Olyan emberré válni, akiben az Isten Lelke van

Ma este hozzátok, nagyszerű fiatal férfiakhoz, a szent ároni papság viselőihez szeretnék szólni pár szót. Mily különleges áldás Isten papságát viselni, ami csak megtöbbszörözi erőinket, képességeinket és ítélőképességünket! Hogy illusztráljam az ezen kiváltságból elnyert áldásokat, szeretnék Isten két olyan férfiújáról beszélni, akik mindketten a Joseph nevet viselték.

Édesapámnak volt egy egyedülálló élménye, amikor még pap volt. Nem volt középiskola a környéken, ő pedig tanulni szeretett volna. Engedélyt kapott édesapjától, hogy elhagyja a birtokot és máshol tanuljon, de neki kellett gondoskodnia saját magáról. Megérkezvén Salt Lake Citybe, hallotta, hogy volna egy munkalehetőség Joseph F. Smith elnök házánál. Felvették; a próféta két tehenére kellett vigyáznia. Családi esteken mindig azt akartuk, hogy apa arról meséljen, milyen volt ifjúkori élete, amikor a prófétánál lakott. Ilyesfajta beszámolókat hallhattunk:

Sister Smith elmondta édesapámnak a teendőket. Elmagyarázta, hogy a tehenek „arisztokraták, és jól kell bánnod velük. Olyan tisztán kell tartanod, és olyan jól kell neveld őket, hogy ha bármikor úgy határoznék, hogy a nappaliba költöztetem őket, elég tiszták legyenek ahhoz, hogy belépjenek.” Apa azt mondta, értett a fejéshez, de a tehenek tisztításához nem.

Minden reggel és este, fejés előtt alaposan le kellett mosni őket forró vízzel és szappannal, majd le kellett őket törölni az e célból használt törölközőkkel. A legjobb szénát kapták, és naponta kétszer, mindig ugyanabban az órában megfejték őket.

A mellett, hogy édesapám a Smith család „arisztokrata” teheneit gondozta, néha arra is megkérték, hogy segítsen be a házimunkába. Ehhez hasonló történeteket mesélt: „Egy fagyos reggelen az egyház elnökének hivatalos lakása felé vezető lépcsőket mostam. Ez majdnem a bukásához vezetett, mivel hagytam, hogy a víz a lépcsőre fagyjon. Így aztán fognom kellett a forró vizet, és felolvasztani a jeget, aztán törölközővel áttöröltem a követ. A lépcső majdnem tiszta lett, de osztálytársaim már az iskola felé tartottak, mielőtt befejeztem volna a munkát. Örömteli élmény volt.”

Ezekkel a történetekkel nem azt akarom mondani, hogy édesapám volt Hamupipőke férfi megfelelője. A Smith család otthonába fogadta ezt a szegény, idahói parasztfiút, míg középiskolába majd a Utah Egyetemre járt. Bevonták őt családi programjaikba, együtt étkezett és imádkozott velük. Édesapám elmondta nekünk bizonyságát arról, hogy Joseph F. Smith próféta valóban Isten embere volt: „Amikor együtt térdeltem a prófétával családi ima közben, és hallgattam, ahogy őszinte imádsággal kéri az Urat, hogy áldja meg az ő családját, nyáját és csordáját, és rájöttem, hogy ugyanezekre a szégyenbehozó tehenekre kéri az áldásokat, teljesen megdöbbentem. (…) A legtöbb nagyszerű ember, akit ismertem, nem viselkedett nagyszerűen mindennapi életében. Joseph F. Smith prófétával ez nem így volt. Minden egyes napi cselekedete még tovább növelte nagyszerűségét. Számomra ő próféta volt, még akkor is, amikor a kezét mosta vagy a cipőjét kötötte.

Az általa tanított leckékből megtanultam, hogy becsüljem és szeressem Isten prófétáját.

Amit édesapám Joseph F. Smith prófétáról mondott, arra emlékeztet, amit a fáraó mondott az egyiptomi Józsefről: „Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?” (1 Mózes 41:38).

Édesapám történetei Smith elnökről, a családjáról és a teheneiről szólnak, de azt is láthatjuk belőlük, mennyire megváltoztak az idők a XX. század eleje óta. Nem hiszem, hogy édesapám valaha is el bírta volna képzelni a mi modernkori számítógépeinket, amik egy kis asztalon állnak, és amiknek a sebessége gigahertzben mérhető, és gigabájt nagyságban képesek tárolni dolgokat. Azt sem hiszem, hogy el bírta volna képzelni azt a gonoszságot, amit Sátán képes művelni ugyanezzel a csodálatos technológiával. Sátán gonosz módon számos új, fertőző vírust képes terjeszteni. Ezek a vírusok nagy kárt okoznak a lelkünkben, ha nincsenek erőteljes eszközeink kivédésükre. Erről eszembe jut a legjobb vírusölő program: a Szentlélek ajándéka.

