A teljes megtérés boldogságot hoz

Mindannyian megfigyelhettük már, hogy néhány ember úgy éli az életét, hogy szüntelenül a helyes dolgokat cselekszi. Boldognak tűnnek, és telve vannak életkedvvel. Amikor nehéz döntéseket kell hozniuk, akkor úgy tűnik, hogy mindig helyesen döntenek, még akkor is, ha vonzó lehetőségek közül kell választaniuk. Tudjuk, hogy ki vannak téve a kísértéseknek, de úgy tűnik, hogy azokat nem veszik észre. Hasonlóképpen megfigyelhetjük, hogy vannak mások, akik nem ilyen bátrak döntéseik meghozatalakor. Egy erőteljes lelki környezet arra bírja őket, hogy helyesebben cselekedjenek, hogy megváltoztassák az életüket, és hogy félretegyék a meggyengítő szokásaikat. Nagyon őszinte az elhatározásuk, hogy megváltoznak, mégis hamarosan újra elkezdik azokat a dolgokat csinálni, amelyekről már elhatározták, hogy elhagyják.

Mitől különbözik ennek a két csoportnak az élete? Hogyan tudtok állandóan helyes döntéseket hozni? A szentírások bepillantást nyújtanak számunkra. Gondoljatok a lelkes és szenvedélyes Péterre! Három éven keresztül apostolként szolgált a Mester oldalán, csodákat látott, és átformáló tanításokat, a példázatok személyre szabott magyarázatait hallotta. Jakabbal és Jánossal együtt, Péter átélhette Jézus Krisztus dicsőséges átváltozását, és Mózes és Illés azt követő látogatását.¹ Mindezek ellenére az Üdvözítő látta, hogy Péter még mindig nem teljesen következetes. A Mester nagyon jól ismerte őt, ahogy minket is. A Bibliában azt olvashatjuk:

„Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket. (…) De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!”² Péter szemszögéből ezek bizonyára nem üres szavak voltak. Őszintén gondolta, amit mondott, de másként cselekedett.

Később, az Olajfák hegyén Jézus megjövendölte a tanítványainak, hogy „ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.” Péter megint azt válaszolta, hogy „ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.” Ezután a Mester higgadtan azt jövendölte: „bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem”. Erre Péter még hevesebben válaszolt: „Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged.”³

A szentírás számomra egyik legszívbemarkolóbb üzente írja le, hogy mi történt ezután. Ez egy józan emlékeztető mindannyiunk számára, hogy nem elég tudni a helyes cselekedeteket, vagy buzgón vágyni a helyes cselekedetekre. Gyakran nagyon nehéz ténylegesen megtenni azt, amiről tisztán tudjuk, hogy meg kell tennünk. Azt olvassuk:

„És meglátván őt [Pétert] egy szolgálóleány … monda: Ez is ő vele vala! Ő pedig megtagadá … mondván: Asszony, nem ismerem őt! (…) Azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! (…) más valaki erősíté, mondván: … Bizony ez is vele vala. … Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról. … és … kimenvén keservesen síra.”⁴

Amilyen fájdalmas lehetett a prófécia beigazolódása Péter számára, úgy kezdett örökre megváltozni az élete. Ő lett az a megingathatatlan, sziklaszilárd szolga, aki nélkülözhetetlen volt az Atya tervében az Üdvözítő keresztre feszítése és feltámadása után. Ez az érzelemdús rész azt is megmutatja, mennyire szerette Pétert az Üdvözítő. Jóllehet épp a saját életében ért hatalmas kihívások közepette volt, azokkal a súlyos terhekkel, amelyeket a vállára kellett vennie, Ő mégis Péterhez fordult, és rátekintett – a Tanár szeretete átszállt a szeretett tanulóra, a szükség idején bátorságot és felvilágosítást nyújtva. Ezután Péter elérte elhívásának teljességét. Hatalommal és megrendíthetetlen bizonysággal tanított a fenyegetések, a bebörtönzés és kudarcok ellenére. Valóban megtért.

Néha a megtérés szót használják arra, amikor egy őszinte ember elhatározza, hogy megkeresztelkedik. Helyesen használva azonban a megtérés ennél sokkal többet jelent, mind egy új megtért, mind egy régebbi egyháztag számára. Marion G. Romney elnök, jellegzetes tantételre vonatkozó tisztasággal és pontossággal így magyarázta a megtérést:

„A megtérés azt jelenti, hogy valaki egy másik meggyőződéshez vagy cselekedethez fordul, elhagyva az előzőt. A megtérés lelki és erkölcsi változás. A megtérés nemcsak Jézus és az ő tanításainak elméletbeli elfogadását foglalja magába, hanem egy belé vetett megmozgató hitet és az Ő evangéliumát is. Egy hit, amely átalakít, egy tényleges változás az embernek, élete céljával kapcsolatos felfogásában, és érdekeiben, gondolataiban és viselkedésében való, Istenhez fűződő hűségében. Abban az emberben, aki valóban teljesen megtért, a Jézus Krisztus evangéliumával ellentétes dolgok valóban kihaltak. Ezek helyére Isten szeretete került, Isten parancsolatainak betartására vonatkozó szilárd és szabályozott eltökéltséggel.”

