Velem ez nem eshet meg

Kedves testvéreim, akik viselitek Isten papságát! Hatalmas felelősség hozzátok szólni ma este. Imádkoztam sugalmazásért és útmutatásért, és remélem, meg fogtok érteni.

Az élet egyik rejtélye az, amikor az emberek úgy vélik, hogy legyőzhetetlenek. Túl sokan hiszik, hogy acélból vannak, és elég erősek, hogy ellenálljanak mindenféle kísértésnek. Elhitetik magukkal: „Velem ez nem történhet meg.” Hadd kölcsönözzek egy gondolatot Bertrand Russelltől: „Mind olyanok vagyunk, mint a pulyka, amelyik [Hálaadás] napján ugyanúgy várja az ebédjét, mint máskor. A dolgok bármikor rosszra fordulhatnak.”¹ Testvérek, bármikor bármi megtörténhet velünk! Életünk oly nagy részére hatnak olyan erők, melyeket csak részlegesen látunk!

Charles W. Penrose elnök sokszor mesélt egy tisztről, aki a Titanicon szolgált, és aki azt mondta, hogy nem fél „Istentől, embertől, sem ördögtől”, mert a Titanicot olyan erősre építették, hogy képes ellenállni mindenféle ütközésnek, legyen az hajó vagy bármi más – még akár jéghegy is.² A Titanic mintegy 300 méter hosszú volt, tizenkét emeletes, és a legkiválóbb acélból készült. 1912. április 14-ének azon a végzetes éjszakáján más hajók figyelmeztették az előtte lévő jéghegyekre. A Titanic mégis tovább növelte sebességét, szelve a jeges Atlanti-óceánt. Mire a megfigyelők észlelték a jéghegyet, már túl késő volt. A Titanic nem tudott idejében irányt változtatni, és a jéghegy végighasította a hajó jobb oldalát, számos átfúródást okozva. Két óra negyven perccel később a vadonatúj Titanic az óceán fenekére süllyedt. Több mint 1 500 ember fulladt vízbe.

Általában a jéghegyek 1/8-a van a vízfelszín fölött. Jegük nagyon tömör, és a jéghegy 7/8-át lehúzza a víz alá. Velünk ugyanaz a helyzet, mint amikor a Titanic jéghegyekkel találkozott. Gyakran mi is csak egy részét látjuk az előttünk álló veszélynek.

A történelem tele van olyan emberekkel, akik áldottak és tehetségesek voltak, ám egy gyenge pillanatban eldobták ígéretes életüket. Dávid király tragikus példája ennek. Ifjúként jóvágású, bátor és hithű volt. Legyőzte a fenyegető óriást, Góliátot. Király lett. Mindene megvolt, amire csak ember vágyhat. De amikor meglátta Bethsabét, vágyra gyúlt iránta, bár tudta, hogy egy másik férfi felesége. A legádázabb csatába küldette férjét, a Hitteus Uriást, hogy ott megöljék. Uriás elesett a csatában, és Dávid feleségül vette Bethsabét. E gonosz tett következményeképp Dávid elvesztette lelki örökségét.³ A legtöbb jó tette semmissé lett, mivel engedte, hogy hatalmába kerítse egy súlyos személyes hibája.

Hallottam egyszer egy férfit ezt mondani fiainak: „Közelebb tudok hajtani a párkányhoz, mint ti, mert több tapasztalatom van.” Úgy vélte, kezében az irányítás, miközben figyelmen kívül hagyta a helyzet valódi veszélyét. „Azzal, hogy a tapasztalatot vesszük kalauzunknak, az a probléma, hogy így gyakran a záróvizsga megelőzi a leckéket.”⁴ Néhányan azt gondolják, koruk és tapasztalatuk ellenállóbbá teszi őket a kísértéseknek. Ez hazugság.

Emlékszem, egyszer Reuben J. Clark elnök arról mesélt, amikor egyik gyermeke randevúra indult. Arra kérte, érjen haza egy bizonyos időpontban. „Az állandó, nyomatékos emlékeztető miatt morgolódva a tizenéves ezt mondta: ‚Apa, mi a baj? Nem bízol meg bennem?’

