeztem.”

Bizonyságomat teszem Isten egyik prófétájának, Gordon B. Hinckley-nek az erejéről. Hálás vagyok érte, a szeretetéért és minden prófétáért, akik bíztak bennem. Bizonyságot teszek ezekről Jézus Krisztus nevében, ámen.