Személyes érdemesség a papság gyakorlásához

Kedves testvéreim, kendőzetlenül szeretnék szólni hozzátok ma este egy olyan témáról, ami nagyon aggaszt. Mily nagy megtiszteltetés és nyugtalanító kihívás szólni hozzátok! Mily hatalmas a testvériség közöttünk, akik ezt az értékes és csodálatos papságot viseljük. Istentől, Örökkévaló Atyánktól ered, aki ebben a dicső sáfárságban Szeretett Fiával együtt szólott újra a mennyekből. Felhatalmazott szolgákat küldtek, hogy ezt a mennyei felhatalmazást az emberekre ruházzák.

A személyes érdemesség válik az alkalmasság irányadó mércéjévé, hogy valaki elnyerhesse és gyakorolhassa ezt a szent hatalmat. Erről szeretnék ma este beszélni.

Azzal kezdem, hogy felolvasok egy részt a Tanok és szövetségek 121. részéből:

„[A] papság jogai elválaszthatatlanul a mennyei hatalmakhoz vannak kapcsolva, és … az égi erőket csak az igazság és a becsület alapelvei szerint lehet gyakorolni.

Ha megkíséreljük bűneinket takargatni, vagy büszkeségünket és hiú becsvágyunkat szolgálni, vagy akár a legcsekélyebb igazságtalan befolyást, kényszert vagy uralmat gyakorolni az emberek fiai felett, íme, akkor visszahúzódik az ég, elszomorodik az Úr Szelleme, és ha visszahúzódott, akkor ámen az ilyen ember papságának vagy felhatalmazásának” (T&Sz 121:36–37).

Ez az Úr egyértelmű szava e mennyei felhatalmazásra vonatkozóan. Mily hatalmas kötelezettséget helyez ez mindannyiunkra! Mi, akik Isten papságát viseljük, a világénál magasabb normákat kell, hogy kövessünk. Fegyelmeznünk kell magunkat. Nem lehetünk önelégültek, hanem jóravaló, tisztességes férfiaknak kell lennünk.

Nyilvános viselkedésünk legyen kifogástalan. A magánéletünkben tanúsított magatartásunk pedig még ennél is fontosabb. Túl kell szárnyalnia az Úr által kijelölt normákat. Nem engedhetjük meg magunknak a bűnt, nem beszélve bűneink takargatásáról. Ne keltsen jóleső érzést büszkeségünk. Nem részesülhetünk hiú becsvágyban. Nem gyakorolhatjuk feleségünkön vagy gyermekeinken a hamislelkűségnek még a legcsekélyebb befolyását, uralmát vagy kényszerét sem.

Ha ezek közül akár csak egyet is megteszünk, a menny hatalma visszahúzódik. Az Úr Szelleme elszomorodik. A papságunk valódi ereje értéktelenné válik. Felhatalmazása elveszik.

Életvitelünk, kimondott szavaink és mindennapi viselkedésünk hatással van ránk, a papságot viselő fiúk és férfiak hatékonyságára.

Az ötödik hittételünk kijelenti: „Hisszük, hogy Isten hatalmazza fel az embereket az evangélium hirdetésére és szertartásainak elvégzésére kinyilatkoztatás és olyan személyek kézrátétele által, akiknek erre felhatalmazásuk van.”

Annak ellenére, hogy olyanok teszik kezüket a fejünkre és szentelnek fel minket, akiknek arra felhatalmazásuk van, e mennyei hatalom gyakorlásának joga magaviseletünk által értékét vesztheti és eltűnhet.

A 121. rész így folytatódik: „Nem lehet és nem szabad másként papsági hatalmat vagy befolyást gyakorolni, csak meggyőzéssel, türelemmel, gyengédséggel, alázattal és őszinte szeretettel;

Képmutatás és álnokság nélküli jósággal és tiszta megértéssel, mely nagyon felemelő a léleknek.” (T&Sz 121:41–42)

Nos, testvéreim, e korlátok között lehet használni ezt a papságot. Ez nem egy köpönyeg, amit tetszés szerint felveszünk, majd leveszünk. Igazlelkűségben érvényesítve olyan ez, mint testünk élő szövete, részünk mindenkor és minden körülmények között.

