Hitbéli engedelmesség

Ebben a mai világban a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Néha nem vagyunk tudatában a minket kísértő nagy erőnek. A látszat nagyon megtévesztő lehet.

Pár évvel ezelőtt ilyesfajta megtévesztő látszattal volt dolgom, ahol a következmény tragikus is lehetett volna. Feleségem utah-i unokaöccse és családja látogatott meg minket. Nyugodt nyári nap volt az oregoni tengerparton, mi pedig az óceánon horgásztunk. Kellemes volt, jól éreztük magunkat a lazacfogás közben, amikor is valami miatt megfordultam, és egy hatalmas, 2.5 méteres hullámot láttam felénk közeledni. Csak arra maradt időm, hogy elkiáltsam magam, mielőtt a hullám elérte volna a hajó oldalát. A hajó valamiképp egyenesben maradt, de Gary, az unokaöcsénk kiesett. Mindannyiunkon volt mentőmellény. Kis nehézséggel odairányítottuk Garyhez a vízzel félig megtelt hajót, és a fedélzetre húztuk.

Egy alattomos, hirtelen támadó hullám kapott el bennünket. Ez nem túl gyakori jelenség, és nem lehet előre látni. Később megtudtuk, hogy aznap öt ember fulladt vízbe három különböző hajóbalesetben Oregon és Washington állam partjainál. Ugyanaz az alattomos hullám volt a balesetek okozója, ami minden ok nélkül jelent meg az óceánon. Amikor kihajóztunk, az óceán sima volt és csendes, a veszélynek még csak jelét sem láttuk. Az óceán azonban nagyon megtévesztett, és egyáltalán nem az volt, aminek látszott.

Amint az élet utazásában veszünk részt, folyamatosan őrt kell állnunk és figyelnünk kell azokra a dolgokra, melyek megtévesztenek és nem azok, aminek látszanak. Ha nem vigyázunk, az élet alattomos hullámai ugyanolyan halálosak lehetnek, mint az óceáné.

A gonosz egyik alattomos taktikája az, hogy elhitesse velünk: az Isten parancsolatai iránti feltétlen engedelmesség tulajdonképpen vak engedelmesség. Célja az, hogy azt gondoljuk, a saját világi útjainkat kell járnunk, és önző szándékainkat kell követnünk. Ezt úgy éri el, hogy meggyőz minket, miszerint a próféták „vakon” követése és a parancsolatoknak való vak engedelmesség azt jelenti, hogy nincsenek önálló gondolataink. Azt tanítja, hogy nem intelligens dolog valamit megtenni csak azért, mert azt mondta nekünk az élő próféta vagy más próféták, akik a szentírásokból szólnak hozzánk.

Az Úr parancsolatai iránti feltétlen engedelmességünk nem vak engedelmesség. Boyd K. Packer elnök erről tanított az 1983-as áprilisi konferencián. „Az utolsó napi szentek nem kényszerből engedelmesek. Azért engedelmesek, mert tudatában vannak bizonyos lelki igazságoknak, és saját egyéni akaratuk kifejezéseként úgy döntöttek, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatainak. (…) Nem azért vagyunk engedelmesek, mert vakok vagyunk, hanem éppen azért, mert látunk.” („Agency and Control”, Ensign, 1983. május, 66. o.)

Nevezhetjük ezt „hitbéli engedelmességnek” is. Ábrahám hittel engedelmeskedett, amikor előkészítette Izsák feláldozását; ilyen hittel engedelmeskedett Nefi, és megszerezte a rézlemezeket; ilyen hittel ugrik egy kisgyermek a magasból édesapja erős karjaiba. A „hitbéli engedelmesség” alapja a bizalom. A kérdés pedig egyszerű: „Megbízunk Mennyei Atyánkban? Megbízunk a prófétáinkban?”

Az ellenség egy másik megtévesztése az, hogy azt higgyük, a világ bölcsessége és tudása a tudás egyetlen forrása, amit az életben használhatunk. Nefi próféta fivére, Jákób megértette az ellenség tervét, és figyelmeztetett miket rá:

„Ó, milyen ravasz a gonosz terve! Ó, milyen hiú, gyarló és ostoba az ember! Mert ha tanult, azt képzeli, hogy már bölcs, és nem hallgat Isten szavára, elveti azt, mert azt gondolja, hogy azt ő maga is tudja; így azután bölcsessége csak balgaság, és semmi haszna nincs belőle. Az ilyenek pedig mind elpusztulnak.” (2 Nefi 9:28)

Jákób azonban nem azt mondta, hogy ne legyünk tanultak. Azzal folytatta, hogy jó tanultnak lenni, ha még így is hallgatunk Isten szavára.