Erről az ajándékról Joseph F. Smith elnök azt mondta: „‚A Szentlélek ajándéka’ egy különleges áldás, amelyet megerősítenek a Jézus Krisztusban hívő, megkeresztelt megtérten, s amely ‚maradandó tanúbizonyság’. Isten szellemét, amely által különleges célokból és alkalmakból isteni világosság és hatalom száll az emberre, ideiglenes hatásként lehet élvezni. A Szentlélek ajándéka viszont, amit pünkösd napján kaptak meg az apostolok, és amit a konfirmáció során adományoznak, állandó tanúbizonyság és magasabb rendű felruházás.” (James R. Clark, szerk., Messages of the First Presidency of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 6 köt. [1965–1975], 5:4.)

Fontos, hogy családotok segítségetekre legyen Urunk és Üdvözítőnk evangéliumának megtanulásában. Ezután mindannyiunknak a Szentlélek ajándékára kell támaszkodnunk, hogy megmutassa nekünk, mi a jó és mi a rossz. Ebben mutat utat mindannyiunk számára az egyiptomi József példája. Ő olyan ember volt, aki olyannyira az Úr Lelkére támaszkodott, hogy még egy bálványimádástól elvakított ember is, nevezetesen a fáraó, felismerte szokatlan viselkedését és erejét.

Próbáljuk meg ma este megnézni, milyen nagyszerű üzeneteket találhatunk a szentírásokban található nagyszerű vezetők tanulmányozása során! Joseph Fielding Smith a következőket mondta az Evangéliumi kérdésekre adott válaszok című könyvében:

„Bőséges bizonyíték van arra, hogy a régi időkben elhívták és felszentelték a fiúkat. Az özönvíz előtt, amikor nagyon sokáig éltek az emberek, néhányukat egész fiatalon elhívtak szolgálatra. Énók csak huszonöt éves volt, amikor felszentelte Ádám; … Noé pedig akkor kapta meg a papságot, amikor mindössze 10 éves volt [lásd T&Sz 107:48, 52]. Arról nincs feljegyzés, hogy Izráel fia, József hány évesen, nyerte el a papságot, de bizonyára nagyon fiatal volt. Csupán 17 éves volt, amikor fivérei eladták, és még ez előtt kapta meg a papságot, mivel gyakorolta azt Egyiptom földjén.” [Lásd 1 Mózes 37:2; 40:8–19; 41:14–36] (szerk. Joseph Fielding Smith, 5 köt. [1957–1966], 2:9.)

Az ószövetségi Mózes könyvében találjuk József történetét. József olyan család tagja volt, ahol 11 fivére volt; 10 közülük idősebb volt nála. Édesapja úgy tűnt, jobban szereti őt, mint a többi fiút. Cifra ruhát készíttetett Józsefnek, megengedte, hogy otthon maradjon, és azt az utasítást adta neki, hogy néha menjen el és ellenőrizze le fivéreit, akik a mezőn terelték a nyájat. József álmokat is látott, amiből úgy tűnt, testvérei fölé akarja helyezni magát.

Egyik nap, amikor József megnézte a fivéreit, akik a nyájat terelték, elhatározták, hogy most már elegük van Józsefből, és el akarták távolítani őt. Lehetőség nyílt arra, hogy eladják Józsefet rabszolgának az izmaelitákhoz, akik Egyiptom felé tartottak.

Hirtelen József egy furcsa országban találta magát, furcsa szokásokkal, furcsa vallással, és ami a legrosszabb, rabszolgaként. József olyan megnyerőnek és ügyesnek bizonyult, hogy „eladták őt … Pótifárnak, a Fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának”. (1 Mózes 37:36.)

„És az Úr Józseffel volt [és a lélek, ami vele volt segített neki, amint] gazdag emberré vált; és ott volt az ő egyiptomi urának a házában.

És az ura látta, hogy az Úr vele van, és hogy az Úr mindent szerencséssé tett az ő kezében.

És József kedvessé lett ura előtt, és szolgálta őt: majd [Pótifár] háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, József kezébe adta.

És attól kezdve, hogy Józsefet tette meg háza és mindene felvigyázójává, az Úr megáldotta az egyiptomi ember házát József kedvéért, és az Úr áldása volt mindenen, amije a házban és a mezőn volt.

A fáraó mindent Józsefre bízott, és semmire nem volt gondja, kivéve a kenyérre, amit evett. És József megnyerő és kedvelt ember volt.” (Lásd 1 Mózes 39:2–6.)

Egy nap, amikor József a házban dolgozott, nehéz helyzetben találta magát. Pótifár felesége közeledni próbált hozzá. József azonnal rájött, hogy rossz helyen van. Hallhatjuk, amint azt mondja:

Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?(…)

És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.” (1 Mózes 39:9, 12.)