Így tehát, kedves fiatal férfiak, akik az ároni papságot viselitek, rátok ruháztatott az a hatalom, ami a szolgáló angyalok kulcsát birtokolja. Gondolkozzatok el ezen egy percet!

Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy olyasmit tegyetek, ami falat emel közétek és a titeket szolgáló angyalok közé.

Nem lehettek erkölcstelenek semmilyen értelemben sem! Nem lehettek tisztességtelenek! Nem csalhattok, nem hazudhattok, nem vehetitek Isten nevét hiába a szátokra vagy beszélhettek csúnyán – mert ha ezt teszitek, nem lehet a tiétek az angyalok szolgálatának joga.

Nem akarjuk, hogy képmutatók legyetek. Azt akarjuk, hogy férfiasak legyetek, életvidámak, erősek és boldogok. A sport iránt érdeklődőknek azt mondom, legyetek jó sportolók, és törekedjetek arra, hogy győztesek legyetek. Eközben azonban ne szokjatok rá az illetlen viselkedésre, a trágár és csúnya beszédre!

Ti, fiatal férfiak, akik misszió előtt álltok, kérlek, ne szennyezzétek be életeteket semmi olyannal, ami kétséget ébresztene érdemességeteket illetően, hogy elindulhattok-e az Úr szolgáiként.

Semmilyen körülmény között nem szabad, és nem lehet meggyengíteni a mennyei erőt, amivel ti, az evangélium felszentelt szolgái rendelkeztek.

Figyelmeztetés és intés céljából az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma a következő, nektek szóló kijelentést tette közzé:

„Misszionáriusokként azt az elvárást támasztják veletek szemben, hogy őrizzétek meg a magaviselet legmagasabb normáit, beleértve az erkölcsi tisztaság törvényének betartásához való ragaszkodást.

… Soha ne legyetek egyedül senki mással, legyen az férfi vagy nő, felnőtt vagy gyermek [mellétek rendelt társatokon kívül]!

Egy ártatlan misszionárius ellen felhozott hamis vádak is hónapokig tartó nyomozáshoz vezethetnek, és a misszionáriusi szolgálat megszakítását vagy befejezését eredményezhetik. Védjétek meg magatokat az ilyen vádakkal szemben azáltal, hogy soha nem hagyjátok el társatokat, még abban a házban sem, ahol éppen látogatni vagytok!” (Az Első Elnökség kijelentése a misszionáriusi viselkedésről, 2002. március 22.)

Nem kell aggódnotok ezek miatt akkor, ha mindig betartjátok a misszionáriusi szolgálat szabályait. Ha így tesztek, csodálatos élményben lesz részetek, és becsülettel, nem pedig beszennyezve, meggyanúsítva vagy sajnálattal tértek vissza azok közé, akiket szerettek.

Amikor hazatértek, soha ne feledjétek el, hogy még mindig Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elderei vagytok!

Részetek lesz egy örökkévaló társ megkeresésében. Az Úr házában akartok majd házasságot kötni. Nem is lenne szabad más választási lehetőségen gondolkodni. Legyetek körültekintők, nehogy leromboljátok az örökkévaló házasságotok lehetőségét. Érezzétek jól magatokat! Tartsátok azonban az udvarlást a szigorú önfegyelem határain belül. Az Úr utasítást és ígéretet adott. Azt mondta: „Jószívűség töltse el … gondolataidat szüntelenül!” Aztán itt jön az ígéret, hogy „[a]kkor megerősödik bizalmad Isten előtt, és …[a] Szentlélek állandó kísérőd lesz” (T&Sz 121:45–46).

Választott feleségetekkel egyenlők lesztek. Pál apostol kijelentette: „Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.” (1 Korinthusbeliek 11:11)

A házassági kapcsolatban nincs sem alsóbbrendűség, sem felsőbbrendűség. A nő nem halad a férfi előtt, és a férfi sem halad a nő előtt. Egymás mellett járnak Isten fiaként és lányaként egy örökkévaló utazásban.

A feleségetek nem a szolgátok, nem a tulajdonotok és semmi ehhez hasonló.

Mily tragikus és végképp visszataszító jelenség a feleség bántalmazása! Bármelyik férfi ebben az egyházban, aki bántalmazza a feleségét, aki megalázza, aki sértegeti, aki hamislelkű uralmat gyakorol felette, az nem érdemes a papság viselésére. Lehet, hogy felszentelték, a menny azonban visszahúzódik, az Úr Szelleme elszomorodik, és vége szakad azon férfi papsági felhatalmazásának.

