A tizedfizetés törvénye

Tavaly karácsonyra kaptam édesanyámtól egy különleges ajándékot. Éveken át gondosan őrzött egy kis könyvet, amit először 1944-ben, 10 éves koromban kaptam a szüleimtől.

Ez az a könyv. Ez egy napló, amiben megtanították nekem, hogy hetente jegyezzem fel kiadásaimat és bevételeimet.

Például az 1944. július 29-i hétnél az áll, hogy 24 dollár 5 centtel kezdtem a hetet, és 7 dollárt kerestem a családi farmunkon végzett munkából. Kiadásaim: 5 centet költöttem cukorkára, 3 dollárt 45 centet valami másra, 20 centet mozira és 2 dollár 37 centet ruhára. 20 dollárt fektettem be egy háborús kötvénybe, és 70 cent tizedet fizettem. 4 dollár 28 centtel zártam a hetet.

Emlékszem, megkérdeztem édesapámat, fel lehetne-e emelni a 25 centes órabéremet. De visszagondolva arra, hogy a mozi 20 centbe került, a cukorka pedig 5 centbe, most már látom, hogy valószínű túl is voltam fizetve.

Miközben az 50 évvel ezelőtti bejegyzéseket olvasgattam ebben a naplóban, megfigyeltem, hogy 1944 és 45 között, hetente kifizettem jövedelmem 10 százalékos tizedét. 1944 decemberében feljegyeztem, hogy 12 dollár 35 cent tizedet fizettem abban az évben – teljes tizedet.

Ekkor és így tanultam meg tizedet fizetni.

Feleségemmel együtt megtanítottuk gyermekeinknek, milyen fontos hetente félrerakniuk a tizedet zsebpénzükből vagy abból a pénzből, amit gyerekfelügyeletből vagy egyéb munkából szereztek. Egy kis dobozban tartották a tizedet. Böjti vasárnap odaadták a tizedet a püspöknek. Azáltal is megtanulták a pénz értékét, hogy jövőbeni missziójukra és oktatásukra félrerakták jövedelmüknek egy nagyobb részét.

Unokáink ma hasonló példát követnek.

Tanítsuk meg gyermekeinknek ezt az alapelvet, és mindenképp lássák, hogy befizetjük a tizedet! Joseph F. Smith elnök mondta: „Mihelyst gyermekeink elég idősek ahhoz, hogy jövedelemhez jussanak, meg kell tanítanunk nekik, hogy fizessék a tizedet, hogy nevük ott álljon az Úr törvényének könyvében.”¹

Amikor az Elemibe jártam ezt a kis versikét tanultuk:

A tizedfizetés tana úgy van a szentírásokba szőve, mint a fonal egy faliszőnyegbe. Ábrahám tizedet fizetett Melkisédeknek.² Izráel fiainak azt tanították, hogy ajánlják fel tizedüket az Úrnak.³ A tizedről szóló leggyakrabban idézett ószövetségi szentírás valószínűleg Malakiásnál található meg:

„Az ember megcsalhatja-e az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.

Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”⁴

A befizetett tized összege a legtökéletesebb és a legigazságosabb rendelkezés, amit ismerek. Jövedelmünk egy tized része. Minden ember, a legszegényebbtől a leggazdagabbig ugyanazt a százalékot fizeti. Krisztus erről az alapelvről tanított az özvegy két filléréről szóló történetben:

„És leülvén Jézus a templomperselynek átellenben, és nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.

És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.

Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.

Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beleveté, az ő egész vagyonát.”⁵

A fillér nagyon kevés pénz. Ez volt a zsidók által használt legkisebb bronzérme. A római ezüstpénz egy-hatvannegyed része volt.

Ebben a sáfárságban az Úr egyháza bevételének törvényeként vezette be a tized törvényét. E nélkül nem tudnánk véghezvinni az Úr örökkévaló céljait. Ez egy olyan törvény is, mely által hűségünket fejezzük ki az Úrnak, és érdemesnek bizonyulunk bizonyos kiváltságokra, szertartásokra és áldásokra.

Nemrég a Missouri állambeli Independence-ben jártam, és úgy éreztem, el kell mennem Far Westbe, ami egy órányira volt északra. 1836-ban Far Westben az üldöztetés elől ide telepedtek le az utolsó napi szentek. Far West megyeszékhellyé vált. Körülbelül 3000–5000 ember élt ott. Ez volt az egyház székhelye egy ideig. Az én őseim is ott laktak.

Amikor megérkeztem Far Westbe és körülnéztem, nem láttam mást, csak hömpölygő termőföldeket. Nem láttam se várost, se utakat, se épületeket. Csupán egy csendes, zöld templomkertet láttam, rajta négy szegletkővel, amit egy egyszerű kerítés vett körül.

1838-ban a szenteket kiűzték Far Westből. Joseph Smith-t és másokat letartóztattak, és a közeli Liberty Börtönbe vitték őket. Hat hónapig sínylődtek ott az elképzelhető legszörnyűbb állapotok között. Az én őseim is sok szenvedést éltek meg Far Westben, és majdnem elveszítették életüket.