Sokat tanulhatunk Józseftől. Amint kísértés érte, azonnal távol tartotta magát a gonosztól, sőt, még annak látszatától is. Mindannyiunk életében vannak olyan események, amelyek kihívást jelentenek.

Ha valami gonosz és lealacsonyító dologgal kerülünk szembe, legyen az egy helytelen zene, TV program vagy az internet, ami rossz környezetbe sodor minket, mily nagy erőt ad, ha felidézzük József történetét! „Ő pedig … elfuta és kiméne.” (1 Mózes 39:12.)

Elfordult a kísértéstől.

Még ha helyes döntéseket is hozott József az életében, nem szabadult meg az őt érő megpróbáltatásoktól. Amikor Pótifár hazatért, a felesége elpanaszolta férjének, hogy József gúnyt űzött belőle. Pótifár olyan mérges lett rá, hogy megfogta, és tömlöcbe záratta; oda, ahol a király foglyait őrizték: és ott volt a börtönben.

„[És ismét] Józseffel volt az Úr, aki kegyelemben részesítette, és kedvessé tette őt a börtönőr előtt.

[Hamarosan] a börtönőr minden foglyot, aki a börtönben volt, József kezébe adott, és minden, ami ott történt, József által történt.” (Lásd 1 Mózes 39:20–22.)

De az Úr Józseffel volt, és amíg a börtönben szolgált, ismét egy lehetőség adódott neki. A fáraó újabb két szolgáját is börtönbe vetették. Mindkettőjüknek volt egy álma, amit József meg tudott fejteni. Az egyik a börtönben fog meghalni; a másik három nap múlva vissza fog térni a fáraóhoz, pohárnoki feladatához. Mindkét álom beteljesedett. A pohárnok, magas pozícióját visszakapva visszakerült a fáraóhoz, és teljesen megfeledkezett Józsefről addig, amíg két év el nem telt.

Azután volt a fáraónak egy álma. Senki nem tudta megfejteni az álmát. A pohárnoknak végre eszébe jutott József. Elmondta a fáraónak, hogy József meg tudja fejteni az álmokat. Ezután a fáraó magához hívatta Józsefet, és hamarosan kihozták a tömlöcből: és megborotválkozott, átöltözött, és a fáraóhoz ment. (Lásd 1 Mózes 41:14.)

József meg tudta fejteni a fáraó álmát. A fáraóra ez olyan nagy hatással volt, hogy szolgálójává tette Józsefet. Az Úr ismét Józseffel volt. József hamarosan egész Egyiptom földjének második helyére emelkedett; csak a fáraó volt nála nagyobb. Volt valami különleges dolog, ami megkülönböztette Józsefet az összes többi szolgától. A fáraó így jegyezte meg, mi a különbség József és az összes többi szolga között, amikor ezt mondta: „Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?” (1 Mózes 41:38.)

Megfigyelhetitek, hogy az Úr minden egyes helyzetben Józseffel volt. Abból, ahogy élt, és ahogy megfogadta az Úr szavát, mely vezette őt, könnyű volt észrevenni a benne lakozó különleges lelket.

Ugyanezt fogjuk észrevenni a magunk esetében is, ha az Ő Szent Szelleme vezet és irányít minket. Hallgassatok a halk és csendes hangra, amikor határoznotok kell valami felől! Biztosan egy erős figyelmeztető hangot hallotok majd, ami azt mondja, hogy kapcsoljátok ki a rossz zenét, meneküljetek a lealacsonyító TV programok elől, lépjetek ki az olyan weboldalról, ami csupán gonosz gondolatokat ébreszt elmétekben. A Szent Szellem tudatni fogja veletek, hogy mikor léptetek tiltott területre.

Ígérem nektek, hogy ha figyelembe veszitek a Szentlélek figyelmeztető hangját, és az Ő útmutatását követitek, akkor részesülni fogtok az angyali szolgálat áldásában, mely bölcsességgel, tudással, erővel és dicsőséggel tölti be életeteket. Ne feledjétek, hogy az Úr ünnepélyes szövetségben kötelezte el magát arra, hogy hithűségünk szerint áldásokat hoz életünkbe! Csakis Ő tud olyan emberré tenni minket, akiben ott van Isten Szelleme, vagyis a Szentlélek.

Micsoda áldás az, hogy az Úr szent papságát viselhetjük, és az, hogy bennünk van ez az erő és hatalom! Sugalmazzon az Úr, és vezessen minket, amikor a földön valaha is élt nagyszerű prófétáknak a történeteit tanulmányozzuk! Gyűjtsük össze életükből azokat a dolgokat, melyek közelebb visznek minket Teremtőnkhöz, és amelyek segítenek élvezni azokat az áldásokat és gyümölcsöket, amik Urunk és Üdvözítőnk evangéliumában rejlenek! Alázatos imámban kérem, hogy készek legyünk Őt követni, Jézus Krisztus nevében, ámen.