Az a férfi, aki ilyen tetteket visz véghez, érdemtelen a templomi ajánlásra.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy túl sokszor látom ezt a jelenséget. Vannak olyan férfiak, akik mind szóval, mind tettel bántják feleségüket. Milyen tragédia is az, amikor egy férfi megalázza gyermekei anyját!

Igaz, hogy számban kevesebben, de vannak olyan nők, akik bántalmazzák férjüket. Ma este azonban nem hozzájuk szólok. Ennek az egyháznak a férfitagjaihoz szólok, azokhoz a férfiakhoz, akikre a Mindenható ráruházta a szent papságát.

Testvéreim, ha hangomat meghallja közöttetek valaki olyan, aki bűnös az ilyen viselkedés miatt, akkor felszólítom, hogy bánja meg azt! Térdeljen le és kérje az Urat, hogy bocsásson meg neki! Imádkozzon hozzá az erőért, ami segít a szája és a kemény keze megzabolázásában! Kérjen bocsánatot a feleségétől és gyermekeitől! McKay elnök szokta mondani, hogy: „Semmilyen más siker nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot.” (Conference Report, 1935. április, 116. o.; idézve J. E. McCulloch, Home: The Savior of Civilization [1924], 42. o.) Lee elnök pedig így szólt: „Az Úr általatok valaha is elvégzett munkájának legfontosabb részét saját otthonotok falain belül végzitek majd.” (Harold B. Lee, Doing the Right Things for the Right Reasons, Brigham Young University Speeches of the Year [19 Apr. 1961], 5. o.)

Biztos vagyok abban, hogy amikor Isten ítélőszéke előtt állunk, csak kevés említés esik majd arról, mennyi vagyont gyűjtöttünk össze az életben, vagy hogy milyen elismeréseket kaptunk. Lesznek azonban alapos kérdések otthoni kapcsolatainkat illetően. Bizonyos vagyok továbbá abban is, hogy csakis azoknak, akik társaik és gyermekeik iránti szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel járták végig az életet, csakis őnekik fog szólni örökkévaló bíránk szava: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” (Máté 25:21)

Egy másikfajta bántalmazásról is szeretnék szót ejteni. Ez pedig az idősek bántalmazása. Azt hiszem, ez nem gyakori közöttünk. Remélem, hogy nem. Imádkozom azért, hogy ne legyen gyakori.

Hiszem, hogy népünk, közülük majdnem mindenki betartja az ősi parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.” (2 Mózes 20:12)

De milyen szomorú, mily nagyon visszataszító az idősek bántalmazása!

Egyre hosszabb életet élünk, köszönet a modern tudomány és orvosi gyakorlat csodájának. Az idős korral azonban fizikai és néha szellemi teljesítményromlás jelentkezik. Mondtam már korábban, hogy az arany öregkornak nevezett időben az ember inkább ólomnak érzi magát, semmint aranynak. Teljes szívemből hálás vagyok azért a szeretetért és törődésért, amit a gyermekeink tanúsítanak felénk. Mily gyönyörű is az a kép, amikor egy fiú vagy egy leány kedvességgel, jóakarattal és szeretettel segít egy idősebb szülőnek.

Most pedig a bántalmazás egy olyan formájáról szeretnék beszélni, ami a médiában már sokszor bemutatásra került. Ez az, amikor felnőttek, általában férfiak bántalmazzák hitvány és gonosz módon a gyermekeket. Ez a fajta bántalmazás nem újdonság. Bizonyítékok vannak arra, hogy régi időkre nyúlik vissza. Ez a leginkább megvetésre méltó, legszomorúbb és legborzalmasabb dolog. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, közöttünk is előfordult már eme irtózatos gonosznak néhány megnyilvánulása. Ez valami olyan, amit nem lehet támogatni vagy eltűrni. Maga Jézus mondta: „A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Máté 18:6)

Ez nagyon erős megfogalmazás a Béke Hercegétől, Isten Fiától.