Válasza megdöbbentő hatással lehetett, hiszen ezt mondta: ‚Nem, [gyermekem], nem bízom meg benned. Még magamban sem bízok!’”⁵

Azért, hogy valóban „velünk soha ne történhessen meg akármi”, azt javaslom, tanuljunk Spencer W. Kimball elnök tanácsából: „Fejlesszetek ki önfegyelmet, hogy ne kelljen folyton elhatározni, majd újra elhatározni, mit fogtok tenni, ha időről időre ugyanazzal a kísértéssel néztek szembe! Vannak dolgok, amiket csak egyszer kell eldönteni. Milyen nagyszerű áldás mentesnek lenni attól, hogy újra és újra gyötrődjünk egy kísértés miatt! Ez időrabló és nagyon kockázatos tevékenység.”⁶

Néhányan így érvelhetnek: „Egy adag kábítószer nem fog megártani.” Veszélytelennek tűnhet, de ne feledjétek, milyen ereje van a kábítószereknek! Egy drogost idézek: „Nincs olyan, hogy kézben tartod a drogokat. Ők tartanak téged a markukban. Először általában nem is érzel semmit. Pont ekkor kaparint meg magának.”⁷

„Csak egy szál cigaretta – hogy megtudjam, milyen érzés.” Óvakodjatok azonban a leselkedő veszélytől! A nikotin komoly függőséget okoz.⁸ Már négy cigaretta is elég ahhoz, hogy valakiből rendszeres dohányos váljon.⁹

„Csak egy korsó sör!” Nincsenek adatok az alkoholfüggőség kialakulásáról, de az egyik ital általában a következőhöz vezet. Jobb, ha soha nem is emeljük szánkhoz az első italt. Akkor tudhatjátok, hogy nem lesz következő sem.

„Csak egyetlen egy lottószelvény!” Ez kevésbé nyilvánvaló, mint a többi függőség. Talán nem gondoljátok, hogy a szerencsejáték függőség, mert nem olyan anyag, amit beviszünk a szervezetünkbe. Nemrégiben azonban valaki ezt írta: „A szerencsejátékot űzők nemcsak a pénzüket teszik kockára, hanem életüket és családjukat is.”¹⁰

„Csak egy gyors pillantás egy pornográf internetes oldalra vagy egy pikáns újság középső oldalára.” Mindez oly ártalmatlannak hangzik, ám sokkal nehezebb megszabadulni attól, amit látunk, mint attól, amit a testünkbe beviszünk. Sok megrögzött bűnöző elismerte, hogy bűnözésük szemérmetlen képek nézegetésével kezdődött.

Néhányan azt mondhatják, hogy néha-néha megengedhető a nem helyénvaló szórakozás. Ez azonban gyakran érzéketlenné tesz minket az erőszakkal, a helytelen szexuális kapcsolatokkal, a közönségességgel, az Úr nevének hiába való említésével és további gonoszságokkal szemben.

Beszéltem tehát arról, mit nem szeretnénk, hogy megtörténjen velünk. Most nézzünk meg néhány dolgot, amit viszont szeretnénk, ha megtörténne. Ha készek vagytok megfizetni a siker árát, akkor jó dolgok, sőt nagyszerű dolgok eshetnek meg veletek, olyanok, melyek felülmúlják minden álmotokat és várakozásotokat. Gyakran még halvány képünk sincs arról a boldogságról és sikerről, ami ebben az életben és az örökkévalóságban a miénk lehet, mert, ahogy Pál apostol mondta: „most tükör által homályosan látunk”.¹¹ A lencse azonban kiderülhet és kristálytisztává válhat a Szentlélek hatása által. Az Üdvözítő megígérte, hogy a Vigasztaló, a Szentlélek, „mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe jutta[t]” majd mindent,¹² és „elvezérel titeket minden igazságra”.¹³

Fel kell ismernünk, hogy természetes ajándékaink és képességeink korlátozottak, ám ha a Szentlélek megerősíti azokat, lehetőségeink sokszorosára növekednek. A saját erőtökön felül álló erőre van szükségetek ahhoz, hogy valami rendkívüli hasznosat tehessetek. Nektek, fiatal férfiaknak olyan lehetőségeitek és áldásaitok lehetnek, amelyek felülmúlják legmerészebb álmaitokat is. Lehet, hogy jövőtök nem tartogat hírnevet vagy vagyont, de lehet benne valami, ami sokkal tartósabb és kielégítőbb. Ne feledjétek, hogy amit ebben az életben teszünk, azt az örökkévalóság visszhangozza.

Néhányótoknak talán még nincs olyan erős bizonysága ennek az egyháznak az isteni eredetéről, mint a szüleiteknek. Talán arra vágytok, hogy biztosabban tudhassátok, hogy látomásában Joseph Smith valóban látta az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust, és hogy a Mormon könyve valóban aranylemezekről lett lefordítva. Maradandó kételyeitek lehetnek a tizedfizetésről, az erkölcsi tisztaság törvényéről, vagy a Bölcsesség szaváról. Ez nem szokatlan a korotokbeli fiatal fiúk esetében. Hitetek talán még nem lett teljes mértékben próbára téve. Talán még nem kellett megvédenetek hiteteket vagy életmódotokat. Biztosítalak titeket afelől, hogy nagy dolgok történhetnek veletek. Megingathatatlan bizonyságot nyerhettek arról, hogy ez valóban Jézus Krisztus egyháza, és hogy Joseph Smith által az evangélium visszaállíttatott a földre a maga teljességében. Ám addig talán nem kaptok bizonyságot, míg hitetek ki nem állja a próbát.¹⁴

Sok évvel ezelőtt két általános felhatalmazott egy nagyon ifjú embert hívott el cövekelnöknek. Ez az új cövekelnök azt mondta, hogy teljes odaadással végzi majd elhívását, és cövekének tagjaitól sem kér ennél több odaadást. Aztán bizonyságát tette, hogy teljes szívéből hiszi az evangéliumot, és célja, hogy mindig aszerint éljen.

