2002
A belső erő kifejlesztése
2002. júliu


A belső erő kifejlesztése

Miként tesszük ti és én ennyire életünk részévé az igazságot, miként lehetne ekkora hitünk, ily nagyon Istentől függve, hogy szembe tudjunk nézni a nehézségekkel, és még meg is erősödünk általuk?

Tanácsosaim és a Segítőegylet általános testületének nevében köszöntöm az egyház világszerte élő tagjait, különösképpen a nőket, akik hithűségük és elkötelezettségük által áldoznak idejükből és tehetségeikből, hogy áldást hozzanak a világon élő egyénekre és családokra.

Az áldásban, amit Gordon B. Hinckley elnök adott nekem, amikor elválasztott, arról a segítségről beszélt, amit a Segítőegylet nyújthat. Azt mondta: „Ez a hatalmas szervezet jellegét tekintve talán a legnagyobb és legrégebbi a világon. Küldetése az, hogy jót tegyen, és segítsen azoknak, akik bajban vannak és szükséget látnak, kifejlessze az oktatás folyamatát, a jó háztartást és egyéb készségeket a világon élő nők életében.”

Útmutatónk a Segítőegylet kiáltványa, az otthont, családot és egyént gazdagító gyűlések és a látogató tanítói program. Ezek az eszközök alapos kiértékelésre kerültek, és helyükön vannak, hogy segítsenek a nőtestvéreknek belső erejük kiterjesztésében szolgálat és egység által.

Hogy be tudjam mutatni ezt a belső erőt, amiről beszélek, szeretnék nektek mesélni Susanna Stone Lloydról, aki 1856-ban 26 évesen indult útnak Angliából, és egyedül ment Utah-ba. Családjából egyedül ő csatlakozott az egyházhoz, és a Willie kézikocsis társaság tagja volt. Mint oly sok pionír, ő is életveszélyes éhséget, betegséget és kimerültséget szenvedett el.

A Sóstó-völgybe való érkezésükkor Susanna kölcsönkért egy tükröt, hogy rendbe hozza magát. Bár mindent megtett, mondja: „Soha nem felejtem el, hogy néztem ki. Még pár régi barátom sem ismert meg.”1 Eladta tükrét egy darab bölényhúsért egy indiánnak, és nem töltött időt azzal, hogy magát nézegesse. Most nem ismert saját magára. Más ember volt mind külsejét, mind belsőjét tekintve. A sziklás hegygerinceken való átkelés és a különösen nagy nehézségek mély meggyőződést eredményeztek. Hite megpróbáltatott, megtérése szilárd volt. Oly módon kifinomult, hogy még a legjobb tükör sem tudta volna ennél szebben ábrázolni. Susanna erőért imádkozott, és rá is talált – a lelke mélyén.

Ez az a belső erő, amiről beszélni szeretnék. Miként tehetjük ti és én ennyire életünk részévé az igazságot, miként lehetne ekkora hitünk, ily nagyon Istentől függve, hogy szembe tudjunk nézni a nehézségekkel, és még meg is erősödünk általuk?

Nem kell hosszú élet ahhoz, hogy felismerjük: az élet soha nem úgy alakul, mint ahogy azt mi tervezzük. A nehézség és a szenvedés mindenkit utolér. Ismertek olyan embert, aki nem szeretne semmit megváltoztatni magában vagy körülményeiben? De biztos vagyok abban, hogy sok olyan embert ismertek, aki hittel megy előre. Szeretnétek megismerni őket, hogy sugalmazzanak, és még erősítsen is az ő példájuk.

Az elmúlt öt évben olyan nőtestvérekkel találkoztam Afrikától Spanyolországig, akik a maguk módján pionírok. Lenyűgözött belső erejük, és eltöltött bizonyságuk mélysége. Ezek olyan nőtestvérek, akik azon igazság szerint élnek, amit a Segítőegylet kiáltványa hirdet.

Ez a kiáltvány arra emlékeztet minket, kik is vagyunk valójában, és miért tesszük azt, amit teszünk. Minél inkább annak tantételei szerint élünk, annál több belső erőnk lesz. Cselekedeteinkben fog hitünk tükröződni. A böjt, az ima és a szentírás-tanulmányozás hatással van az Üdvözítővel való kapcsolatunkra. Szeretnék kiemelni két módszert, ami segít a belső erő kifejlesztésében:

Szolgálat

Amikor igazából megtérünk, akkor a figyelmet magunkról másokra irányítjuk. Belső erőre lelünk szolgálat által. Semmi sem tetszene jobban a gonosznak annál, ha eltéríthetne minket önző vágyaink és kívánalmaink miatt. De mi okosabbak vagyunk. A szolgálat segíteni fog, hogy a helyes ösvényen maradjunk.

A női konferenciákon, az otthont, családot és egyént gazdagító gyűléseken, és legfőképpen saját otthonainkban nyújtott szolgálatotok sugalmazó erejű volt számomra.

