Az ima biztosítókötele

Ma reggel bizonyságot teszek nektek az ima fontosságáról. Teremtőnkhöz járulni Üdvözítőnk által bizonyára életünk egyik legnagyobb kiváltsága és áldása. Számtalan személyes élményből tanultam meg, mily nagy ereje is van az imának. Nincs olyan földi hatalom, ami lerombolhatná közvetlen kapcsolatunkat a Teremtőnkkel. Soha nem léphet fel mechanikus vagy elektromos hiba ima közben. Nincs korlátja annak, meddig és hányszor imádkozunk egy nap. Nincs meghatározva, mennyi kérést, kívánságot mondhatunk el imánkban. Nem kell bajlódnunk titkárnőkkel, nem kell időpontot kérnünk, hogy elérjünk a kegyelem királyi székéhez. Ő bármikor és bárhol elérhető.

Amikor Isten az embert a földre helyezte, az ima vált az emberiség és Isten közötti biztosítókötéllé. Így Ádám nemzedékében az emberek „[el]kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét”.¹ Attól kezdve minden nemzedékben nagyon fontos emberi szükségletet elégített ki az ima. Mindannyiunknak van problémája, amit nem tud megoldani, és vannak gyengeségeink, amiket nem tudunk legyőzni az erő magasabb rendű forrásához intézett ima nélkül. Ez a forrás a mennyei Isten, akihez Jézus Krisztus nevében imádkozunk.² Amint imádkozunk, Mennyei Atyánkra, mint minden tudás, megértés, szeretet és könyörület birtoklójára kell gondolnunk.

Mi is az ima? Az Üdvözítő példát adott imájában, amikor így imádkozott: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

„Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen.”³

Először is, az ima alázatos elismerése annak, hogy Isten a mi Atyánk, és az Úr Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk és Megváltónk. Másodszor, az ima a bűnök őszinte megbánása, és megbocsátás kérése. Harmadszor, az ima annak a felismerése, hogy képességeinken túli segítségre szorulunk. Negyedszer, az ima lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat Teremtőnknek. Fontos, hogy gyakran elmondjuk: „Köszönjük Neked …”, „Tudjuk, hogy Neked köszönhetjük …”, „Nagyon hálásak vagyunk Neked …” Ötödször, az ima kiváltság, hogy az Istenséget bizonyos áldások elnyerésére kérjük.

Az imát sokszor térdre ereszkedve mondjuk. Az Üdvözítő térdre ereszkedett, amikor a Gecsemáné kertben az Atyához imádkozott.⁴ Azonban a szív halk imái is elérhetik a mennyet. Azt énekeljük, hogy „az ima lelkünk hő vágya, legyen titkos vagy nyílt”.⁵ Az őszinte ima szívből jön. Az őszinteség valóban megköveteli, hogy imádkozáskor feltárjuk szívünk mély érzéseit, és ne bocsátkozzunk felesleges ismétlésekbe vagy kérkedő mesterkéltségbe, mint például azok, akiket az Üdvözítő elítélt a farizeusról és vámszedőről szóló példázatban.⁶ Az imánk akkor igazán „szívből jövő ének” és „imádság”⁷ lesz, ami nem csupán Istenhez jut majd el, hanem mások szívét is megérinti.

Jeremiás azt tanácsolja nekünk, hogy teljes szívünkkel és lelkünkkel imádkozzunk.⁸ Énosz részletesen elmondta, lelke mennyire éhezett, és egész nap imádkozott.⁹ Az imák különböző intenzitásúak. Még az Üdvözítő is „buzgóságosabban” imádkozott szenvedése óráiban.¹⁰ Van ima, ami a méltányolás egyszerű kifejezése és van, ami áldásokért való kérés szeretteink és saját magunk javára. A személyes fájdalom vagy szükség idején azonban talán több kívántatik meg puszta kérésnél. Az Úr azt mondta: „Íme, nem értettél meg; feltételezted, hogy elegendő tőlem kérni, és én megadom neked anélkül, hogy szükséges lenne magadnak is gondolkodni rajta.”¹¹ Az ima által kért áldások részünkről néha munkát, erőfeszítést és igyekezetet követelnek meg.

Például vannak alkalmak, amikor a böjt megfelelő bizonyítéka őszinteségünknek. Alma is bizonyságot tett Zarahemla népének: „Íme, sok napon át böjtöltem és imádkoztam, hogy ezeket megtudhassam. És meg is tudtam, hogy mindez igaz, mert az Úristen az ő Szent Lelke által kinyilatkoztatta nekem; a kijelentés lelke az tehát, ami énbennem van.”¹² Amikor böjtölünk, akkor lelkünk alázatos lesz,¹³ ami Istenhez és szent céljához közelebb visz minket.

