Szent helyeken állni

Csütörtök este volt, az az este, amit anya és apa rendszerint a Cardston Templomban töltött. Tizenéves voltam, mint ti, fiatal nők. Nagymamám, aki velünk élt, nem volt otthon, így egyedül maradtam. Indulás előtt apa megölelt és azt mondta: „Sharon, légy jó társaságban!”

Azt gondoltam: „Ezt meg hogy értsem? Nem tudja, hogy egyedül leszek itthon?” Aztán rájöttem – pontosan erre gondolt ő is.

Szent helyen állani annyit tesz, hogy jó társaságban vagyunk, legyünk akár egyedül, akár másokkal. Annyit jelent, hogy ott vagyunk, ahol a Szentlélek társunk lehet – egyedül vagy a tömegben. Amikor elhatározzuk magunkban, hogy uralkodunk gondolatainkon és tetteinken, és a tőlünk telhető legjobbá válunk, miénk lesznek az élet legszebb ajándékai.

Szent hely az, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol szeretetet és vigaszt kapunk. Így volt ez mennyei otthonunkban is. Amikor szent helyeken állunk és jó társaságban vagyunk, felidézi érzéseinket arról az otthonról, amint magunk mögött hagytunk, az otthonból, ami időnként oly távolinak tűnik.

Két és fél évvel az egyház megszervezését követően az Úr a gonoszság miatt elkövetkező háborúkra, éhínségre és csapásokra figyelmeztette Joseph Smith-t. Azután elmondta, hogy lehetünk biztonságban egy ilyen világban: „Legyetek ezért szent helyeken és ne mozduljatok, amíg el nem jön az Úr napja” (T&Sz 87:8).

A szent helyeken védve vagyunk a világ szinte mindent felölelő zűrzavara elől. Angyalok lehetnek társaink és támaszunk (lásd T&Sz 84:88). Morónit, a nagy prófétát gonoszság és a minden élő elpusztítására kész lámánita seregek vették körül. Majdnem húsz évig bujdosott egyedül. Gondoljatok bele, milyen magányos lehetett! A Mormon könyve utolsó néhány fejezetében olvasható páratlan bizonysága és tanácsai arról tanúskodnak, hogy angyalok és a Szentlélek társaságában volt. Nem volt egyedül. A Szentlélek eltüntetheti a magány, az egyedüllét vagy az elutasítottság mardosó, fájdalmas érzését, és békével tölthet el minket. Vigasztalónak is nevezik – és Ő valóban az is!

Lehetséges, hogy akkor érezzük magunkat a legmagányosabbnak, amikor körülvesznek minket az emberek – időnként akár saját barátaink is –, akik rossz döntéseket hoznak, és egyedül kell megállanunk. Vannak helyek, ahova nem biztonságos elmennetek, még mások megsegítése miatt sem. Az Úr azt mondta, álljunk szent helyeken. Vannak helyek, ahova a Szellem soha nem megy. Tudjátok, hol vannak ezek a helyek. Maradjatok távol tőlük! Ne bátorítsátok a kíváncsiságot, hanem szabjatok gátat neki! Figyeljetek érzéseitekre, hogy tudjátok, mikor érzitek magatokat bizonytalanságban vagy kényelmetlenül!

Heather mesélt nekünk arról, amikor egy összejövetelre hívták az iskola „népszerű” diákjaival. Mikor belépett az ajtón, a házban üvöltő zene letaglózta szellemét. Rosszul érezte magát legbelül. Aztán barátainak elsötétített szobákban veszett nyomuk. Heather azt mondta: „Hamar felismertem, hogy döntenem kell: vagy ezek az emberek, vagy a normáim. Nem lehet mindkettő. Tudtam, hogy nem akartam, hogy a zene szövege vagy a filmek jelenetei beszennyezzék gondolataimat, akármilyen népszerűek is ezek az emberek. Tudtam, hogy nem tartozom oda. Miközben anyára vártam, hogy jöjjön és hazavigyen, az ablakon át kinéztem a sötét éjszakába, és a hegyen világítótoronyként ragyogva állt a templom. Olyan volt, mintha az Úr biztosított volna arról, hogy helyesen cselekszem.” (Engedéllyel használva, a nevet megváltoztattuk.)

A szent helyeken állás segít szentté válnunk, ám ez egy olyan erény, aminek a megszerzése gyakorlást kíván. Gyakorolnunk kell figyelni a Szellemre és engedelmeskedni! Gyakorolnunk kell erkölcsileg tisztának lenni! Gyakorolnunk kell tisztelni a szent dolgokat! Az Úr azt mondta, jöjjünk Hozzá, és Ő segít szentté válnunk (lásd T&Sz 60:7). Engedjétek, hogy körülöleljen szeretete, megbocsátása és békessége! Függetlenül attól, mi folyik körülöttetek, gyakorolhatjátok saját környezetetek kialakítását, ami telve van az Úr Szellemével.

Ahelyett, hogy valaki mástól kérdeznétek meg, milyen rövid, szűk vagy kivágott ruhákat hordhattok, ti vagytok a felelősek, és magatoktól kell megkérdeznetek: „Mit vehetek fel, hogy nézzek ki és hogy cselekedjek, hogy a Szentlélek velem lehessen, és Mennyei Atyám megáldhasson?”

Nehéz arra szoktatni magatokat, hogy a jóságra és a szépségre törekedjetek, mikor épp az ellenkezője néz veletek szembe nap mint nap, ami sokkal csábítóbbnak, izgalmasabbnak és népszerűbbnek tűnik.