Az Utasítások egyházi kézikönyvéből idézem a következőket: „Az egyház azon állásponton van, hogy a bántalmazás semmilyen formában nem tolerálható. Akik bántalmaz[nak] … ki vannak téve az egyházi fegyelmezésnek. Ne adjanak nekik egyházi elhívásokat, és nem rendelkezhetnek templomi ajánlással. Ha valaki szexuálisan vagy fizikailag bántalmazott egy gyermeket, és később teljes jogú tagként visszafogadják a közösségbe vagy keresztelés által újra felveszik, még akkor se hívják el a vezetők ezt az illetőt olyan pozícióba, ahol gyermekekkel vagy fiatalokkal dolgozna. Kivételt jelent az, ha az Első Elnökség jóváhagyja a megjegyzés eltávolítását az illető tagsági nyilvántartási lapjáról.

Bántalmazás esetén az egyház első számú feladata a bántalmazottak megsegítése és azok megvédése, akik ki lehetnek téve további bántalmazásnak.” (1. könyv: Cövekelnökségek és püspökségek [1998], 157–158. o.)

Most már hosszú ideje dolgozunk ezen a problémán. Buzdítottuk a püspököket, cövekelnököket és másokat, hogy keressék meg, kik azok, aki áldozatok lehetnek, hogy megvigasztalják őket, megerősítsék őket, tudassák velük, hogy ami történt az rossz, de nem az ő hibájuk volt, és hogy annak még egyszer nem kell megtörténnie.

Nyilatkozatokat adtunk ki, telefonszolgálatot hoztunk létre, ahol egyházi tisztségviselők kaphatnak tanácsot az esetek kezelésével kapcsolatban, és szakértő segítséget kaphatnak az LDS Family Services-en keresztül.

Ezek a cselekedetek természetüket tekintve gyakran bűncselekménynek számítanak. A törvény bünteti őket. Hivatásos tanácsadók, beleértve ügyvédeket és szociális munkásokat, nyújtanak segítséget ezen a telefonos szolgálaton, hogy a püspökök és a cövekelnökök tanácsokat kapjanak az ilyen esetben felmerülő kötelességükkel kapcsolatban. Más nemzetek tagjai pedig a megfelelő területi elnökökhöz fordulhatnak!

Az egyház feladata a megváltás munkája. Ezt szeretném kihangsúlyozni. Ez a lelkek üdvözítésének munkája. Szeretnénk segíteni mind az áldozatnak, mind az elkövetőnek. Szívünk az áldozat felé fordul, és segítenünk kell neki. Szívünk az elkövető felé fordul, de nem nézhetjük el azt a bűnt, amit elkövetett. Ahol törvényszegés történt, ott szükséges a büntetés. A polgári törvény megteszi a munkáját. Az egyházi eljárás is elvégzi munkáját, gyakran kizárást eredményezve. Ez mind nagy törődést igénylő, mind nagyon komoly ügy.

Mindazonáltal felismerjük, és mindig fel kell ismernünk, hogy amikor a büntetés már elégtételt nyert és az ítélet követeléseinek eleget tettek, ott lesz egy segítőkész, kedves és közeledő kéz, hogy segítséget nyújtson. Lehet, hogy továbbra is lesznek korlátozások, de a kedvesség is jelen lesz.

Nos, testvérek, talán negatívnak tűntem, ahogyan ma este beszéltem. Nem ez volt a szándékom. De igenis, fel akarom emelni figyelmeztető hangomat ennek az egyháznak a papsága felé szerte a világon.

Isten a legértékesebb és legcsodálatosabb ajándékot ruházta ránk. Magával hordozza a felhatalmazást az egyház irányítására, az ügyek igazgatására, a Jézus Krisztus nevében történő szólásra, továbbá a felhatalmazást elkötelezett szolgáiként történő cselekvésre, a betegek megáldására, mások és a családunk megáldására. Irányításként szolgál, aminek segítségével élhetjük életünket. Teljességében, felhatalmazásában áll a halál fátyla mögé nyúlni, az örökkévalóságba, ami előttünk áll.

Semmi nem hasonlítható ehhez ezen a világon. Védelmezzétek, becsüljétek meg, szeressétek, éljetek érdemesen rá!

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16) Ez az én alázatos imám, mikor rajtatok hagyom az áldást, és kifejezem irántatok szeretetemet Jézus Krisztus nevében, ámen.