Kiváltság az, hogy naponta imádkozhatunk életünk kis és nagy dolgait illetően. Figyeljétek meg Amulek szavait, aki arra figyelmeztetett minket, hogy imádkozzunk hozzá a mezőn a nyájért; otthon az ott lévőkért; reggel délben és este; imádkozzunk hozzá, hogy megvédjen ellenségeinktől és az ördögtől; szóljunk hozzá földjeinkért; öntsük ki neki szívünket titokban és a vadonban is. Amikor nem közvetlenül Istenhez fohászkodunk, szívünkben akkor is mindig imádság legyen.¹⁴

Amulek tanácsa napjainkban egy feleség szívből jövő imádsága lehet: „Áldd meg Jasont, és tartsd meg épségben, amint országunkat szolgálja e háború idején!” Egy anya imája: „Kérlek, áldd meg a kedves Jane-t, hogy jó döntést hozzon!” Egy apa imája: „Mennyei Atya, kérlek, áldd meg Johnnyt missziós szolgálatában, hogy az ajtók kitáruljanak előtte, hogy megtalálja azokat, akiknek szíve őszinte!” Egy gyermek imája lehet az, hogy „ne legyek szófogadatlan ma” vagy „hogy mindenki eleget ehessen” vagy „hogy anyu jobban érezze magát”. Ezek sugalmazott imák, amik az örökkévaló, mennyei hajlékban találnak visszhangra. Isten jobban ismeri szükségleteinket, mint mi,¹⁵ de azt szeretné, ha hittel fordulnánk hozzá, hogy áldást, biztonságot és vigaszt kérjünk.

Említettem már korábban egy élményt, amiben a II. világháborúban, a hadseregben volt részem. Gyorsan leszögezem: nem vagyok hős. De eleget tettem kötelességemnek. Kitartottam és túléltem. Egy brit „szabadság-hajóra” osztottak be, ami San Franciscóból Szuezbe tartott. 83 napig voltam azon a hajón, egy kis időt kivéve, Új-Zélandon, Aucklandnál. Én voltam az egyetlen egyháztag a fedélzeten. Vasárnaponként egyedül mentem a hajóorrba kisméretű szentírásommal és az énekeskönyvvel. A süvöltő szélben teljesen egyedül olvastam a szentírásokat, imádkoztam és énekeltem. Nem próbáltam az Úrral alkudozni, de buzgón imádkoztam, hogy ha túlélem a háborút, és hazamehetek a feleségemhez és családomhoz, akkor őszintén törekedni fogok arra, hogy hű maradjak a kereszteléskor kötött szent szövetségekhez, a papsági eskühöz és szövetséghez, és templomi fogadalmaimhoz.

A szolgálat részeként a kis teherhajónkat egy nagy, olajszállító tartályhajó Aucklandbe vontatásához rendelték. A tartályhajónak nem volt árama, és tehetetlenül sodródott az óceánon. Bár soha nem láttuk őket, tudtuk, hogy az ellenséges tengeralattjárók a közelünkben rejtőzködtek. Míg így vontattuk, heves viharba kerültünk, ami mint később kiderült, sok hajót süllyesztett el. A nagy vontatott tömeg miatt a hajónk nem volt elég erős ahhoz, hogy szemből menjen a hatalmas hullámoknak, így az egyik oldalról a másikra dobálódott a tomboló tenger hullámaiban. Recsegett, ropogott, egyik oldalról a másikra fordult, és minden egyes dőlésnél majdnem felborult. Természetesen imádkoztam, és gondolom mások is ezt tették. Idővel a vihar elvonult. Hálás vagyok a támogató befolyásért és vigaszért, amit az imáim nyújtottak akkor, és a veszély egyéb időszakaiban.

Az Üdvözítő azt mondta nekünk: „Imádkozzatok az Atyához családotokkal együtt és mindig az én nevemben, hogy asszonyaitok és gyermekeitek is áldásban részesüljenek.”¹⁶ Napjainkban az egyház arra biztat minket, hogy imádkozzunk a családunkkal minden reggel és este.

Hallottam egyszer egy elemis tanítót, aki megkérdezte egy kisfiútól, imádkozik-e minden nap.

„Igen” – felelte.

„És reggel is mindig imádkozol?” – kérdezte az elemis tanító.

„Nem – válaszolt a fiú – nappal nem félek.”¹⁷

Ne a sötétségtől való félelem legyen az egyetlen motivációnk az imára – nappal vagy éjjel.

A családi imának erőteljes és támogatást adó hatása van. A II. világháború sötét napjaiban egy 250 kilogrammos bomba esett Patey testvér kis háza mellé, aki fiatal édesapa volt Angliában, Liverpoolban. A bomba azonban nem robbant fel. Felesége már korábban meghalt, így egyedül nevelte 5 gyermekét. E kritikus helyzetben maga köré hívta őket, és együtt imádkoztak. Mindannyian „őszintén imádkoztak, … és amikor befejezték, a gyermekek azt mondták: ‚Apu, rendben leszünk. Minden rendben lesz itthon ma este.’