Amikor megkeresztelkedtetek, szövetséget kötöttetek, hogy be fogjátok tartani a parancsolatokat. Mindig, amikor érdemesen vesztek az úrvacsorából, megújítjátok ezeket a szövetségeket és azt az áldást, hogy mindig veletek lehet az Úr Szelleme. Ez megerősít benneteket a kísértésekkel szemben.

Lányunk csemegéket hozott az úrvacsorai gyűlésre, hogy lecsendesítse három kisfiát. Amikor a kenyér szent jegye elérte a sorunkat, Jake, aki akkor három éves volt, azt súgta a fülembe: „Mondd meg nekik, hogy nem kell a kenyér! Hoztunk magunknak finomságokat.” Ez a hároméves nem látott mást, csak kenyérdarabkákat, és úgy vélte, neki van valami sokkal finomabbja. Boldogságunk szempontjából elengedhetetlen, hogy felismerjük, mi szent, és arra vágyjunk. Egy lenyűgöző naplemente, egy csillagokkal teli égbolt, egy harmatos rózsaszál vagy egy kiscica mind újra arra emlékeztet minket, hogy Isten dolgai szentek.

Szent helyek lehetnek bárhol, ahol csak vagytok – magatokban, a tömegben, idegenek vagy barátok között. A Jerikóba vivő út veszélyes és félelmetes volt. Rablók rejtőztek a bokrokban és a fákon, várva, hogy kifosszák az arra utazókat. Egy törődő és bátor szamaritánus szent hellyé változtatta ezt a kísértet járta helyet. Vannak dolgok, melyekkel ti is szentséget vihettek a hétköznapi helyekre: amikor kisgyermekekkel töltötök egy délutánt, hogy a fáradt anya megpihenhessen, amikor elmosogattok öcsétek helyett, bár ő lenne a soros, amikor kitakarítotok egy idős barátotoknál – mindezek az önzetlenség, az áldozathozatal és a szentség érzéseit hozzák.

Lesznek olyan alkalmak, amikor a Szellem azt súgja, hogy jobbá tehetitek a helyet, ahol épp vagytok. A szibériai Omszk városa nagyon hidegnek és csupasznak tűnt nekem egészen addig, amíg meghallottam egy csoport fiatal nőt és férfit anyanyelvükön énekelni a „Mily nagy vagy te!” (Himnuszok) című himnuszt. Hirtelen az egész világ – legalább is a mi világunk – meleggé, szeretetteljessé és vidámmá vált, szent hellyé.

Az intelligencia, az útmutatás és a biztonság nagy forrásai állnak rendelkezésetekre a rendszeres, elmélyült ima és szentírás-tanulmányozás révén. Ezek szilárdan és megingathatatlanul szent helyeken tartják elméteket iskolátok folyosóin, ruhavásárláskor vagy az internet böngészésekor. James E. Faust elnök azt mondta: „Hiszem, hogy a szentírások olvasása a legjobb mosógép a tisztátalan vagy nem felügyelt gondolatok számára.” („Az önuralom hatalma”, Liahona, 2000. július, 53. o.)

A szentség halk és szelíd – könnyű elsiklani mellette, ha nem figyelünk. A feltámadt Úr két emberrel tartott Emmaus felé, akiket annyira elfoglaltak keresztre feszítésének és feltámadásának eseményei, hogy nem tudták, hogy maga az Úr az útitársuk.

Évekkel ezelőtt Händel Messiását énekeltem különböző vallású emberekkel. Bár hitünk különböző volt, mindannyian ugyanarról a Messiásról énekeltünk, személyes Üdvözítőnkről. Sokszor énekeltem már addig is ezt az oratóriumot, de az egyik próba alatt a Szellem azt súgta nekem, hogy nem csak a hangokat éneklem, hanem a bizonyságomat is: „…Betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá” (Ésaiás 53:4). Teljes lelkemből tudtam, hogy Ő valóban megtette ezt értem. Egy pillanatra a többi 300 hang csupán suttogásnak tűnt, és úgy éreztem, mintha teljesen egyedül lennék az Úrral. Éreztem szeretetét és arról való megerősítését, hogy Ő valóban viselte tizenéves szívem fájdalmait, és engedelmességemen keresztül Ő továbbra is mellettem lesz életem végéig. Mindent megér az, hogy érezzük az Úrtól jövő eme áldást, vigaszt és teljes szeretetet.

Amikor megértitek, mik azok a szent helyek, akkor tudjátok, hol kell lennetek. Lehetséges, hogy áldozatot kell hoznunk világi kívánságaink vagy népszerűségünk terén. Alázatot, megbocsátást vagy teljes bűnbánatot kívánhat. Megköveteli az ártatlan kezet és a tiszta szívet (lásd Zsoltárok 24:4–4). Tegyetek meg mindent, ami csak szükséges ahhoz, hogy szent helyeken állhassatok és ne mozdítson el onnan semmi, hogy kiálljatok az igazságért, az alattomos emberek szívében lakozó gonoszságok és cselszövések (lásd T&Sz 89:4) és a média ellenére is! Hogy Hinckley elnök szavaival éljek, „húzzátok ki magatokat egy kicsit jobban, és engedjétek a nagyszerű jellem nemességét kiviláglani életetekből!” („Új kezdetek ideje”, Liahona, 2000. július, 107. o.) Drága fiatal nők, hívjátok meg az Urat, hogy veletek járjon! Engedjétek, hogy Ő társatok legyen egész életetekben, annak minden napján, hogy visszatérhessetek abba a vágyott otthonba, a legszentebb helyre!

Egy himnusszal fejezem be, ami visszhangozza imámat értetek és magamért:

Jézus Krisztus nevében, ámen.