Csupán pár héttel ezelőtt telefonon keresett meg a Közép-Európa Terület elnöke. Azt mondta, hogy az Albániában és Moldáviában lévő misszionáriusok az egyháztagokkal együtt nagyon fáznak, és azon tűnődött, tudna-e a Segítőegylet takarókat küldeni nekik. Képzeljétek el azt az örömöt, amit akkor éreztem, amikor bementem a humanitárius szolgálathoz, és megtudtam, hogy 1000 takarót tudnak felajánlani! Pár napon belül összecsomagolták ezeket, és el is küldték mindet. A misszióelnök azt írta: „Az egyháztagokat megérintette, hogy más egyháztagok gondolnak rájuk.” Köszönjük önzetlen szolgálatotokat!

Nőtestvérek, alaposan vegyétek szemügyre az otthont, családot és egyént gazdagító gyűlés javasolt témáit, és találjatok módot arra, hogy lelki erőt gyűjtsetek, egyéni képességeket fejlesszetek ki, megerősítsétek az otthont és a családot, és evangéliumi szolgálatot nyújtsatok. Ha ezt teszitek, akkor kevésbé fogunk elmerülni problémáinkban, és inkább Istentől fogunk függeni.

Egység

A belső erő kifejlesztésének másik módja az, hogy igyekszünk egységet kialakítani családunkban, cövekünkben és egyházközségünkben, valamint elnökségünkben is. Maga az Úr tanította: „ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim.”2

A célban, a gondolatokban és érzésekben való egység felmagasztosító tulajdonság. Amikor félre tudjuk tenni a különbözőségeinket, és inkább egymás erősségeit értékeljük, nagy dolgok mennek végbe. Joseph Smith próféta figyelmeztetést adott: „Ne szabjon korlátokat nézetetek embertársaitok értékeinek. (…) Tárjátok ki szíveteket egymás iránt.”3 A lélek ilyen nagylelkűsége nagyobb egységet alakít ki.

Jártam már olyan cövekekben és egyházközségekben, ahol egység volt. A segédszervezetek elnökségei támogatják egymást, és összehangolják munkájukat; támogatják a papsági vezetőiket, és együtt törekednek arra, hogy a családokat Krisztushoz vezessék. Isten királysága tovább fog haladni, nekünk pedig egyesíteni kell a lelkek megmentésére irányuló erőfeszítéseinket.

A Segítőegylet Általános Elnökségeként hálásak vagyunk a látogató tanítás újfajta kihangsúlyozásáért.4 Az új üzenetek arra kérik a nőtestvéreket, hogy olvassák a szentírásaikat és az Első Elnökség, valamint az általános felhatalmazottak evangéliumi alapelvekről szóló tanításait. A nőtestvéreket ezután arra buzdítjuk, hogy mondják el meglátásaikat és élményeiket arról, hogyan áldotta meg életünket az adott alapelv alkalmazása.

Testvérek, ha ezt követitek, akkor nagyobb egységet fogtok tapasztalni a társatokkal és azokkal, akiket tanítotok. Lelkileg fogtok erősödni.

Tekintet nélkül körülményeinkre, közülünk ki engedheti meg magának, hogy önsajnálattal és elkeseredettséggel pazarolja el életét a tükör előtt? Igen, amint azt Pál apostol is mondta: „próbálja meg azért az ember magát”5 időről időre. Mindannyiunknak bűnbánatot kell tartania, hogy felismerjük gyengeségeinket, és teljesebben térjünk Krisztushoz. Mint Susannának, nekünk is fel kell adnunk tükreinket, hogy át tudjunk kelni a fájdalom, a bánat és az elkeseredés pusztaságain. De amint ezt megtesszük, észre fogjuk venni az Isten adta erőt, amit másképpen nem ismernénk fel.

Joseph F. Smith elnök mély érzésekkel beszélt egy pionír nő belső erejéről. Azt mondta, hogy „a halál semmiség volt számukra. A nehézség semmiség volt számukra. A hideg, az eső vagy a hőség semmiség volt számukra. Mindaz, amit éreztek, amit tudtak és amire vágytak, az Isten királyságának és annak az igazságnak a győzelme volt, amit az Úr adott nekik.” Azután Isten egyik prófétájának minden őszinteségével könyörgött: „Lelkemre, hol vannak most ezek az asszonyok?”6

Ma azért vagyok itt, hogy bizonyságot tegyek, ilyen nők vannak a világ minden táján az egyház Segítőegyletében. Mérhetetlenül hálás vagyok azért a lehetőségért, hogy pionír nőket láthatok napjainkban, akik megerősödtek „igazságról való meggyőződésük[ben]”.9 Teljes szívemmel tudom, hogy az Úr megerősíti a gyengeségeket.8 Tudom, hogy ez az Ő munkája és az Ő királysága. Tudom, hogy mindannyian az Úrra tekinthetünk példaként azért, hogy eldöntsük, milyen életet éljünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. In Carol Cornwall Madsen, Journey to Zion: Voices from the Mormon Trail (1997), 634. o.

  2. T&Sz 38:27.

  3. Teachings of the Prophet Joseph Smith, vál. Joseph Fielding Smith (1976), 228. o.

  4. Lásd „For Such a Time as This”, Liahona, 2002. feb., 18–23. o.

  5. Lásd 1 Kor. 11:28–14.

  6. Teachings of Presidents of the Church: Joseph F. Smith (1998), 189. o.

  7. Alma 17:2.

  8. Éther 12:27.