Ahogy ott álltam Far Westben, és elképzeltem, milyen volt annak idején, kinyitottam a szentírásaimat, és elolvastam a Tanok és szövetségek 119. fejezetét. 1838. július 8-án Far Westben, az akkori üldöztetések közepette kapta Joseph Smith ezt a kinyilatkoztatást:

„És ez legyen a kezdete népem tizedfizetésének.

És ezután mindazok, akik így már leadták részüket, fizessék évi jövedelmük egy tized részét, és ez az ő állandó törvényük legyen, és szent papságomé mindörökre, mondja az Úr.”⁶

Azt gondoltam magamban, hogy a tized törvénye nem is jöhetett volna ennél rosszabbkor az egyház tagjai számára. De megkapták ezt az új törvényt, és az egyháztagok akkor kezdtek el e szerint élni, amikor kezdték elveszíteni vagyonukat és néhány esetben az életüket. Far West látogatásából lelki bizonyságot nyertem a tized törvényéről, ami erősebb és mélyebb volt, mint bármikor azelőtt.

Szeretnék tanácsot adni annak a sok ezer egyháztagnak, akik az egyházhoz csatlakoznak ma misszionáriusaink szorgos erőfeszítései révén. Gyakoroljátok a hiteteket! Fizessétek a tizedet! Ez a törvény lehet, hogy más, mint amihez keresztelésetek előtt hozzászoktatok. De új megtértként semmi nem fog a tizedfizetésnél tökéletesebben felkészíteni titeket arra, hogy élvezzétek a rátok váró csodálatos áldásokat – azaz a templomi áldásokat.

Most pedig egy pár szót szólnék a misszionáriusokhoz: Úgy tanítsátok a tizedfizetést érdeklődőiteknek, hogy az evangélium ezen csodálatos alapelvéről bizonyságot nyerjenek!

Joseph F. Smith édesanyját „Smith özvegye”-ként ismerték. Hyrum Smith-nek az özvegye volt, aki Joseph prófétával együtt mártírhalált halt. Egyszer ekképp fedte meg a tizedért felelős hivatalnokot, aki azt mondta, hogy mivel az asszony szegény, nem kell tizedet fizetnie: „Megtagadna tőlem egy áldást? Ha nem fizetném a tizedemet, arra kellene számítanom, hogy az Úr megvonja tőlem az áldásait. Én befizetem a tizedemet, és nem csak azért, mert ez Isten törvénye, hanem azért is, mert áldást várok cserébe. Ezt és a többi törvényt is betartva arra számítok, hogy boldogulni fogok, és képes leszek ellátni családomat”.⁷

Boldogult? Fia és unokája az egyház elnökei lettek, és ma élő leszármazottjai között is van egy, aki a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja, és sokan közülük fontos egyházi vezetők.

Édesanyjáról szólva eszembe jut, hogy Joseph F. Smith egyszer ezt mondta: „tizedet [fizetett] a juhokból és a marhákból, befizette a vaj egytized részét, minden tizedik csirkét, tojást, sertést, borjút, csikót – mindennek a tized részét, amit tartott.”⁸

Egyszer Afrikában tanítottam a tized törvényét egy pár egyházi vezetőnek. Az egyik testvér azt mondta: „Elder Tingey, hogyan fizethetek tizedet, ha nincs bevételem?” Érdeklődtem és megtudtam, hogy egy hét vagy nyolc gyermekes nagy családja van, és munkanélküli. Megkérdeztem, hogyan tartja fenn a családját. Azt mondta, van egy kis kertje és libákat tart. Megkérdeztem: „Mit csinálnak ezek a libák?” Így válaszolt: „Tojást tojnak.” „Mi volna, ha egyik reggel 10 libatojást találnál a libáid fészkében?” – válaszoltam. Világosság gyúlt a lelkében. „Foghatnék egyet, és odaadhatnám a gyülekezeti elnöknek” – mondta. Megértette, és teljes tizedfizetővé válhatott.

Miközben fizetjük a tizedet, és gyermekeinknek is ezt tanítjuk, olyan családot nevelünk, ami mélyen a templomi szövetségek megkötésében és betartásában gyökerezik. A legdicsőségesebb áldások, amiket ebben az életben és az örökkévalóságban kapunk, olyan áldások, melyek abból származnak, hogy tudjuk, a családunk örökkön-örökké egybe van pecsételve. Ma lehetnek páran, akik megtagadják maguktól ezeket a kiváltságokat, mert nem fizetik a tizedet. Azoknak, akik ilyen helyzetben találják magukat, azt tanácsolom, gyakorolják a hitüket, tegyék próbára az Urat, és fizessék a tizedüket.

Minden értelmet felülhaladó különös béke árad majd rátok és a családotokra, ha teljes tizedet fizettek. Meglátjátok, hogy minden félelem, ami az anyagiakra, és a családotokról való gondoskodására irányul, el fog halványulni. Tudni fogjátok, hogy Mennyei Atyánk szeret benneteket.

Hálás vagyok, hogy a szüleim megtanították nekem a tizedfizetést. Alázatos bizonyságomat teszem arról, hogy a tizedfizetés Jézus Krisztus evangéliumának igaz alapelve. Jézus Krisztus nevében, ámen.