Így lefeküdtek, képzelhetjük, az ajtajuk előtt ezzel a szörnyű bombával, ami félig a földbe süllyedt. Ha felrobbant volna, akkor valószínűleg 40-50 házat semmisített volna meg, két-háromszáz embert megölve. (…)

A következő reggel … az egész környéket kitelepítették 48 órára, és bombát végre eltávolították. (…)

Hazafelé Patey testvér azt kérdezte a tűzszerész osztag vezetőjétől: ‚Nos, mit találtak?’

‚Patey úr, megtaláltuk a bombát az ajtaja előtt, és bármelyik pillanatban felrobbanhatott volna. Semmi baja nem volt. Nem is értjük, miért nem robbant fel.’”¹⁸ Csodálatos dolgok történnek, amikor a család együtt imádkozik.

Az Üdvözítő azt tanácsolta, hogy imádkoznunk kell azokért, akik kihasználnak minket.¹⁹ Ezen alapelv felett gyakran elsiklunk imáinkban. Joseph Smith próféta világosan értette ezt. Kérései buzgók voltak, indíttatásai tiszták és a mennyek áldásai rendszeresek.

Daniel Tyler, aki a próféta segédje volt, egy fontos eseményt idézett fel: „Amikor William Smith és még mások fellázadtak a próféta ellen Kirtlandben, részt vettem egy gyűlésen, … ahol Joseph elnökölt. Még a gyűlés megkezdése előtt belépve az iskola épületébe és végignézve Isten emberén, szomorúságot véltem felfedezni arcán, és könnyek folytak a szeméből. (…) Pár pillanattal később himnuszt énekeltünk, és ő nyitotta imával a gyűlést. Ahelyett, hogy a hallgatóság felé fordult volna, hátat fordított, és térdre ereszkedett a fal felé. Ez feltételezem azért volt, hogy elrejtse bánatát és könnyeit.

Hallottam már férfiakat és nőket imádkozni – különösen az előbbieket –, a legtudatlanabbaktól, úgy műveltségben, mint értelemben, a legtanultabbakig és legékesszólóbbakig, azonban soha addig nem hallottam még férfit úgy szólni Teremtőjéhez, mintha Ő jelen lenne, és figyelne, ahogy egy kedves apa figyelne szófogadó gyermeke bánatára. Joseph abban az időben tanulatlan volt, de az imában, ami jelentős részben azokért szólt, akik megvádolták őt, hogy eltévelyedett és bűnbe esett, arról beszélt, hogy az Úr bocsásson meg nekik és nyissa meg szemüket, hogy lássák az igazságot. Nem volt jelen kérkedés, elragadtatás miatt felemelt hang, érezhető volt azonban a beszélgetés hangja, mint amikor egy ember egy jelenlévő baráttal beszél. Úgy tűnt nekem, hogy ha a fátyol eltűnt volna, láthattam volna az Úr arcát, minden szolgája közül a legalázatosabb felé fordulva. (…) Minden ima közül, amit valaha is hallottam, … ez volt a legnagyszerűbb.”²⁰

Amint az Üdvözítő halála és feltámadása közeledett, elmondta nagy közbenjáró imáját. Miután apostolait az Atyának ajánlotta és imádkozott értük, mindazokért is imádkozott, akik hisznek neki szavuk által, és mindannyiunkért könyörgött az Atyához. Azért imádkozott, hogy egyek legyünk az Atyával, mint ahogy ő is egy vele, és hogy a világ higgyen abban, hogy az Atya küldte őt.²¹

Nincs még egy olyan megindító ima, mint amit az Üdvözítő mondott el a Gecsemáné kertben. Félrevonult apostolaitól, letérdelt és imádkozott: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”²² Minden imánk fontos eleme lehet az, hogy kövessük a Gecsemáné kertben elmondott ima mintáját: “ne az én akaratom, hanem a tied legyen.” Ezáltal elismerjük, hogy elkötelezzük és alávetjük magunkat az Úr céljainak életünkben. Amint azt ő mondta: „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.”²³ Milyen gyönyörű nap is lesz az, amikor bizalommal mondjuk a szavakat, hogy „ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket”.²⁴

Őszintén remélem, hogy elmondva napi imánkat emlékezni fogunk arra, hogy az Úr áldását kérjük, hogy továbbra is szeretett vezetőnk, Gordon B. Hinckley elnökkel legyen. Senki sem tudhatja teljesen, még tanácsosai sem, mily nehéz is terhe, és mily nagy is a felelőssége. Erről teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.