Néhányan azt hiszik, hogy választani lehet, Isten melyik parancsolatát kövessük. Minden további nélkül semmiségként tekintenek a parancsolatokra, úgy, mint amik mellőzhetők és nem tűnnek életet fenyegetőnek vagy nagyon fontosnak. Ezek közé tartozik például az imádkozás, a sabbat megtartása, a szentírások olvasása, a tizedfizetés, a gyűléseken való részvétel és még folytathatnám.

Mennyei Atyánk nagyon világos módon szól gyermekeihez. Az evangélium tanításaiban nincs olyan bizonytalan hang, amiről Pál szólt (lásd 1 Kor. 14:8). Kétség sem férhet a Szellem által elmondottakhoz, vagy a késztető érzések jelentéséhez. Nem vagyunk magunkra hagyatva. Vannak szentírásaink, prófétáink, szerető szüleink és vezetőink.

Néha miért tévelygünk mégis? Miért engedjük, hogy a gonosz megtévesztései hatással legyenek ránk? Az erre való megoldást egyszerű elméletben megfogalmazni, de néha nehéz alkalmazni. Az 1970-es októberi konferencián Harold B. Lee elnök az Úrról, a gonoszról és a gonosz megtévesztő hatalmának feloldásáról beszélt.

„Van pár szűk hely, amit meg kell járnunk, mielőtt az Úr végezne egyházával és a világgal ebben a sáfárságban. (…) Sátán hatalma növekedni fog; mindenhol ennek bizonyítékait látjuk. (…) Meg kell tanulnunk megszívlelni a szavakat és parancsolatokat, melyeket az Úr a prófétáján keresztül ad. (…) Lesznek olyan dolgok, amelyek türelmet és hitet követelnek.” (Conference Report, 1970. oct., 52. o.)

Ezután Lee elnök figyelmeztetést adott, amikor is arról beszélt, hogy nem mindig fog tetszeni az, ami az egyház felhatalmazottaitól jön, mert ütközhet személyes nézeteinkkel vagy néhányunk társasági életével. Ha mindezek ellenére azonban úgy tekintünk ezekre, mintha az Úr mondta volna, és aszerint is cselekszünk, akkor nem leszünk félrevezetve, és nagy áldások érnek minket.

Ez pedig visszavezet bennünket az engedelmességhez. Mindig is így lesz ez. Ez részét képezi örök boldogság tervének. Nem ismerek más olyan tant, ami fontosabb lenne az evilági és az ezutáni élet szempontjából. Minden szentírás engedelmességről tanít, és nem volt olyan apostol vagy próféta, aki ne tanította volna az engedelmesség alapelvét.

Néha szükséges, hogy még akkor is engedelmeskedjünk, ha nem értjük a törvény okát. Az engedelmességhez hitre van szükség. Joseph Smith próféta azt mondta, amikor az engedelmességről tanított, hogy bármit is kérjen Isten, az helyes – bár annak oka lehetséges, hogy csak sokkal később derül ki. (Lásd Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith [1976], 256. o.)

Hálás vagyok azért, hogy rajtunk volt a mentőmellény azon a nyári napon, kint az óceánon. Hálás vagyok azért, hogy elkerülhettük a tragédiát, ami másokkal viszont megtörtént az alattomos hullám miatt. Azért imádkozom, hogy továbbra is rajtunk legyen az engedelmesség mentőmellénye, hogy elkerülhessük azt a tragédiát, ami minden bizonnyal bekövetkezik, ha a gonosz csábításai megtévesztenek és azokat követjük.

Tanúságomat teszem, hogy Mennyei Atyánk él, és szeret minket. Ha feltétel nélkül engedelmeskedünk parancsolatainak, akkor majdan ismét vele és Fiával, Jézus Krisztussal, Üdvözítőnkkel és Megváltónkkal élhetünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.