Később, az ebédnél az egyik általános felhatalmazott azt kérdezte ettől az új cövekelnöktől, tökéletes tudással tudja-e, hogy ez az evangélium igaz. Azt felelte, hogy nem. A rangidős apostol akkor így szólt apostoltársához: „Ugyanúgy tudja, mint te. Egyedül azt nem tudja, hogy tudja. Csak egy kis idő kell, hogy megtudja. (…) Nem kell aggódnod.”

Nem sokkal ezután az új cövekelnök, egy lelki élményt követően bizonyságát tette: „Hálakönnyeket hullattam az Úrnak az e munka isteni voltáról kapott maradandó, tökéletes és korlátlan bizonyságért.”¹⁵

Sokunk nincs teljesen tudatában annak, mit is tudunk valójában. Bár tanították nekünk az evangéliumot, talán nem vagyunk teljesen tudatában annak, amit az Úr a bensőnkbe helyezett és szívünkbe írt.¹⁶ A szövetség fiatal férfiaiként nagyszerű ígéretek örökösei vagytok. Lehetőségetek van arra, hogy többek legyetek, mint pusztán favágók és vízhordozók.¹⁷

Nem állítom, hogy tökéletes értéssel bírok az evangélium összes alapelvéről, de bizonyossággal tudom, hogy ez az egyház isteni mivolttal és felhatalmazással rendelkezik. Ez fokozatosan, sorról sorra, tanításról tanításra érkezett. Most már tudom, hogy tudom, csakúgy, ahogy ti is tudhatjátok, hogy tudjátok. Ez megtörténhet veletek.

A tudás hit által érkezik. Napjainkban fel kell ismernünk annak az igaz voltát, ami az aranylemezeken állt, anélkül, hogy látnánk azokat. Nem elérhetők számunkra, hogy lássuk és megérintsük őket, ahogy a három és a nyolc tanú tehette. Néhányan azok közül, akik valóban látták és megérintették az aranylemezeket, nem maradtak hűek az egyházhoz. Nagy élmény lehet angyalt látni, ám ennél sokkal nagyobb dolog tudást szerezni az Üdvözítő isteni mivoltáról hit és a Szentlélek tanúsága által.¹⁸

Azt is megtudhatjátok, amit Isten bátor fiaiként már tudtatok a halandóság előtti létben. Ez megtörténhet veletek. De nem következik be automatikusan. Hitet kell gyakorolnotok. Csak úgy lehet lelki tudást szerezni és azt életben tartani, ha alázatosak és imádságos lelkűek vagyunk, és szorgalmasan törekszünk minden parancsolat betartására.

A nemrég befejeződött, Salt Lake Cityben rendezett 2002-es téli olimpiai játékok nyitó ünnepségén a Mormon Tabernákulum Kórus és a Utah Szimfonikus Zenekar előadott egy méltóságteljes művet, amit John Williams kimondottan a játékok hivatalos zenei mottójaként írt. A címe „A bajnokok hívása” volt. Ma este én is egy felhívást szeretnék intézni a bajnokokhoz. A darab felkavaró első szavai a következők: citius (gyorsabban), altius (magasabbra) és fortius (erősebben), ami az olimpia hivatalos mottója 1924 óta.

Papsági testvéreim, csodálatos időben élünk! Az egyház történelme folyamán még soha nem kaptunk több tanúságot e szent munka igaz voltáról. Vannak, akik becsmérelnek és kritizálnak bennünket, ahogy mindig is voltak. Az egyház azonban még soha nem mászott magasabbra, nem haladt gyorsabban és nem volt erősebb küldetése elvégzéséhez. Most jött el az idő, hogy mindannyian felfelé nyújtsuk kezünket és előre haladjunk. Isten munkájában is gyorsabbnak kell lennünk, sürgetőbben dolgozva; magasabbra kell érnünk, kiemelkedő lelki célokért küzdve; és erősebbnek kell lennünk, Isten erejére támaszkodva. Ez megtörténhet veletek.

Az élet örömei és áldásai elnyerésének biztos módja az, hogy követjük élő prófétánkat, Gordon B. Hinckley elnököt. Oly sok jót kaptunk múltbéli prófétáinktól, azonban ma Hinckley elnök hangját kell meghallanunk, az ő tanácsát kell követnünk, hogy a lehető legjobb dolgok megtörténhessenek velünk. Erről teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.