Ahhoz, hogy megtérhessetek, emlékeznetek kell arra, hogy életetekben szorgalmasan alkalmazzátok a kulcsszavakat: „Isten szeretete …, Isten parancsolatainak betartására vonatkozó szilárd és szabályozott eltökéltség.” A boldogságotok most és mindörökre a megtérésetek mértékének és annak az átváltozásnak a függvénye, amelyet az életetekbe hoz. Hogyan lehettek akkor igazán megtértek? Romney elnök leírta azokat a lépéseket, amiket követnetek kell:

„Az egyház tagjának és megtértnek lenni nem feltétlenül ugyanaz. Megtértnek lenni és bizonysággal rendelkezni nem feltétlenül egyezik meg egymással. A bizonyság akkor jön, amikor a Szentlélek tanúbizonyságot tesz az igazságról a komoly istenkeresőnek. A megindító bizonyság felélénkíti a hitet. Ez annyit jelent, hogy bűnbánatra és a parancsolatok betartására ösztönöz. A megtérés a bűnbánat és az engedelmesség gyümölcse illetve eredménye.”⁵

Egyszerűen fogalmazva az igaz megtérés a hit, a bűnbánat és az állandó engedelmesség gyümölcse. A hit Isten igéjének meghallásából6 és az arra történő reagálásból származik. A Szentlélektől megerősítő tanúbizonyságot kaptok azokról a dolgokról, amelyeket hitből fogadtok el, azáltal, hogy hajlandóak vagytok megtenni azokat.⁷ Elvezetnek titeket a rossz dolgok megtételéből vagy a jó dolgok elmulasztásából származó hibák megbánására. Következésképpen növekedni fog a folytonos engedelmességetek mértéke. A hit, a bűnbánat és a folytonos engedelmesség e körforgása nagyobb mértékű megtéréshez, és az ezzel járó áldásokhoz vezet majd titeket. Az igaz megtérés megnöveli majd a képességeiteket, hogy megtegyétek mindazt, amiről tudjátok, hogy meg kell tennetek, amikor meg kell tennetek azokat a körülményektől függetlenül.

A magvető példázatát, amit Jézus tanított, általában úgy fogják fel, hogy az leírja, hogyan fogadják a különböző emberek az Úr igéjét, amikor hirdetik azt. Gondolkodjatok el egy pillanatra azon, hogy ezt a példázatot hogyan vonatkoztathatjátok magatokra a különböző körülmények között a saját életetekben, miközben megpróbáltatásokkal kell szembenéznetek, vagy kemény hatások érnek titeket. Az Üdvözítő igéje, vagy tanításai sokféleképpen juthatnak el hozzátok: mások megfigyelése vagy saját ima által, vagy a szentírásokon történő elmélkedéssel, vagy a Szentlélek útmutatásával. Miközben megismétlem azt a magyarázatot, amit Jézus adott a tanítványainak a magvető példázatáról, elmétekben vizsgáljátok meg az életeteket! Figyeljétek meg, hogy vannak-e olyan időszakok, amikor a helyes tanítások alkalmatlan feltételeket találnak bennetek ahhoz, hogy megkapjátok azokat, és ennek következtében a boldogság, a béke, és a fejlődés megígért gyümölcsei elvesznek.

„A magvető az igét hinti. Az útfélen valók … mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett igét.”

Megtörténhet ez veletek, a rossz környezetben, rossz barátokkal?

[Néhányan] köves helyre vetettek …, akik mihelyest hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják. De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha … háborúság támad … azonnal megbotránkoznak.”

Kerültél már valaha olyan helyzetbe, amikor valaki valamilyen nem helyénvaló dolgot ajánlott, és semmit nem tettél azért, hogy ellenállj neki?

„[Néhányan] a tövisek közé vetettek…, [ők] az igét hallják, de a világi gondok …és egyéb dolgok kívánsága közbejövén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.”

Volt olyan alkalom, hogy valamit olyan nagyon akartatok, hogy megindokoltátok a normáitoktól való eltérést?

„[Néhányan] a jó földbe vetettek…, [ők azok] a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely havan annyit, némely száz annyit.”⁸

Tudom, hogy ti így akarjátok élni az életeteket. Az határozza meg, hogy mennyi gyümölcsöt arattok áldások formájában az életetekben, hogy milyen mértékben voltatok készségesek az Üdvözítő tanításainak befogadására. Ez a példázat bemutatja, hogy azon dolgok iránti engedelmesség mértéke, amelyekről tudjátok, hogy meg kell tennetek, az határozza meg, hogy mennyire vagytok igazán megtérve.

Az igaz megtérés hozza el a tartós boldogság gyümölcseit, amit akkor is lehet élvezni, amikor a világban zűrzavar van, és a legtöbb ember boldogtalan. A Mormon könyve tanít egy pár olyan emberről, akik nagy nehézségekkel küszködtek: „De azok ennek ellenére sokat böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságuk egyre nagyobb, Krisztusba vetett hitük pedig egyre erősebb lett. Lelkük örömmel és vigasztalással telt el, mert azáltal, hogy teljesen alárendelték magukat Istennek, ő megtisztította és megszentelte szívüket.” 9

Hinckley elnök kijelentette, hogy az igaz megtérés az, ami változást hoz.¹⁰

Ahhoz, hogy elnyerjétek az igaz megtéréssel járó áldásokat, most vigyétek véghez életetekben azokat a változtatásokat, amelyekről tudjátok, hogy szükségesek! Az Üdvözítő azt mondta: „Visszatértek-e most hozzám és megbánjátok-e bűneiteket és megtértek-e, hogy meggyógyítsalak benneteket? (…) Ha énhozzám jöttök, örök életet nyertek.”¹¹

Bizonyságomat teszem, hogy miközben útmutatásért imádkoztok, a Szentlélek segít felismerni azokat a személyes változásokat, amiket meg kell tennetek a teljes megtérés érdekében. Ezután az Úr bőségesebben ontja áldásait rátok. A Krisztusba vetett hitetek megerősödik, a bűnbánathoz és a folytonos engedelmességhez szükséges erőtök megnövekszik. Az Üdvözítő él. Ő szeret titeket. Ha megteszitek, ami tőletek telik, akkor Ő segíteni fog nektek. Jézus Krisztus nevében, ámen.